A jeruzsálemi Nemzeti Könyvtár

Az 1892-ben létesült jeruzsálemi közkönyvtár a könyvgyűjtő Józef Chazanowicz orvos Białystokból Jeruzsálembe küldött nyolcezer-nyolcszáz kötetével bővült, és Midras Abarbanel Könyvtár néven kezdett működni 1895-ben. A könyvtár a Mea-Searim városrész mellett várta olvasóit, és a Jeruzsálemi Héber Egyetem alapításának évében, 1925-ben a Har-Hacofimon nyílt meg Nemzeti és Egyetemi Könyvtár néven.

1948-ban, a függetlenségi háború idején a jordán hadsereg bezáruló ostromgyűrűje elől a Rehavia negyedbe, a római katolikus egyház fennhatósága alá tartozó Terra Sancta kollégiumba szállították át a gyűjtemény jelentős részét. 1960 óta a könyvtár a Jeruzsálemi Héber Egyetem givat-rami területén működik. 2008-ban különvált az egyetemtől, és a Nemzeti Könyvtár nevet viseli.

A jeruzsálemi Nemzeti Könyvtár a világ legnagyobb judaisztika és hebraisztika gyűjteménye. Gyűjtőköre a kezdetektől: judaisztika, Erec-Izrael és iszlám. A könyvtár gazdag gyűjteményt őriz a magyar anyanyelvű zsidóságra vonatkozó könyvekből és periodikákból, a magyarországi zsidó írók műveiből. A magyar anyanyelvű tudósok és könyvtári dolgozók jelentős mértékben hozzájárultak a könyvtár fejlesztéséhez is. A könyvtár állományának két legfontosabb Magyarországról érkezett gyűjteménye a Goldziher-könyvtár és a Löw-gyűjtemény.

Goldziher Ignác a modern iszlámtudomány egyik alapítója, orientalista, kora egyik legjelentősebb sémi filológusa, az iszlám első kutatóinak egyike. Vámbéry Ármin tanítványaként tizenhat évesen kezdte meg a tanulmányait a pesti bölcsészkaron, hat évvel később ugyanott a sémi filológiai tanszék tanárává nevezték ki. A muszlim vallási eszmék és írásmagyarázat kutatása mellett zsidó tudománnyal és az iszlám és a zsidó-keresztény hagyomány viszonyával is foglalkozott.

Könyvtárát, korának legértékesebb, csaknem hatezer kötetes orientalisztikai magángyűjteményét Goldziher halála után három évvel a Zsidó Világkongresszus vásárolta meg. A vásárlásnál Goldziher tanítványa, majd közeli barátja, Abraham Salom Jehuda, a polihisztor nyelvész, ritka kéziratok gyűjtője közvetített. Neki köszönhető, hogy a Goldziher-könyvtár 1924-ben Erec-Izraelbe érkezett. Abraham Salom Jehuda Jeruzsálemben született, rabbinikus irodalmat, modern tudományt és arabisztikát is tanult. Németországi tanulmányai idején ismerkedett meg Goldziher Ignáccal, kapcsolatuk mélységét levelezésük is tanúsítja. A leveleket a Nemzeti Könyvtárban őrzik, a Jehuda-gyűjteményben. Jehuda így jellemzi a Goldziher-könyvtárat (Jewish Chronicle, 1924. április 25.):

Ritkán találkozunk magántulajdonban levő olyan gazdag és teljes, sokszínű gyűjteménnyel, mint a Goldziheré, aki hosszú és kivételesen tevékeny élete során gyűjtötte össze azt a Kelet és a Nyugat minden szegletéből. Az orientalisztikai tudományok minden területe, a keleti nyelvekkel, kultúrákkal és vallásokkal kapcsolatos összes társtudomány megtalálható a gyűjteményben. Különösen gazdagok és fontosak az arabisztikával és iszlám tudománnyal foglalkozó, arabul és más keleti, illetve európai nyelven nyomtatott könyvek. Az arab, perzsa és török nyelvű munkák mellett a gyűjtemény legritkább és legértékesebb darabjai az Egyiptomból, Szíriából, Tunéziából, Algériából, Marokkóból, Konstantinápolyból, Turkisztánból, Indiából, Perzsiából és Jáva szigetéről származó nyomtatott könyvek.

A Goldziher-könyvtárat már 1924 októberétől, a Jeruzsálemi Héber Egyetem megnyitása előtt látogatták a Har-Hacofimon. A megnyitó társadalmi-társasági eseménynek számított, megjelentek a jeruzsálemi szellemi élet nagyságai, arab, keresztény és zsidó tudósok, írók, művészek, tanárok és üzletemberek. A közép-európai zsidó Goldziher orientalisztikai gyűjteményéről méltán gondolhatta Jehuda, hogy a zsidó–arab tudományos együttműködés katalizátora lesz.

A jeruzsálemi könyvtár magyar anyanyelvű munkatársai elsősorban a bibliográfiai tudományok terén működtek. Munkácson született Shunami Shlomo, az izraeli bibliográfiatudomány kiemelkedő alakja. Shunami 1920-ban alijázott Budapestről, és egy év múlva a jeruzsálemi könyvtár munkatársa lett. A párizsi École de Bibliothécaires és a Hebrew Union College (Cincinnati) hallgatójaként elsajátította a könyvtárrendezést, és az izraeli könyvtárrendszer megteremtője lett. Fő műve, a Kulcsok kulcsa – általános izraeli bibliográfia a bibliográfiatudomány, a héber és a zsidó könyvészeti kutatómunka kézikönyve több kiadást ért meg (1936, 1965, 1969). Shunami alapította a Jeruzsálemi Héber Egyetem vegytani intézetét. Amikor 1924-ben a Goldziher-gyűjtemény megérkezett a könyvtárba, ő volt az olvasóterem vezetője. Patai József így számol be a Midras Abarbanelben tett látogatásáról:

Az olvasóterem vezetője, a magyarországi származású Shunami érdekes statisztikai adatokat mond el. Közel négyezer látogatója van havonként a könyvtárnak a zsidó társadalom minden rétegéből. Komoly tudósok, pedagógusok, iparosok, kereskedők, munkások, diákok. […] Az olvasott könyveknek – folytatja Shunami – hatvan százaléka héber, húsz százaléka orosz, tíz százaléka német és tíz százalék vegyes. Legolvasottabbak J. Ch. Brennernek, a jaffai harcokban elesett héber írónak a könyvei. […] Az utóbbi idők legnagyobb könyvsikerét a חזון האדם Madách: Az ember tragédiája aratta, amelyet a mi Feuersteinünk, Avigdor Hameiri fordított le héberre. Így áruljuk mi a hazát idekünn. Sohasem felejtem el, mennyire meg voltam indulva, amikor egyszer délben lihegve besiet két kőműves haluc. Itt a közelben a Bet-Haam építkezésnél dolgoztak, fehér por lepte ruhájukat és arcukat. Az ember tragédiáját kérték olvasmányul a déli pihenőórára, mert tegnap este a társaik erről vitatkoztak a kvucában, és ők nem tudtak hozzászólni, mert még nem ismerték.

Shunami az 1950-ben létrejött Ocrot hagola (A diaszpóra kincsesháza) gyűjtemény atyja: ő gondozta és katalogizálta a könyveket, amelyek Európából közvetlenül a soa után a könyvtárba érkeztek.

1949-ben a Jeruzsálemi Héber Egyetem megbízásából utazott Németországba. Katonai rendfokozattal, az amerikai megszálló hadsereg tagjaként az elrabolt zsidó könyvtárakat kutatta. A Harmadik Birodalom egy majdan felállítandó zsidó kutatóközpont könyvtárába szánta a könyveket, nagy részük, milliós nagyságrendben, a háború után a Frankfurt am Main melletti Offenbachba került. Shunami nyomozott az offenbachi raktárban, és más helyszíneken is átvizsgálta a zsidó intézményektől, jesivákból, hitközségekből és magánszemélyektől elrabolt gyűjteményeket, amelyek eredeti tulajdonosait már nem lehetett megtalálni, majd ezekből válogatott a jeruzsálemi könyvtár részére. Erről küldött levelet Aharon Menahem Mendel Schneursonnak, a Jeruzsálemi Héber Egyetem kincstárnokának (1949. április):

Megérkezésem napján azonnal elutaztam az offenbachi raktárba, és azóta naponta ott dolgozom. Reggelente külön autó visz oda, majd esténként vissza a frankfurti szállodámba. Mindennemű, a jesivákból és az összegyűjtött [magán]könyvtárakból származó könyv megtalálható ott, melyek az [izraeli] intézményeket gazdagítják majd. Felesleges hozzátennem, hogy elsősorban a könyvtárunkat, hiszen ez az intézmény az első a sorban. A legtöbb könyv, különösen az Izrael Állam számára kiválasztottak, jó fizikai állapotban vannak. Ezer és ezer könyvet vizsgálok át naponta. A munka ugyan megerőltető, de mégis megelégedéssel tölt el. És egy-egy pecsét, aláírás vagy ajánlás emlékeztet arra, hogy ezek a mártírhalált halt zsidó testvéreink könyvei, ilyenkor ezekről a lapokról hallom testvéreink vérének kiáltását: az Örökkévaló bosszulja meg őket.

Shunami és a Szamosújváron született Kohen Offenbachban találkozott. Kohen Shunami hívására érkezett Jeruzsálembe. Kezdetben az Ocrot hagola gyűjteményben dolgozott, majd a héberkatalógus-osztályt vezette, az erdélyi héber nyomdák és a héber nyomtatás történetét kutatta. Legfontosabb munkái, az Erdély és Magyarország bölcsei (1989, 1997) a magyarországi és erdélyi héber írásbeliségen keresztül mutatják be a zsidó történelmet.

Shunami mellett Pfeffermann Emánuel volt nemzedéke kiemelkedő bibliográfusa. Samuel Hugo Bergmann filozófiaprofesszor, a Jeruzsálemi Héber Egyetem dékánja és a könyvtár vezetője szerzett neki franciaországi ösztöndíjat, az 1927/28-as tanévben Shunamihoz hasonlóan Pfeffermann is a párizsi École de Bibliothécaires hallgatójaként sajátította el a könyvtártudományt. Pfeffermann Emánuel Nagyszebenben született. Bécsben doktorált történelemből és földrajzból, 1925-ben alijázott későbbi feleségével, Eidlitz Jolánnal, aki Temesváron született. Pfeffermann és Eidlitz Jeruzsálemben kötött házasságot.

• 

• 

Pfeffermann a könyvtár sajtó-, folyóirat- és csereosztályát vezette a Terra Sancta épületében. 1955-től a Jeruzsálemi Héber Egyetem könyvtárosi főiskola történelmi bibliográfia előadója volt. Felesége a szerves kémia kutatójaként működött az egyetemen.

Az ötvenes évek végén érkezett a jeruzsálemi könyvtárba a Löw-gyűjtemény, Scheiber Sándor, a budapesti Rabbiképző Intézet legendás igazgatója szerint „a legértékesebb magyarországi zsidó magánkönyvtár és irodalmi hagyaték”, Löw Immánuel és apja, Löw Lipót egyesített gyűjteménye. Löw Lipót tudós nagykanizsai, majd pápai rabbiként kezdte pályáját, a magyar nyelvű zsinagógai prédikáció meghonosítója volt, és a magyarországi zsidók egyenjogúságáért küzdött. Fia, Löw Immánuel az orientalisztika és a zsidó tudományok kiemelkedő tudósa, rabbiként hét évtizedig szolgálta a szegedi neológ hitközséget. A zsidó növény-, állatvilág, ásványtan neveit, művelődéstörténeti kapcsolatát kutatta. Elgondolásai és stílusvázlatai alapján épült fel a szegedi új zsinagóga.

A könyvtárat Löw Immánuel még életében a Szegedi Zsidó Hitközségnek ajándékozta. Halála után özvegye és gyermekei az elhunyt végakaratát követve hagyatékát a budapesti Magyar Zsidó Múzeumra és a Jeruzsálemi Héber Egyetemre hagyományozták, többek között Löw Lipót kiadatlan tudományos jegyzeteit és Löw Immánuel adatgyűjteményét a Fauna der Juden és Mineralien der Juden című munkáihoz.

Frenkel Jenő, Löw Immánuel utóda a szegedi rabbiszékben kezdeményezte 1948 májusában, közvetlenül Izrael Állam alapítása után, hogy a kéziratos hagyaték és a hatezer kötetes könyvtár a Jeruzsálemi Héber Egyetemre kerüljön. 1949-ben Frenkel maga hozta a hagyaték egy részét – kéziratokat, jegyzeteket és leveleket – Szegedről Jeruzsálembe. A hitközség jóváhagyásával a gyűjtemény először a budapesti Rabbiképző Intézetbe került. A magyar állam azonban nem engedélyezte a kéziratos hagyaték és a könyvtár Izraelbe szállítását, ezért erre csaknem tíz évvel később, 1958-ban, hosszas tárgyalások után került sor. Izrael végül fizetett az értékes örökségért.

A Zsidó Nép Történeti Levéltárában a szegedi hitközség dokumentumai között található az 1949 tavaszán és nyarán Tel-Avivban szabadságát töltő Frenkel Jenő rabbi és a Szegedi Hitközség levelezése. A hitközség júliusi sürgető levelére, amelyben a közelgő nagyünnepekre való tekintettel kérdik, visszatér-e a szegedi rabbiszékbe, Frenkel féléves távollét után (július 31.) küldött választ Szegedre:

[…] mivel nem tudtam magamnak választ adni, megkérdeztem legjobb tanácsadómat, a Bibliát. Felkerestem a heti szakaszt és olvastam Mózes szavait: „Rendeljen az Örökkévaló, minden test szellemének Istene férfiút a közösség fölé, aki kimenjen előttük és bejöjjön előttük; aki kivezesse és aki bevezesse őket, hogy ne legyen az Örökkévaló községe olyan, mint a juhnyáj, melynek nincs pásztora.” Úgy érzem, hozzám szólnak ezek a szent szavak. Hiszen arra törekedtem, hogy Mózes utódjaként álljak testvéreim előtt, és örök büszkeségem, hogy nagy Mesterem, Löw Immánuel gyülekezetében szolgálhattam Mózes eszméit. Nekem kellett az ige szerint „előttük” – a hívek gyülekezete előtt – onnan kimennem és ide bejönnöm, és az én kötelességemről rendelkezik az Írás, „aki kivezesse és aki bevezesse őket”. Ezt a hivatásomat szeretném én teljesíteni szegedi testvéreim iránt. Nem csalogatok és nem hívogatok senkit, mert jól tudom, hogy ott is szent munkát végez, aki bármilyen mértékben segíti a demokratikus világrend épülését. De mikor majd felnyílnak a határok, amikor majd testvéreim gondok között töprengve állanak – mit hozzanak, mikor indulnak, mit tegyenek, mikor megérkeznek –, kérdező szavukra én szeretném a tőlem telhető választ megadni. És amikor megérkeznek Izrael kikötőjébe, szeretném élőszóval irányítani első lépteiket a Szentföldön. Én tehát most – igen tisztelt Elöljáróság – elbúcsúzom Önöktől. Megköszönöm Önöknek, a hitközség alkalmazottainak és az intézmények vezetőinek azt a segítséget, mellyel szerény munkámat támogatták. Szeretném, ha módját ejthetnék a levelem alapján, hogy a hívek tömegével is közöljék búcsúmat és segítő készségemet az alijázók számára.

Frenkel Jenő Izraelt választotta új otthonául.

A hatvanas évektől az erdélyi Ben-Menachem Naftali irodalomtörténész, bibliográfus vezette a jeruzsálemi könyvtár héberbibliográfia-osztályát, amelynek a nagykárolyi Tisbi Perec professzor és Kohen József is a munkatársa volt. Történelmi jelentőségű munkájuk a nyomtatott héber nyelvű könyvek jegyzéke. Tisbi a Jeruzsálemi Héber Egyetem pedagógiai tanszékét, illetve a könyvtárban a héberkatalógus-osztályt vezette. 1967-ben a könyvtár helyettes főigazgatója volt. Előadóként a jövő nemzedék könyvtárosait tanította.

A jeruzsálemi könyvtár magyar anyanyelvű munkatársai közül Róna János (Jaron Baruh) a Meisel Judaisztikai Könyvtár Feldman-gyűjteményét vezette. Ez lett a később létrejött Har-Hacofim egyetemi könyvtár judaisztika részlegének alapja. Ron Mose kémikus, a filozófia- és tudománytörténeti Edelstein-gyűjtemény vezetője a Vadász utcai Üvegházban élte túl a soát, a háború után Olaszországon keresztül a cionista mozgalommal érkezett Izraelbe. Aczél Immánuel a könyvtár általános tárgyszavain dolgozott.

A magyar–német anyanyelvű, Cífer szlovákiai községben született Eran Laor a Szochnut munkatársaként, majd izraeli intézmények képviseletében európai tartózkodásai során vásárolt térképeket, a legkorábbi a 15. századból való. Gyűjteménye lett a világ legnagyobb Erec-Izraelt, illetve Jeruzsálemet ábrázoló térképgyűjteménye. A Laor-gyűjteményvezetője, a Medgyesen született Klein Zsuzsanna Laorral közösen adta ki a térképgyűjtemény illusztrált katalógusát: Maps of the Holy Land: cartobibliography of printed maps, 1475–1900 (New York, 1986).

---

A kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri

A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il