Sok évtizeddel ezelőtt Magyarországon létezett az osztályfőnöki óra intézménye, amikor beszélhettünk az iskolán kívüli világ eseményeiről. A Kádár-rendszer daliás éveiben a gyerekeknek is ismerniük kellett az épülő szocializmus elveit és előnyeit. Osztályfőnökünk tehát ilyenkor kifejtette, hogy mi még csak a szocializmust építjük, de a Szovjetunió már a kommunizmust. És mi kérdeztünk is: mikorra is várható a kommunizmus?
– Még a ti életetekben – hangzott a válasz. – Talán még az enyémben is. Húsz vagy harminc év múlva. – De azt még hozzátette, hogy az emberi társadalomnak nem lesz végleges formája, hiszen a társadalom is folytonos fejlődésben van.
Akkor 1963-at írtak. Konszolidálódott a forradalom utáni Kádár-rendszer, új lakótelepek épültek, terjedt a televízió, épült a budapesti metró… Németh Lehel 1963-ról énekelt: „Páratlan négyjegyű szám, én benned bízom nagyon”
Tíz évvel később, 1973-ban én már Izraelben voltam. Én őbenne bíztam nagyon. De negyedévnyi itt-tartózkodásunk során alaposan kiismerhettük a kibucok kommunisztikus közösségi formáját, az egyenlők és a még egyenlőbbek orwelli rendjét.
Az évek teltek, a történelem pedig kitartóan hozta a maga váratlan fordulóit. További húsz évvel később, 1993-ban a Szovjetunió részekre hullott, és már nem építette a kommunizmust. A határok megnyíltak, Izrael Állama zsidók százezreit fogadta be.
Szülőföldünkön – Magyarország, Románia – megjelent a többpártrendszer, a szabad választás, a szabad kezdeményezés. És a szabad antiszemitizmus.
A történelem fintorának is tekinthetjük, hogy ma az egyesült Németország Izrael legmegbízhatóbb szövetségese Európában.
Egyetlen feltétlen szövetségesünk, az Amerikai Egyesült Államok gazdasága és katonai ereje még verhetetlen. Társadalma a bomlás jeleit mutatja. A „Black Lives Matter” nemcsak a fekete életek értékére figyelmeztet, de célba veszi és rombolná/rombolja az európai bevándorlók által elért kultúrát is. Ehhez hozzácsapódik nem kevés zsidóellenes felhang, és egyre gyakoribb utcai támadás. A Mexikó felől illegálisan bejutott és az új kormányzat által a jövőben beengedendő spanyol ajkú „hispano” tömegek (jelenleg kb. 12%) számottevően változtathatják meg az Államok népességi összetételét. A mai adatokból nem lehet előrevetíteni, milyen változás áll be ennek nyomán az Izraellel és a helyi zsidósággal kapcsolatos amerikai hozzáállásban.
Az USA világhatalmi versenytársa már régen nem Oroszország, hanem Kína. A kíméletlen diktatúrát az államilag ellenőrzött tőkés vállalkozásokkal ötvöző módszer gazdaságilag sikeresnek tűnik. És amelyik piacról az amerikaiak kivonulnak, oda a kínaiak bevonulnak. Megjelentek Izraelben is: az eilati vasútvonal építését és a haifai kikötő modernizálását kínai tőkéből végzik. A Tnuva tejfeldolgozó vállalatot kínai óriáscég vásárolta fel.
Izraelnek akármilyen összetételű kormánya lesz, az egyik stratégiai fő célnak mindenképpen a Kínával ápolt kapcsolatot kell választania. Figyelnünk kell arra is, hogy a nagyhatalom mennyire szoros kapcsolatokat alakít ki vagy ápol a velünk ellenséges államokkal, mint Irán és Törökország. Oroszország a harmadik helyre szorult vissza a nagyhatalmi versenyben. Katonai ereje változatlanul hatalmas, de gazdaságát főképpen nyersanyag-exportja tartja színvonalon.
Európa politikailag és gazdaságilag meghatározó nyugati és északi részén az afroázsiai bevándorlás és magas természetes szaporodási ráta révén egyre hangsúlyosabb politikai szerephez jut a muszlim kisebbség. Ez pedig nyomon követhető az országok kritikus, nem ritkán ellenséges hozzáállásában Izraelhez.
Nyugat-Európa gazdaságilag fejlett országaiban több milliós vagy millióhoz közelít az iszlám-hívő lakosság. Ennek a jelentős népcsoportnak a szavazatai és a kőolajimport fontossága minden erkölcsi megfontolást felülírhat – ha még akad Európában ilyesmi.
Mi jöhet még? Ne bocsátkozzunk jóslásokba, túl sok ismeretlen van a közel-keleti egyenletben. Az üldözések elől idemenekült zsidóság 73 év alatt világraszóló sikerállamot hozott létre. Ám a siker és a tehetség mindig és mindenütt kihívja a sikertelenek és a tehetségtelenek irigységét és bosszúvágyát. Nagyjából ebben áll az Izrael és az itt élő arabok között évszázada (és nem 1948 óta!) fennálló ellenségeskedés lényege.
Újságíró
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
