A Brodetsky utcának, mint minden más tisztességes utcának, megvannak a baglyai.
Én is ezek közé tartozom kutyámmal, Doxival. Naomival, és Golda Meir unokájával is minden éjszaka találkozhatunk. Ő általában ilyenkor néhány újságpapírral gondosan letakart padon üldögél, és cigizik. Néha feláll egy pár percre, megtesz néhány lépést, és hosszasan kémleli a csendet. Bárkivel szívesen elbeszélget, aki hajlandó megállni pár percre. Ha meglát, mosolyog, megkérdezi, hogy hogy vagyok, és elmeséli, hogy éppen min gondolkozott, mit csinált aznap, vagy mit fog csinálni másnap.
Ugyancsak állandó résztvevője a Ramat Aviv-i éjszakáknak egy szellemi fogyatékos, aki időjárástól és napszaktól függetlenül mindig rövidnadrágban, pólóban és szandálban sétál. Mindig van nála nylon tasak, amiből sosem láttam, hogy elővenne, vagy belerakna valamit. Sokan idegenkednek tőle, mert nehéz vele kommunikálni, hangosan és artikulálatlan hangon válaszol, ha kérdezzük, vagy panaszkodik, ha valami nem a megszokott rendben történik. Ha mégis megállunk beszélgetni vele, hamar kiderül, hogy egyébként békés és jóakaratú, csak nagyon idegen neki a világ, és nekünk nehéz megérteni az ő világát.
Barátommal, a kukással is éjjelente találkozom csak. Hosszú évek óta ismerjük egymást. Látásból. Még sosem beszélgettünk, nem tudom, hogy hívják. Semmit sem tudok róla, se ő rólam. De megszoktuk egymás jelenlétét: én lassan sétálok a kezemben pórázzal, ő sietősen menetel házról házra, mindig ugyanazon az útvonalon, hogy a kukákat a hajnalban érkező kukásautók elé tegye. Mikor meglátjuk egymást, messziről intünk egymásnak, magasra tartott kézzel jelezzük, hogy látjuk a másikat, és köszönünk és minden rendben, mindenki mehet tovább a dolgára.
És persze vannak a kutyások, akikkel egy időben órákat töltöttem a kutyakertben, de ma inkább magunkban szeretünk sétálni Doxival, csak MacGyverrel sétálunk néha, ha épp nem sietnek nagyon. Korábban tagjai voltunk az éjszakai kutyás csoportnak, de kénytelenek voltunk kiszállni belőle, miután egyre több összeütközésünk volt a hatóságokkal. A kutyák ugatnak éjszaka (is).
Az éjszaka állandó szereplőihez csatlakoznak az időszakos vendégek. Ők vagy a közeli egyetemi kollégium, vagy az új bevándorlók számára fenntartott ideiglenes otthonok lakói. Fiatalok, akik elalvás előtt sodornak még egy cigit, isznak egy sört, és buliznak a többi fiatallal. Jó nézni a gondtalanságukat, hallgatni világmegváltó terveiket, és együtt örülni velük új barátjuknak, barátnőjüknek.
Az éjszaka harmóniáját aztán óramű pontossággal veri szét a napi árut hozó teherautó. Megáll, aztán mindig tolat valamennyit, hogy az éjszaka csendjében fülsüketítőnek hangzó tolatóduda megtörjön minden beszélgetést, mesét, gondolatot, ölelést. A teherautóról lepattan a fuvaros, leereszti a villás emelőt, raklapot, hogy aztán iszonyú zajjal végighúzza az élelmiszerboltig. Ilyenkor minden megáll, nem lehet se beszélgetni, se sodorni, se ölelni, csak a mindent szétverő zaj van. Aztán elmegy a teherautó, és egy halk sóhajtással folytatódik az éjszaka.
Beszélgetni, sodorni, ölelni.
Újságíró
