Az már rég nem kérdés, hogy ismét, negyedszer is az urnák elé járulnak az izraeli szavazók még jövő november előtt, amikor Netanjahunak a koalíciós megállapodás szerint át kellene adnia a kormányfői széket Ganznak. A kérdés csak az, hogy mikor, tavasszal, vagy nyáron lesz-e a következő parlamenti (kneszet) választás.
Netanjahu minél később szeretné, több okból. Egyrészt mert ebben a kneszetben nagyjából az történik, amit ő akar. Noha a március 2-i választásokon nem sikerült többséget, legalább 61 mandátumot szereznie, de a választók akaratának semmibe vevésével, szavazatok valóságos ellopásával (pl. a baloldali, munkapárti szavazatokkal bejutott Orly Levy-Abukasis ígéretekkel jobboldalra átállításával – kapott érte semmire sem jó minisztériumot sofőrrel), majd a Kék-Fehér koalíciós rotációs ígéretekkel tőrbe csalásával – kiváló machiavellista politikával a vádlott Netanjahu úrrá lett a választók számára kedvezőtlen akaratán. A nyár óta tartó, hetente ismétlődő tömegtüntetések jelzik, hogy a választók ezt nem feltétlenül fogadják el, de a demonstrálók tehetnek egy szívességet, legalábbis egyelőre, és a közvélemény-kutatások alapján. („Negyed mandátum” – becsmérelte őket a kormányfő).
Az miért jó, hogy övé a kneszet? Mert így nagyobb esélye van perének kedvezőtlen alakulása esetén a kneszetben megszavazni államfővé választását, ugyanis március körül lesz aktuális Rivlin utódjának kijelölése. Ezzel egyszerűen átköltözne a Balfour utcából az államelnöki rezidenciára, ahol a törvények szerint 7 évig teljes immunitást élvezne a jogrend elől. Mire vége, már 80 éves, gyors amnesztia, és fátylat boríthatunk a 3 korrupciós vádra, a még ki sem nyomozott tengeralattjáró-ügyre, a gázkoncessziós bizniszre, stb.
Azért is kedvezőbb a miniszterelnöknek csak tavasszal feloszlatni a kneszetet, és nyáron választásokba vinni az országot, mert minél később szavazunk, annál több embert oltanak már be a koronavírus ellen, annál inkább visszaáll rendes kerékvágásába a gazdaság, és az emberek annál jobban elfelejtik a koronavírus-kezelés Netanjahu módszerét, amikor az ultraortodox iskolák a tiltás ellenére nyitva lehetnek a fertőzéstől függetlenül, nincs differenciált járványkezelés, talomba teszik a neki politikai szempontból nem kedvező, racionális Gamzu-tervet, és kollektív büntetésbe, zárlatba kerül az ország.
A tavaszi kneszet-oszlatásnak csak egy akadálya van: Ganz. Csak ő tudja elérni a Netanjahu számára kevésbé jó tavaszi választásokat, ha már a következő napokban, hetekben kilép a koalícióból, és megszavazza pártjával a kneszet feloszlatását. Erre millió és egy oka lenne, de elég lesz a költségvetés el nem készíttetése, ami már a legfelsőbb bíróságnál is kiverte a biztosítékot. Ez viszont nyilvánvalóan Netanjahu tavaszi koalíció-robbantását szolgálja, mert a Kék-Fehér részéről amatőr módon elkészített koalíciós megállapodásban meghagyták a költségvetés kiskapuját: ha ezen bukik a kabinet, akkor Netanjahué az átmeneti kormány, minden más esetben Ganz vezethetné a választásokig az országot.
Ganz eddigi politikai szereplése szánalmas volt: mindig behódolt a miniszterelnöknek, akkor is, amikor nyerő lapok voltak a kezében, mindig hagyta magát hülyére venni átlátszó, hazug ígéretekkel, de fél év alatt láthatóan felismerte, hogy teljesen átverték, és nem számíthat tisztességes eljárásra politikai ellenfeleitől.
Jair Lapid, az ellenzék vezetője ebben a helyzetben nyújtott be a kormány ellen bizalmatlansági indítványt, amiről jövő szerdán szavaznak. A Bennet vezette jobboldali Jamina párt már bejelentette, hogy megszavazza a bizalmatlanságot, de ez nem elég. Ha Ganz is képes lesz a sarkára állni, és valódi politikai döntést hozni nyámnyogás helyett, akkor már tavasszal szavazunk, ha tovább hagyja magát az orránál fogva vezetni még pár hónapig, akkor csak nyáron.
Semmi jóra nem számítok, de kíváncsian várom a fejleményeket jövő szerdán.
Újságíró
