Mit hoztak nekünk a rómaiak? Semmit.
Illetve amikor szájkosár van a médián, akkor aranyat ér egy olyan tiltakozó mozgalom, amely 55 ezer embert visz 3 nappal a választások előtt gond nélkül az utcára az ellenzék nevében, s reményt ad az elkeseredett ellentábornak, melynek tagjai hetek óta mást sem hallanak a Netanjahu leuralta tévékből és rádiókból, mint hogy 62-63 mandátuma lesz a Bibi-tömbnek, teljesen reménytelen akár az urnákhoz menni is.
Már az előző választásoknál is nagyot hazudtak, és lebuktak. A ki tudja miként készült előzetes felmérések és még az exit pollok is fényes Netanjahu-győzelmet ígértek, aztán PUFF: a múltkor jött a 62:58, most pedig a 61:59.
És mindez a Balfour nélkül nem jöhetett volna létre. Ha a Ganz árulása nyomán csalódott ellenzéki tömeg nem vonul az utcákra, és nem ellensúlyozza a hivatalos média hatását, ha nem mozgósítja és rángatja el szavazni az ellentábort, akkor bizony meglett volna a fényes Bibi-győzelem, noha az eredmények területi eloszlásából kiderült, hogy a Likud hagyományos szavazótábora alaposan megcsappant.
De Netanjahu nem csak a médiát uralta le, hanem – kiválóan felismerve a választási rendszer gyenge pontjait – feldarabolta és szétverte a legnagyobb korábbi ellenzéki pártokat, és rávetette manipulációs gépezetét a legkevésbé iskolázott, s ezért átlátszó módszereinek leginkább kiszolgáltatott lakossági csoportra, az arabokra.
A Likud a zsidók körében is a szegényebbekre, az állam első évtizedeiben a perifériákra telepítettekre, az aluliskolázottakra, főként keleti zsidókra építi szavazóbázisát. Netanjahu felismerte, hogy a még náluk is jóval hátrányosabb helyzetben lévő, még sokkal inkább diszkriminált arabok még elhiszik választási ígéreteit. Kicsit visszavett a nacionalista lózungokból, és az utóbbi hetekben főként az araboknál kampányolt.
Meg is lett az eredménye, az arabok, ha nem is özönlöttek a Likudhoz, de sokan rájuk szavaztak, és még többen otthon maradtak tanácstalanul, vagy mert forgott a gyomruk az egésztől. Ráadásul megosztotta az arab pártok szövetségét is, amely így két pártként, együtt is csak 10 képviselőt küldhet a kneszetbe az előző 15 helyett.
Már régóta kiszámolta az ellenoldal is, hogy 5 mandátummal kevesebb lesz az antibibi tömbnél az arab közös lista szétverése miatt. Ráadásul a Likuddal egyenrangú Kék-Fehér ellenzéki pártot is sikerült megosztani és leuralni már tavaly nyáron a kormányba lépéssel. Ha nincs a Balfour-tiltakozás, akkor ma már a „telisdeteli” (מלא-מלא) vallásos-jobboldali kormány szerveződéséről szólnának a hírek, a Bennetnek tett Netanjahu-ígéretekről, és a törvénykezésről, amivel leállítja az ellene folyamatban lévő korrupciós pert.
De az ellentábor elszántsága, az izraeli civil kurázsi, a kitartás, a hazaszeretet és az elszántság meghozta eredményét, megmentette Izraelt az illiberális káosztól, a szakadéktól. A Balfour utcai tüntetők 39 héten át, mint a katonák az őrhelyen, ott álltak, zászlókat lengettek, kiabáltak, énekeltek, doboltak és őrjöngtek Netanjahu háza előtt.
Az egyik utolsó alkalommal felvetettem egyik Balfour-barátomnak, hogy jövő héten inkább otthon maradok, elegem van, halálosan unom már ezt az egészet. Mire rám nézett, és azt mondta: „Nem futamodunk meg, a győzelemig kitartunk a csatában!” – A hadsereg egyik mondását hallottam a világ legcivilebb, legszelídebb emberétől. Persze ő is volt katona.
És noha általában szekulárisok tüntettek a Balfouron, az Ég is velünk, Izrael népével volt. Soha ezen a télen szombat este nem esett az eső Jeruzsálemben, mindig ott álltam, tanúsíthatom.
Bárhogy is lesz a következő napokban, hetekben, köszönöm minden érintettnek, a felsőbb hatalmat is beleértve. Izrael megmenekült attól, hogy Magyarország sorsára jusson.
Nehéz szülés lesz, de előbb vagy utóbb, így vagy úgy túl leszünk Netanjahun, és feláll az új, demokratikus izraeli kormány.
Újságíró
