Aviva Müller-Lancet Izrael egyik meghatározó etnográfusa volt, aki Erdélyből indulva jelentős hatást gyakorolt e tudományág izraeli történetére, az Izrael Múzeum zsidó néprajzi szárnyának megteremtőjeként és első vezetőjeként pedig fiatal kutatók nemzedékeinek mutatott utat európai szemléletével.
Lancet Editként született Gyergyóbékáson a Monarchia szétesése utáni első sokk idején. Szülei kisgyermekkoruk óta ismerték és szerették egymást, édes-unokatestvérek voltak, de házasságuk a korszak vidéki zsidóságában teljesen elfogadottnak számított. Édesapja sikeres üzletember volt, aki Romániában, Palesztinában, majd Izraelben is képes volt gondoskodni a családjáról. Apjáék kilencen voltak, s a kilenc testvér véd- és dacszövetségben, egymást segítve próbált úrrá lenni a történelem viharain, és támogatták egymást az új országban való újrakezdésben is. Aviva hároméves volt, amikor az apja főként nagykereskedőkből álló családja úgy döntött, hogy Palesztinába teszi át a székhelyét. Felvásárolták Tel-Avivtól északra Herzlija homokdűnéinek jelentős részét, s odaköltöztek. Utóbb kiderült, hogy üzleti szimatuk ebben sem csapta be őket, ez a vidék lett az ország egyik legdrágább része, az egykori ingatlanbefektetésük ma is nagyon sokat ér.
A Lancet gyerekek – Aviva és alig fiatalabb öccse – az 1920-as évek Palesztinájában héber óvodába és iskolába jártak, majd édesanyjuk tüdőbetegsége és egy orvosi tanács miatt visszamentek Európába, hátha a Kárpátok levegője segít. Segített is, és ezalatt a gyerekek az 1930-as évek közepén több évig Bukarestben egy zárdába jártak iskolába, ahol a zord regula mellett a legmagasabb színvonalú oktatást kapták, és mellé anyanyelvi szintű francia nyelvtudást. Egy derűs vasárnap azonban a felhergelt tömeg antiszemita jelszavakat hangoztatva benyomult a lakásukba. Ők szerencsésen elbújtak, és megúszták a pogromot, de végleg összecsomagoltak, és visszajöttek Tel-Avivba.
Aviva öccsét a szülei orvosnak taníttatták Olaszországban, mert Palesztinában akkor még nem volt orvosi egyetem. Később Mose Lancet a Kaplan kórház híresen jó nőgyógyásza lett. Az azonban föl sem merült, hogy egy lánynak is diplomát kellene szereznie, úgyhogy fiatalon férjhez ment egy bútorgyáros fiához. Pénzük volt bőven, gyerekük nem született, és Avivának aranyélete volt a kávéházakban a második világháború idején. A háború után azonban hazalátogatott Romániába az édesanyjával, és ott megismerkedett egy Auschwitzot túlélő, és az első családját elvesztett orvossal, Müller Mucival (Maximilian).
Egymásba szerettek, Aviva hazajött, és elvált, majd visszament dolgozni Izrael frissen megalakult bukaresti nagykövetségére, és állapotos lett. Semmiképpen nem akart Romániában családot alapítani, Müller doktor viszont kommunista volt, és csakis ott tudta elképzelni az életét. Aviva elvetette a babát, összecsomagolt, és visszajött. Üresnek érezte tel-avivi életét, ezért beiratkozott a Jeruzsálemi Héber Egyetemre, ahol szociológiát és régészetet tanult, majd Párizsba utazott művészettörténeti stúdiumokra, de ott Levy-Strauss tanítványa lett, és a néprajz, valamint az antropológia felé fordult. Később a zsidó néprajz tudományának egyik izraeli megteremtője lett, és leginkább a keleti zsidókat, főként a jemenieket kutatta.
Müller doktor néhány év után revideálta álláspontját, megpróbált kivándorolni Izraelbe, de a román hatóságok évekig megakadályozták. Aviva minden követ megmozgatott az érdekében, a Kneszet is napirendre vette a kiengedését. A vőlegény hétéves küzdelem után megérkezhetett, és végre összeházasodhattak. Egy évvel később megszületett az egyetlen fiuk.
Teddi Kollek, Jeruzsálem legendás polgármesterének felkérésére Aviva hozta létre és vezette évtizedeken át, nyugdíjba vonulásáig az Izrael Múzeum néprajzi szárnyát, amely azóta is a zsidó néprajz legfontosabb fellegvára.
Újságíró. Az ELTE történelem–szociológia szakán, majd a Tel–Avivi Egyetem film és televíziós tanszékének rendező-producer szakán végzett. 1992 óta él Izraelben, ahonnan 2003 óta tudósítja a magyarországi médiát.
