És ma végre megtörténik, ma megalakul az új kormány!
A királyi tv-csatornákon, melyek idáig a Netanjahuhoz hű tulajdonosok árnyékában működtek, ma vidám csevegés folyik, mintha fedőt emeltek volna fel.
A Balfour utcai miniszterelnöki palotáról már két napja eltűnt a fekete függöny, mely az avatatlan polgárok kíváncsi szemei elől volt hivatott rejteni az ott folyó életet. Milyen jelképes és milyen szomorú, hogy még így is vállalták e fekete lepel ódiumát.
De még ma reggel is sokan úgy kezdik mondandójukat, hogy “ha minden igaz”. Pedig igaz, mától új kormánya lesz Izraelnek!
Sose gondoltam volna, hogy a súlyosan nacionalista, jobboldali Bennet miniszterelnökké választásának ennyire fogok örülni. De igen, nagyon örülök!
Két napja egy régi stúdiófelvételt vettek elő a 13-as esti híradójában, ahol Jair Lapid beszélget Netanjahuval. A fiatal újságíró, mint egy csikó, de Netanjahu már a ma is ismert, kenetteljes hangon válaszolgat. A felvétel azután születhetett, amikor 1999-ben Netanjahunak át kellett adnia a kormány vezetését az újonnan megválasztott Baraknak, és a feltett kérdésre azt válaszolja, hogy ”Ken, jes atid, jes atid bapolitika haiszraelit!”, mely Lapid későbbi pártjának neve lett, “Van jövő, van jövő az izraeli politikában”. A kettejük közt, Netanjahu szájából elhangzó szavak ott visszhangzottak évtizedeken át a köztes térben, az éteren át felerősödve. Ez a két szó, melyet ott gyanútlanul kimondott, „Jes atid” végül a hatalma végét hozta el.
Most én is így érzem, hogy “van jövő”, remény, hogy az oly sok éve elodázott lépéseket megtéve, mégis megmenekül a demokrácia, és Izraelnek ismét van jövője!
Az utolsó pillanatban rántottuk el a kormányt!
Tapsikálok lelkemben!
Festőművész
