Az Israel Contemporary Players 1991 ben alakult. Tevékenysége nagyon erősen hatott Izrael zenei életére. Repertoárjuk 20. és 21. századi művekre épül, de emellett száznál is több izraeli kortárs mű bemutatása is az ICP nevéhez fűződik. Ez a következetes, inspiratív munka erősen hozzájárult a modern zene megismertetéséhez, elfogadásához Izraelben. A Ligeti György darabokból és az izraeli Yair Klartag Rationale című művéből összeállított koncert előtt beszélgettem a zenekar alapítójával, a magyar származású Dan Yuhas zeneszerzővel és Nagy Zsolt karmesterrel, aki az első pillanatok óta együtt dolgozik az ICP-vel.
Az első, provokatív kérdésemre szinte egymás szavába vágva felelnek: Az izraeli közönség is ugyanolyan, mint a világon bárhol, ahol kortárs zenét játszó együttesek működnek! Nagy Zsolt németországi, tokiói példákat hoz. Dan Yuhas pedig szerényen hozzáfűzi, hogy azért itt, ebben harminc évnyi munka van. Az Israel Contemporary Players kinevelt magának egy közönséget. Ezalatt nemcsak a zenekarban zajlott le egy generációváltás, de a hallgatóság is megfiatalodott.
Nagy Zsolt: Furcsa a közönség hozzáállása a századvég zenéjéhez vagy kortárs művekhez. A zeneértő közönségnél sokkal nyitottabbak, akik nincsek “előkészítve”. Ma már elképzelhetetlen lenne Shakespeare-t korhű kosztümökben játszani. A reneszánsz festészet stílusa már nem elvárás a galériákban. A zenében viszont megmaradt ez a múzeum-karakter. Játsszuk a régi korok muzsikáját, mert az szép. Nincs ezzel semmi baj. Az első öt ütem elragadja a hallgatót, és onnantól kezdve már viszi is magával őt a zene. Ez más. Itt figyelni, összpontosítani kell! Mi megzavarjuk az áhítatot.
Hogy indul el egy pálya, ami ehhez a muzsikához vezet?
Nagy Zsolt: A jazz! Nyolcéves koromban hallottam először big bandet, és rögtön tudtam, hogy ez az enyém. Operában az első élmény Verdi Falstaffja és Sztravinszkij A gereblye haladása című műve volt, és csak aztán jött a Don Giovanni. Bartókon nőttem fel. Hatévesen már a Mikrokozmoszt zongoráztam. Nem én választottam, az volt az anyag. Nyolcévesen pedig kerek perec kijelentettem, hogy nem játszom el a Für Elise-t. Soha!
Tehát az, hogy valaki kortárs zenét akar játszani, az eldől a gyerekkorban?
Nagy Zsolt: Én játszom mindent. Tokióban Schumann zongoraversenyt játszottam, előtte Hummel fagott-versenyt. De a jelen tényleg mindig erősebben vonzott. Nekem szerencsém volt. A Zeneakadémián Földesi Imre volt a zenetörténet tanárom. Tőle hallottam először Messiaen és a többi századvégi kortársunk zenéiről. Stockhausen, Lutosławski nekem tananyag volt, pár évvel később pedig dolgozhattam velük.
A kettőtök munkakapcsolata hogyan kezdődött?
Dan Yuhas: Véletlenül találkoztunk Párizsban…
Nagy Zsolt: …véletlenek nincsenek…
Dan Yuhas: 89-ben történt. Zsolt Eötvös Péter mellett volt asszisztens. Egy koncertre készültem, de a karmester, akivel dolgoztam, lemondta. Felhívtam Eötvöst, ő javasolta Zsoltot. Kalandos beugrás volt, nem emlékszem mindenre pontosan, de arra igen, hogy a mű Ligeti Zongoraversenye volt. Ez a muzsika kaland egy zenésznek, aki már tízszer végigjátszott életében egy komoly repertoárt. A mi zenekarunk volt ez az izgalmas új út. A kihívás! A kezdetekkor Jeruzsálemben a szimfonikus zenekar szólistáiból alakult meg az Israel Contemporary Players, de az alapító tagok közül már csak egy zenész maradt a ma hallható együttesben.
Nagyon másfelé megy a világ, mint amit a klasszikus zenét tanult emberek közvetítenek. 24 órában hallgatunk valamit zene helyett. El lehet az embereket mozdítani ebből Ligeti György zenéje irányába? De kérdezhetném Mozartot is.
Nagy Zsolt: Nem tudom. Az értékrend szinte naponta változik, és rossz irányban. Mi végezzük a dolgunkat, nem tehetünk mást. Azért nehéz ez a feladat, mert az iskolai tananyagból is egyre inkább kiszorul a zene. A muzsikusok képzésével is baj van. Nem az a fő kérdés, hogy milyen az egyetem, hanem az, hogy ki a tanárod. Ha egy mester elhagy egy iskolát, akkor az egész megváltozik, leromlik. A muzsikusképzés itt dől el. De nem vagyok pesszimista. Párizsban minden koncert teltházas, amin kortárs a zene, mert stabil az érdeklődés, Londonban sem kell aggódni az ilyen zenekaroknak. Tokióban sem. Sokkal aggasztóbb az, amit a politika művel az emberekkel. Lerombolja közöttünk a kapcsolatokat. A zene talán segíthetne elviselni ezt.
Dan Yuhas: Az Israel Contemporary Players komoly marketingmunkával megpróbál nyitni az új generációk felé. A Discoveries koncertsorozatunkon egyre több a fiatal. A műsorpolitikánk egyszerű: idehozni azt, ami jelen időben történik a világban. Ez a törekvés, és az eredmény már látható. A visszajelzésekből tudjuk, hogy jó úton vagyunk.
Nagy Zsolt: A közönség reakciójáról elmesélek egy anekdotát. Tíz éve a bécsi Konzerthause Mozart termében játszottunk egy Schönberg darabot. Az igazgató irodájában máig ott a falon egy bekeretezett levél, amit egy hallgatónk írt a koncert után. Herr Arnold Schönbergnek címezve, gyöngybetűkkel, kézzel megírva, precízen megfogalmazva ott a kritika, hogy miért nem tetszett a levélírónak a mű. Mindez kb. 60 évvel a szerző halála után! Ez nekem tetszik! Az ilyen reakció jelzi, hogy meddig kortárs egy zene.
Az Israel Contemporary Players koncertje a Tel Avivi Művészeti Múzeumban volt.
Vezényelt: Nagy Zsolt
Közreműködött:
- Yael Barolsky – hegedű
- Einat Aronstein – szoprán
- Imri Talgam – zongora
A műsor:
- Yair Klartag: Rationale for soprano and ensemble
- György Ligeti: 3 Etudes for piano solo
- György Ligeti: Concerto for violin
Az írás megjelent a Mazsihisz oldalán is.
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
