Négy nap alatt az izraeli zenei világ körül

Israel Music Showcase Fesztivál

November 24. szerdától 27.szombatig.

“Izraeli zenei svédasztal – na, ez a képzavar pont jó lesz leírni azt, hogyan is működik egy ilyen rendezvény. Minden koncert félórás. Mire belekóstolsz egy muzsikába, már csattannak is a tenyerek. De nincs ráadás: a színpadon a következő zenekar…”

Idáig copy-paste a korábbi fesztivál-ajánlóimból.

Kevés ország van, ahol úgy kóstolgathatsz andalúz, marokkói, észak-afrikai, etióp, jemeni, vagy klezmer zenéket, hogy végig hazait eszel. És ehhez még a jazz, ami mindezt magába szívja, és az improvizációkban felragyogtatja újra és újra. 

És mindez kompatibilis a világ trendjeivel. Ha világvevők vagyunk, a világ vevő ránk. Itt Kelet-Európa, a Mediterráneum, Észak-Afrika, Közép-Ázsia és az arab világ zenéje találkozik. Izrael fókuszpont.

Az Israel Music Showcase Fesztivál célja éppen ez: hogy a térség piacvezető zenei hatalmává váljunk. Erre épp ez a sokszínűség ad komoly esélyt.

Az ilyen zenevásárok (ne szépítsük, azok) lényege, hogy nemzetközi mércével is mérhető produkciókat kínáljanak a vendégeiknek, producereknek, fesztiválszervezőknek, lemezkiadóknak, szakújságíróknak, akik az itt begyűjtött zenei névjegykártyákkal a zsebeikben utaznak majd haza. Kínától, Koreától Németországig, Oroszországtól Hollandiáig viszik majd a zenészeinket. Promóció és export. 

Tizenkét év sikerei igazolják a szervezőket. De mindez a szakemberek dolga. 

Mi inkább ugorjunk fejest a színes kínálatba!

Az elmúlt években két hétig tartott és 60 produkciót sorakoztatott fel a fesztivál. Most szűkebbre szabta a lehetőségeiket a korona, de az összkép így sem csorbul majd. 

Jazz, indie, etno, és elektronika. 38 félórás koncert 4 nap alatt 5 helyszínen Jeruzsálemben és Tel-Avivban. 

Megpróbálom, mint egy főpincér ismertetni az étlapot, de ha valaki szívesebben választja a fesztivál honlapját, íme:

Program

Az első esti program Jeruzsálemben, a Yellow Submarine-ban erős kezdés, tarka zenei paletta.

Az Eli Degibri Quartet  nyitja a fesztivált. “Szenvedélyes” – ez a szó minden róla szóló anyagban szerepel. Amíg nem hallottam élőben, ez közhelynek tűnt. Elementáris és egyedi hangú jazzmuzsikus, hatalmas nemzetközi fesztiválrutinnal a háta mögött. 

Eli Degibri – szaxofonok
Tom Oren – zongora
Alon Near – bőgő
Eviatar Slivnik – dobok

Innen a Garden City Movement nagy műfajugrás. Igényes, R&B, funk, triphop elemekből összerakott popzene. Őket leginkább a hazai közönségnek kell majd bemutatni, annyit vannak külföldön.

Kayma a legújabb hazai pályáról startoló nemzetközi popsztár-jelölt. Nem lepne meg, ha ez a zene felugrana a nemzetközi top-listákra. 

Egy dal két változatban. Egy full live és egy “villamosított”.

Ninet Tayeb már túl van a pop-menyország kapujának döngetésén. Los Angelesben él, komoly sztárok oldalán többször végigturnézta már Amerikát, és ennek komoly visszhangja volt. Most itthon, élőben…

Modern soul zene és Ninet hangja hasít, mint a legkomolyabb díva-elődöké. Ide mindenképp kell egy felkiáltójel!

Dj Shira Fisch világzene bulija zárja majd az első estét. A Yellow Submarine-ben.

25. CSÜTÖRTÖK

Egy ingyenes matiné koncerttel indul a 2. nap. A helyszín a Dávid-torony udvara Jeruzsálemben.

Kellemes dallamos jazz az első fogás:

Tal Mashiach zeneszerző és multi-instrumentalista Észak-Izrael hegyei közül  New Yorkba költözött, és ott olyan jazzművészekkel lépett fel mint a trombitás  Avishai Cohen  vagy Mulatu Astatke.  Itt a fesztiválon 

Nitzan Bar gitáros,
Maya Belsitzman csellista és
Ofri Nechemia dobos lesznek a partnerei. 

Acidosabb, hip-hoposabb jazz követi őket, a Haringman Collective – feszes tempók, fúvósok. 

Egy ütőhangszerek mellől startoló izraeli jazzmuzsikusnak nem nagy ugrás az afrikai ritmikák világa. Retro afrofunk, afrobeat, etióp skálák, egy csipetnyi karibi íz, pszichedelikus sound, táncolható groovokba gyúrva: Sangit Collective.

De ez csak a bemelegítés, hátra van még egy jazzblokk a Sárga Tengeralattjáróban, és egy elektro-showrozat a HaParsa Venue-ben.

A jazz a Nigunnal indul a Yellow submarine-ben. A 90-es évek klezmer revival-je óta már nem furcsa ez a haszid zenei motívumokkal, dallamokkal átszőtt jazz. Távoli zenei világokat és hatalmas társadalmi távolságokat ölel át a Nigun. 

Omri Mor zongorista nem elsőbálozó, itt a Showcase fesztiválon. Négy éve éppen itt hallottam őt előszőr. Reveláció volt a virtuozitása, ahogy Casablanca kávéházaiból, a klasszikus zene emelkedettségéig képes szárnyalni úgy, hogy végig lüktető jazz marad.

Az újdonság az új kvintettje: 

Roni Eitan – szájharmonika
David Michaeli – bőgő
Joca Perpignan – ütőhangszerek
Yonatan Rosen – dob
Omri Mor – zongora

A Duo Brothers nem testvérekből áll, és nem ketten vannak. Meditatív easylistenig jazz. 

Yonatan Levy – gitár
Aviv Cohen – dob
Elyasaf Bashari – bass
Shaul Eshet – billentyűs hangszerek

Ez élőben az igazi, de addig is…

A Shalosh trió saját rekordom: róluk írtam a legtöbbször, hiszen szorgalmasan koncerteznek itthon. Inkább másoktól idézek:

“Nyers, akusztikus és progresszív.” “Nem tűrik a műfaji megkötéseket.” “Zenéjük megérinti a rutinos jazzrajongókat, és lázbahozza az újoncokat is.”

Gadi Stern – zongora
David Michaeli – bőgő
Matan Assayag – dob

Este 10! Partytime! 

Jöjjenek a villanyzenék! Átköltözünk a HaParsa Venue-be.

A White Screen két flúgos unokatesó: Gabriel és Gilbert Broid. A new wave új hullámja. Szintipop és flitterpunk, és mindezt nagyon extrém élőshowban.

Agat egy énekesnő. Aki a popkarrierje indulása óta ismeri, mostanában örömmel tapasztalja, hogy egy éles kanyarral a progresszív elektronika felé vette az irányt. Glich hop, industrial hip hop, ilyesmi. Az agresszív hangoktól az érzelmes melódiákig minden befér az új irányvonalba. Halljuk Agat!

A Wackelkontakt is reveláció volt nekem, mikor pár éve először hallottam őket. Industrial-minimal-noise, írtam akkor lányos zavaromban, mert sokkolt az a félórányi hangbombázás, az epileptikus vizuális ingerek, az agresszív előadásmód és az ilyesmikkel ritkán társuló profizmus és eredetiség. Otthon hátradűlve: psyhotrap. 

BĘÃTFÓØT: a postpunkot bedugjuk a konnektorba, cracket nyomunk a Spices Girlsbe. A Deaf Chonky garage-folkpunkját összeműtjük a Red Axes elektronikus duó felével, és rave tempóban összerázzuk:

Hod Moshonovot mindenki csak úgy ismeri, Bemet. Tényleg!

Berkley College, díjak, jazzkarrier, aztán egy éles kanyarral az elektronikus zene.

Azóta fesztiválok, együttműködések a műfaj legendáival, lemezek, nemzetközi showk, klipek, világhír… Nem én leszek, aki a műfajok között cikázó Bemetet beteszi valamelyik irányzat skatulyájába…

A szívemnek legkedvesebb indiai kalandját választottam:

Ha végig nyomjuk a partit, háromkor már ágyba kerülhetünk.

26. PÉNTEK

Másnap pénteken Tel-Avivban ébred a fesztivál a Teder FM udvarán, és egyéb helyiségeiben. Este 8-kor startol a maratoni ingyenbuli. Egy kis izraeli ízű, hébernyelvű surf banda, nem rossz indulásnak: a Rasco. 

Miniszoknya, tremolós villanygitár és vissza a jövőbe a Beach Boyshoz:

Az indie izraeli királynője Hila Ruach. Melankolikus költői dalok, tele fájdalommal fekete humorral…

Rona Kenan a nemzedéke legeredetibb hangja, írják róla. Egyszál gitáros trubadúr.

Alternativ countrynak hívják azt a zenét, ami hátatfordítva a cowboy tingli-tanglinak olyan keményen szólal meg, mint a tesó, a városi rockblues.

Ezek a dalok éppen ilyenek, méghozzá Európa keleti feléről ismerős attitűddel.

Eastern!

Szívbe karcoló hang, virtuóz egyszerűség – Rona Kenan.

Yossi Fine, az első showcase-m óta a kedvencem. Az, hogy David Bowie-val, Lou Reed-del, Vieux Farka Toure-vel játszott, az komoly fegyvertény, de én az eleven, folyton újjászülető Yossi Fine-t szeretem.

Most egy új szólóprojekttel jelentkezik: közel-keleti funk, sok basszussal, ahogy egy basszusgitárostól elvárható. Ez egy 8 éves felvétel, de nem tudom megunni:

Shuzin (Uzi Navon) egy szekrénnyi szintetizátor mögött, Yonadav Halevy pedig a doboknál. A vetítővásznon a Misdaron című rövidfilm pereg, és a két zenész élőben kíséri a film képeit.

Shuzin Makot című produkciója, amelyet az egyiptomi 10 csapásról szólt, jó támpont, hogy mire számíthatunk.

A 60-as 70-es évek pszichedelikus popzenéje úgy tűnik komolyan foglalkoztatja az izraeli popéletet. Magam is több ilyen zenekart ismerek. A Pattie-t pont nem, de most pótolni fogom…

Képzeljetek el zongoristát, aki Bartók, Bach, Steve Reich, Thelonius Monk rajongó, aztán ráfordul a jazz dallamos, groovokra építő irányaira. Az eredmény egy senkivel nem összetéveszthető hangzás. STAV.

Stav Achai – zongora
Daniel Harlev – bőgő
Shahar Haziza – dob
Roi Avivi – gitár

Aztán egy különleges hip-hop buli jön majd, három ásszal!

Yasmin jazz 
DMZL 
NUNU 

Yasmin jazz – tel-avivi rapper énekes és producer.

DMZL hip hopja erős és intenzív érzelmi töltetekkel előadott dalok a rap határáról, a lélek sötét oldaláról. Teljesen más ritmusokban, tempókban utazik, mint amiket mostanában hallunk.

Az elmúlt hetekben – pestiesen szólva – a vízcsapból is Nunu jött. A „Banim” (Fiúk) című számát rongyosra játsszák a főtévék és főrádiók. Nunu dalai vidámak és a halálosan komolyak. Témái helyiérdekűek. Első megjelenő albumán a műfajok között bújócskázik majd, azt ígéri. 

Szóval ez a furcsa csapat lesz egyszerre színpadon.

De a hip-hopnak még nem lesz vége. Jön a Benji Trio nujazzes verziója.

A Shaman Shaman (Tsachi Sadan) egy one-man-band , aki egy nagyzenekarnyi hangzással trappol át a műfajok határain. Parti-zene az biztos, de kell is majd, mert öreg este lesz, mire az ő bulija jön.

Szóval nem lesz a péntek sem könnyű nassolás annak, aki mindent meg akar kóstolni majd az izraeli pop-svédasztalán.

27. SZOMBAT

A Jeruzsálemben szombat 14:00-kor választás elé állít majd minket a fesztivál.

Feel Beit-ben három etnozenei produkció vár ránk, a bázison a Yellow Submarine-ben pedig három produkció a rock és a pop mezsgyéiről.

A Radio Baghdad trio azt a zenét játssza, amit az énekes Aviv Ezra nagyszülei hallgattak a bagdadi rádióban a múlt században. Iraki maqam. Aviv Ezra ezeken a dalokon nőtt fel.

Most Johanna Riethmueller hegedűssel és az oudon játszó Yaniv Masellel éltetik tovább ezt a hagyományt.

Ofer Mizrachi Trio

„Ofer Mizrachit két akkord után felismerni. Hallani rajta az indiai tanulmányokat és a közép-ázsiai kultúrát, ami áthatja a muzsikáját. Nem csak a zenék kereszteződnek Ofernél. A maga építette Whale gitár maga a crossover: 24 húros hangszere az indiai slide gitár és a Földközi-tenger népeinek húros hangszereit egyesíti. Persze elektronikus hangszer is egyszerre, így jól illeszkedik a modern etno zenekarok hangzásához is.”

Ezt írtam az első találkozás után. Ehhez még hozzá kell tennem az új triója névsorát, hogy fokozzam a hatást.

Ofer Mizrahi – whale gitár trombita, ének
Mayu Shviro – cselló
David Michaeli – bőgő

A haketia egy ritka nyelv, az észak-afrikai szefárdoké, elágazása a ladinonak, amit az Ibériai-félsziget zsidói beszéltek.

Hogy jut eszébe egy huszonéves lánynak, Lala Tamarnak, akinek már a szülei is itt Izraelben születtek, hogy olyan dalokat énekeljen, amelyek ehhez a szinte halott nyelvhez és zenei kultúrához köthetőek? 

“Nem a hagyomány őrző értékmentő szándék vezetett. Az első találkozásom a marokkói zenével olyan elementáris volt hogy azonnal tudtam: ez az enyém” – nyilatkozta.

Lala Tamart hallgatva tényleg azt érezni, anyanyelve ez a zene.

Aki a Sárga Tengeralattjárót választja, az először egy dobmágus szóló projektjét hallja majd.

Dan Mayo-t a Tatranból ismerhetjük, vagy ha olvassuk a nemzetközi dob-szaklapokat, ahol 2017-ben Dan Mayo lett az év dobosa, akkor onnan.

Uzi Navon & Experiences

Uzi Navon munkásságát pár mondatban…!?

A Legacy nevű zenekara az izraeli popzene múltjába utazott a koncertjein.

A MA’ARECHET HASHEMESH („The Solar System”) egy experimentális szinti-groove diszkózenekar volt.

A HAMAKARIM („The Acquaintances”) funk volt a javából. 

Rock’n’roll kvartettjét pedig úgy hívják, HAHAVAYOT „The Experiences”.

Ez a négyes lesz a színpadon:

Uzi Navon – orgona, ének
Sason Sarussi – gitár
Mike Solomon – dob,  ének
Avraham Ben Baruch – basszusgitár, ének

…de nem tudom megjósolni, hogy mi várható.

J.Lamotte dalszerző, producer, énekesnő négy albumot adott ki a Jakarta Recordsnál (Berlin) 2017-től mostanáig. Beutazta ezekkel a dalokkal a világot Ausztráliától, Európáig, Kelet-Ázsiáig, még Tel-Avivban is járt.

2022 elején jelenik majd meg az első olyan lemeze, amin az anyanyelvén énekel majd.

A délutáni “elágazás” után egyesült erővel mehetünk neki az esti buliknak.

A Shotnez nyitja az estét. Szupergrup: a Balkan Beatbox két alapítótagja, Ori Kaplan és Tamir Muskat, a Boompanból Uri Kinrot a Backyardból Itamar Ziegler. 

A new york-i klubélet kultusz-bandája címig jutottak azzal az eklektikus bulizenével, ami surfből, film noire zenékből, görög és latin dallamokból és ki tudja mi mindenből állt össze Shotnezzé.

Multikulturális táncparkett? A Tarante Groove Machine. Egzotikus koktélja a balkáni, a kolumbiai a marokkói, a brazil, a jamaikai, a görög és a jemeni buli-zenélésnek.

Akinek bejön a hip-hop, annak nem kell sok ajánló rizsát írni, elég a zenekar neve. A többiek kedvéért azért annyit, hogy a Lucille Crew a műfaj legnagyobb izraeli sztárja. 

Dj Gondi még megtáncoltatja majd azokat, akik kitartottak idáig, aztán…

Itt a vége fuss el véle!

A sok fesztiválvendég feltarisznyázva. Izraeli zenei tag-ek lüktetnek majd a fejükben. Csak rájuk kell kattintani majd odahaza, és repülnek is a koncertmeghívások, kiadói szerződések.

Mi meg várhatunk jövő ilyenkorig, ha egyszerre akarjuk látni az összes kedvencünket néhány napba sűrítve.