A Jom Hasoá, az izraeli holokauszt megemlékezés napja közvetlenül a peszachi ünnepek után, a legbrutálisabban tavaszi napok egyikére esik.
Nem emlékszem, hogy valaha esett volna, vagy borongós lett volna az idő ezen a napon.
Délelőtt tíz órakor megszólal a sziréna és az emberek megállnak, éppen ahol vannak: otthon a konyhában, az autópályán, az üzemben, az irodában, a boltban. Érdekesen megható így ez a gyász-perc, amikor mi úgy teszünk, megállítjuk az életet.
Idén a kertben ér a sziréna hangja, egyedül. A gyerekek valahol bent álltak meg. Körülöttem a madarak őrülten folytatják a csicsergést, mindenhol színes virágok, harsogó, tobzódó zöld. Dongók, lepkék szorgoskodnak, a kerítésen még egy nagy, színes gyík is szaladgál a napon. Csupa élet.
És már vége is a két percnek, mi is újra mozgunk. A fiam odajön, megölel.
“Pont aznap születtél, mint az apám meggyilkolt testvére” – mondom neki. “Tudom” – feleli, és visszamegy a szobájába tanulni, egy nagy csomag Bambával.
Jogász, közjegyző, mediátor, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izrael központjában férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek társszerkesztője.
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
