„Sziasztok! Peti vagyok, néha olvasom az Izraelinfót. Én is részt vettem a pénteki faültetésen a ciszjordániai Burinban, ahol izraeliek és palesztinok békésen összegyűltek egy közös cél érdekében. Az esemény sajnálatos módon agresszióba fulladt, amikor a közeli illegális zsidó telep felől érkező maszkos emberek megtámadták a csoportunkat” – írta egy olvasónk. „Ha szívesen írnátok erről valamit, állok rendelkezésetekre” – ajánlotta. Nem írunk szívesen semmiféle terrorról, zsidó terrorról meg különösen nem, de az elhallgatás, a dolgok egyoldalú bemutatása hazugság, tehát a teljesebb igazság bemutatásához írnunk kell a kényelmetlen, fájó dolgokról is. Megbeszéltük, hogy Zoomon találkozunk. Egy hotelben volt a beszélgetőpartnerem, amikor hívtam.
Hol élsz? Hogy kerültél ide?
Angliában élek. Néhány évvel ezelőtt érdeklődni kezdtem az emberi jogok, a nemzetközi konfliktusok, különösen az izraeli-palesztin konfliktus iránt. Három éve voltam Izraelben egy 10 napos szervezett túrán, ami után átmentem Ciszjordániába is, és azóta még jobban foglalkoztat ez a téma. Beszéltem izraeliekkel – velem egykorúakkal –, katonákkal is, és a kirándulás végén még alaposabban kezdtem tanulmányozni ezt a konfliktust. Inkább angol nyelvű forrásokat olvasok, nem beszélek se héberül, se arabul. Követem valamennyire a magyar nyelvű híroldalakat is, de azokon – sajnos – alig találhatóak ezzel a konfliktussal kapcsolatos véleménycikkek. Ezen kívül civil szervezetekkel is fenntartom a kapcsolatot, például a Breaking the Silence-szel.
Most 2-3 hétig ismét itt vagyok Izraelben és Ciszjordániában. Igazából kirándulni jöttem, melynek során olyan eseményeket is kerestem, ahol izraeliek és palesztinok együtt szeretnének tenni valamit a béke érdekében. És akkor találtam rá erre az olajfaültetésre.
Tudtam, hogy a faültetés helyszínén előzőleg telepesek már leégettek és kivágtak olajfákat, ennek ellenére nekem ez egy tök békés dolognak tűnt.
Annyit még hozzátennék, hogy bár három év után van egy nagyon határozott véleményem, és ez erősen békepárti, de nem tartom magam aktivistának. Az olajfaültetés nem szélsőséges aktivizmus. Názáret–Dzsenin–Náblusz volt az útiterv, és amikor Nábluszban voltam, akkor értesültem arról, hogy lesz ez az esemény a közeli Burin faluban. Én nem a résztvevő izraeliekkel vagy palesztinokkal jöttem, csak úgy odamentem taxival.
A helyszínen csatlakoztál hozzájuk?
Igen. Nem ismertem közülük senkit. Két szervezője volt az eseménynek, az egyik a Rabbis for Human Rights, a másik az Olive Harvest Coalition. Egy Google űrlapot kellett kitölteni, aztán ők elküldték, hogy mikor, hova menjek. Fél tíz körül volt a kezdés. Időben ott voltam, a többiek később érkeztek, nem tudom pontosan hányan, talán 20-40-en lehettek. Nekem az tűnt fel a legelején, hogy a legtöbb résztvevő idős ember. Kommunikálni is szerettem volna velük, de nem mindenki beszélt angolul. Magyarul senki nem beszélt… ja, de, volt aki egy kicsit beszélt magyarul.
Az elején többen a családjukról beszéltek velem, híres felmenőkről, magyar nagyszülőkről, és olyan magyar szavakat mondtak, mint rakott krumpli, istenem, szeretlek, meg igen-migen. Kommunikáltam akivel csak tudtam, voltak arabok is, nem tudom, hogy ciszjordániai vagy izraeli arabok. Hozták magukkal a facsemetéket, meg a kapát, az ásót, kis gödröket ástunk, beleraktuk a fát, és szalagokat raktunk rájuk, hogy látni lehessen őket. Minden teljesen békés volt. Tudtam, hogy a domb tetején van egy telep – a Givat Ronen illegális előőrs. Ez abban különbözik a többi „átlagos” teleptől (ami a nemzetközi jog szerint illegális, Izrael szerint nem), hogy ez a Burin melletti dombtetőn lévő telep még az izraeli kormány szerint is illegális. Főként szélsőséges fiatalok lakják, akik nagyon erőszakosak szoktak lenni. Én ezt tudtam, ezért gyakran odanéztem, de nem láttam semmi gyanúsat. Egy idő után már nem is néztem arra, mert a faültetéssel voltam elfoglalva, meg azzal, hogy ki mit tud magyarul.
Elültettünk vagy 50 fát, aztán tovább indultunk egy másik helyre, hogy ott folytassuk a munkát. Hosszú sorban haladtunk, egyesek lemaradtak, én az elején mentem, mikor megjelentek a telepesek a domb tetejéről. Maszkkal volt eltakarva az arcuk, és akkor mindenki mondta, hogy jönnek a telepesek. Előtte éppen valakivel telefonszámot cseréltem WhatsAppon, de négy perccel később már azt videóztam, hogy ég a kocsi. Tehát minden nagyon gyorsan történt. Szerencsére nekem semmi bajom nem esett, tényleg, lekopogom.
A Twitteren posztolt videón látszik, hogy valaki odamegy a kocsihoz, ráönt valami folyadékot, a kocsi tulajdonosa, vagy aki mellette állt az önkéntesek közül ellenáll, valamit mond a támadónak, aki erre fejbe kólintja őt egy baseballütővel, vagy valami nagy bottal. Ő a földre esik. Nem hiszem, hogy elájult, de nem tudom, mivel én mintegy száz méterrel távolabb voltam. A támadó önti tovább a folyadékot, mire meggyullad a kocsi. De többen is voltak, vagy 10-15-en lehettek. Ezután elkezdik verni bottal a hozzájuk közel lévő önkénteseket.
רק אתמול ערך שר הבטחון בני גנץ דיון עדכון שעסק בהקמת הצוותים המיוחדים של מערכת הבטחון בשטחים שנועדו לתת מענה לארועי אלימות מתנחלים, צוותים המשותפים לצהל, שבכ, משטרה, מגב ומנהל אזרחי. התמונות מהארוע החמור היום מבהירות יותר מכל את אוזלת היד של מערכת הבטחון בטיפול בסוגיה. pic.twitter.com/oevVwBPImV
— Or Heller אור הלר (@OrHeller) January 21, 2022
Ja, a kődobálást még nem is említettem, tehát közben folyamatosan dobáltak minket kővel, szikladarabokkal. Az egyik kocsi hátsó szélvédője betört. Teljes volt a sokk, nagyon tehetetlennek éreztem magam. A helyzet nagyon fura volt, mivel nem beszélem a helyi nyelveket. Nem tudtam, hogy mi történik körülöttem, hívtam volna a katonaságot, a helyi rendőrséget, vagy valakit, de nem tudtam a telefonszámukat. Aztán valaki kérte, hogy videózzak, ezért kezdtem el videózni.
Borzasztó volt látni, hogy azokat az embereket, akikkel még öt vagy tíz perccel korábban beszélgettem, ütik-verik, ahol érik őket. Az egyiknek bottal a fejét. Láttam, amint ráütnek, ő összeesik, és ennyi. Aztán vége is lett néhány percen belül. Ekkor jött a palesztin tűzoltóság és az izraeli katonaság, de mire megérkeztek, addigra az elkövetők már elfutottak. Végül a helyszínre értek a vörös félholdas mentők.
Ellátták, elsősegélyben részesítették a sérülteket – volt, aki tudott járni –, látszott, hogy folyt rajtuk a vér. A tűzoltó meg elkezdte oltani a tüzet. Miután a katonák megérkeztek, a helyszín biztosítva volt, de hát, nem tudom, talán érkezhettek volna előbb is…
Én nagyon örülök, hogy nekem semmi bajom nem esett, de nagyon sajnálom a hat sérült önkéntest, meg azt is, akinek konkrétan odaveszett a kocsija.
— מסתכלים לכיבוש בעיניים (@Mistaclim) January 21, 2022
Hogy élted meg az eseményeket, mit gondoltál, mit éreztél?
Tudtam, ki az, aki angolul beszél, és próbáltam a közelében maradni, de ő eltávolodott, mert ő volt az egyik, aki közelről videózott. Nagyon meglepődtem a történteken. Persze tudtam, hogy Ciszjordániába jövök, tudtam, hogy ez a térség megszállás alatt van, tisztában voltam a rizikóval, de arra nem számítottam, hogy elmegyek egy békés, ráadásul izraeli-palesztin együttműködésen alapuló eseményre, és ott ilyesmi fog történni. Meg azt sem tudtam, hogy ha egy kocsi elkezd égni, az fel tud-e robbanni, vagy nem. Itt nem robbant fel. De még mindig nem tudom, hogy felrobbanhat-e, vagy sem.
Van itt Izraelben ismerősöd? Vagy kimondottan ezért jöttél, hogy ilyesmiben részt vegyél?
Nem, én kirándulni jöttem. Igen, az is számított, hogy tanulni szeretnék erről, hogy szeretnék az emberekkel beszélni, mert az, hogy olvasom Angliából a cikkeket, az egy dolog.
Egyébként mivel foglalkozol? Miért érdekel ez a konfliktus?
Programozok, tehát ennek semmi köze a tanulmányaimhoz, de szerintem ez egy nagyon fontos téma. Az egyik magyar lap lehozta ezt a hírt, és alatta a kommentekben volt, aki azt kérdezte, hogy a baloldaliak miért mennek oda provokálni. Ezt teljes mértékben vissza szeretném utasítani. Szerintem a faültetésnél, ráadásul egy izraeli-palesztin közös faültetésnél békésebb tevékenység nem létezik. Ha otthon maradok, az talán békésebb, de azt teljes mértékben elutasítom, hogy ez provokáció. De ha még provokáció is lenne, akkor sem az a megoldás, hogy odajön bárki, és elkezdi a fejünket bottal ütni, meg a kocsinkat felgyújtani.
A történtek nyomán mit gondolsz, máskor is fogsz Ciszjordániába menni?
Igazából még mindig próbálom feldolgozni a történteket. Telepesek által elkövetett erőszak itt rutin szinten történik, de az izraeliek sebesülése és autójuk felgyújtása ritka eset. Nem csak az izraeli parlamenti képviselők, hanem a ciszjordániai (Júdea és Szamáriai) telepek vezetősége, a Jesa is elítélte a történteket. Ez nagyon fontos lépés, de egyáltalán nem elég. Ennek kellene, hogy legyen következménye. Ez nem az első ilyen eset. Már évek óta rendszeresen az megy, hogy a helyi telepesek megtámadnak védtelen, fegyvertelen, idős embereket. És bár ott van az izraeli katonaság, de mintha kizárólag magukat a telepeseket védenék. Ahogy én láttam, a legtöbb sérült most izraeli zsidó volt. Nekem ez nagyon fura, hogy akkor kiket is képviselnek a felbujtók?
Ilyen nap mint nap megtörténik, de a sérültek – és néha a halottak – rendszerint palesztinok, amiről az izraeli mainstream sajtó – a Haaretzen kívül – szinte semmit nem tudósít. Amikor izraeli zsidó a szenvedő fél, akkor annak nagyobb a visszhangja.
Számomra élet és élet, sebesült és sebesült között nincs különbség. Szerintem egy civil palesztin, akit fejbe ütnek bottal, és egy civil zsidó izraeli, akit fejbe ütnek bottal, az ugyanannyit ér, és ez a tett mindkét esetben egyformán elítélendő.
Köszönöm a szervezőknek, mert még az incidens után is úgy gondolom, hogy az ilyen közös, békés, erőszakmentes kezdeményezéseknek nagyon nagy ereje van. Köszönöm a helyi mentőknek és a tűzoltóknak, hogy gyorsan kiértek a helyszínre, az önkénteseknek, akik – a saját szabadidejüket feláldozva – segítséget nyújtottak az atrocitás áldozatainak, és az izraeli katonáknak, akik az incidens után biztosították a helyszínt.
Végül megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem ezt a beszélgetést. Jó, ha minél többen tudnak erről. Köszönöm szépen a lehetőséget.
Én is köszönöm.
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
