Olvasom a Távirati Iroda közleményét, hogy Izraelben elsőként Benjamin Netanjahu miniszterelnököt oltották be szombat este. A 71 éves kormányfő a televíziók kamerái előtt kapta meg a BioNTech/Pfizer vakcináját. Másnap Reuven Rivlin államfő is ország-világ nyilvánossága előtt mutatott jó példát, ösztönözve polgártársait, hogy mielőbb jelenjenek meg az Úr (értsd a doktor urak) színe előtt, és a védőoltás felvételével mindenki tegye meg legelemibb kötelességét önmaga és környezete egészségének megóvásához.
Felbuzdulva a példamutató magatartáson, magam is sietve feliratkoztam a követendők listájára, s remélem mielőbb meg is kapom a magam megérdemelt porcióját.
De! Nekem, mint általában az olyanoknak, akik a csomón is kákát keresnek, valami nem tetsző dolgon akad fenn a tekintetem. Aki látta a televíziók élő közvetítését, s ugyan ki nem várta izgatottan a pillanatot, hogy vajon lesz-e bátorsága kezet emelni a nép egyszerű doktorának a nagy emberre? Csak úgy ripsz-ropsz beleszúrni egy tűt a máskülönben érinthetetlen magas vezetőbe úgy, hogy utána még a fejét sem veszik helyben és azon nyomban! Az aggodalmaskodók megnyugtatására sietve hozom köztudomásra, hogy az esemény megtörtént, s a jelenlévő felek békésen és bántatlanul távoztak kíséreteik gyűrűjében a tett helyszínéről.
Nos ezzel a távozással kapcsolatban támadt hiányérzetem. Talán a kedves olvasónak is feltűnt a közvetítés során a képbe újra és újra beóvatlankodó két igen jóvágású, stramm, öltönyös fiatalember. Ha még lennének eladósorban lévő lányaim, ilyen vejeket képzelnék el nekik. Szerencsémre már idejében és jól elkeltek, ráadásul tanult barátaim felvilágosítottak, hogy a szóban forgó fiúk a miniszterelnök úr testőrei, a badigárdok, szóval a történtek olyatén alakulásának mérlegelése minden irányból elvesztette aktualitását. Mindezt csak azért hozom szóba, hogy még a gyanúját is elhessegessem, miszerint személyes érdekek motiválnának az alábbiak kifejtésében!
Arról van ugyanis szó, hogy a tévé-adás tanulsága szerint erről a két úrról mindenki elfeledkezett! Pedig hát a nap vitathatatlanul legnagyobb érdeklődésére számító eseményének nélkülözhetetlen szereplői voltak ők, a testőrök. Nekik nem jár a főnökkel egy ütemben az oltakoztatás lehetősége? De hiszen a nap minden órájában egymás sarkában vannak, egy légtérben egy levegőt szívnak – hogy ne is részletezzem tovább a dolgok és a csillagzatok együttállását. Fogalmam sincs arról, hogy ezek a srácok kapnak-e például veszélyességi pótlékot, vagy valami más, különleges elbírálást – mert csak gondolom, hogy egy miniszterelnök mellett szolgálatot teljesíteni nem feltétlenül nyugdíjas állás. És a mai világban, ráadásul még egy levegőt is szívni vele, hát mit mondjak, nem egy életbiztosítás. Igen megnyugtató lett volna számomra, ha a miniszterelnök és az őt gardírozó miniszter után az a két fiatalember is feltűri az inge ujját és azt mondják, ha már úgyis itt vagyunk, mi is kérünk egy rundot abból a pfájzerból! Talán még jól is jött volna ki, ha megkapják, ami amúgy nekik is jár. Már csak a nézők megnyugtatása végett, hogy lám, nem akármilyen legények állnak a strázsán, bírják a gyűrődést. Nem is szólva arról, hogy mi van akkor, ha ők, az oltatlanok, akiket nem szúrtak meg a nyílt színen, rá találnak lehelni a gondjukra bízott vezetőre? Ebből akár a legnagyobb baj is származhat. És csak úgy kérdezem: mi történik, ha a miniszterelnök visszalehel…? Még rágondolni is rossz! Amilyenek a mai parlamenti- és közviszonyok, az isten se mosná le róla, hogy direkt vett levegőt és szánt szándékkal fújta ki arra a két jobb sorsra érdemes legényre!
Hát kell ez neki?
Kell ez nekik?
Tényleg: kell ez nekünk…?
Újságíró
