Az amerikai filmekben a boldogság, a harmónia legszebb pillanata, mikor a hős a felkelő nap (vagy lemenő – attól függ, melyik part) sugaraiban a tengerparton kocog. Két éve élek a tel-avivi partnál, de nem tudom megunni ezt a giccset.
Mindjárt hét óra, még hűvös a homok.
A fitnesz gazellák még nincsenek itt. Ők jobban bírják a meleget, mint a koránkelést. Egyébként sem itt futnak, profi cipőiknek, ruganyos lépteiknek nem tesz jót a homok. Övék a partot keretező sétány. Drága dresszek, javuló részidők. A kütyü a karjukon nem csak méri a vérnyomásukat, de zenét is választ a szívverésükhöz. Másik kaszt.
A mezítlábasoké a nedves homok-rézsű, amit az apály kínál.
Kortalan hölgyek és urak akarnak súlytalanokká válni, de ehhez súlyos kilométerek kellenek. Jaffótól a kikötőig és vissza. Kevés itt az összeszorított foggal teljesítő kilométerfaló.
Inkább békés séta. Kocogás.
Idős és fiatal párok kevés szóval, egyenletesen haladva. Hölgykoszorúk cseverészve, lötyögve. Elszántan hasító magányos öreg urak. Komoly akaraterővel, nordic bottal, néni túl nyolcvanon és súlyos műtéteken. Szinte minden nap itt látom. Ahogy a zongoraművészünket is a második emeletről, és a grúz burekaszos csajt a Carmel piacról.
Gyors jó reggelt kívánunk a szembejövőknek.
Most, hogy alig van turista, mindenki ismerős. A jógázók mozdulatlan pózait kerülgetik a koránkelő kutyák, élvezik a póráz nélküli futkosást.
Fél nyolc. A bébiszitterek, babás nagyik, “anya dolgozik apával megyünk a partra” (vagy fordítva) családok is megérkeznek lassan. Nézik a szörf-sulit.
A nebulók a vízben az első óra anyagával birkóznak: állva maradni. Arrébb haladók egyensúlyoznak a part felé futó hullámokon.
Lassan megérkezik a második turnus: a napozók, a strandolók. Térdig vízben állva meditálnak, elég meleg e már egy mártózáshoz.
Nyáron nyolckor már nincs ilyen kérdés.
A nap rázuhan a partra a, sétálók eltűnnek az árnyékban. Az apály tócsáinak tükrében tótágast áll a tel-avivi reggel.
Fotók: Silló Sándor
Az írás megjelent a Mazsihisz oldalán is.
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
