Smuel köszön be csütörtökön az irodába, aztán elérti a nézésemet: “Te tegnap óta itt vagy?” – kérdezi, “Ó, még csak az kéne” – válaszolok. Amikor belépett, épp az jutott eszembe, hogy az előbb volt itt, de hát az tegnap volt. A hét az irodában csütörtöktől csütörtökig tart, egyik sabbat salomtól a másikig, sőt néha már szerdán elkezdődik fejben a szombat a gépírólány jóvoltából, aki ezért így köszön el, mert már nem jön be vasárnapig.
A munkahét már vasárnap elkezdődött, amikor még a jó magyar hétfőnél is nehezebb dolgozni menni. Az otthon ragadt családtagjaimnak tíz évébe telt megérteniük, hogy itt vasárnap kezdődik a hét, amit már én is felfogtam persze, de mégis embert próbáló feladat minden héten újra átélni, hogy az alijázás elvette a vasárnapot. Hát jó, akkor legyen a péntek a magyar szombat, „hogy meglegyen a vasárnapod is” – mondták. Na ja, de a péntek, hát az annyira rövid errefelé, hogy szinte nincs is, elvitte a cica.
Péntek reggel a gyerekeket óvodába, iskolába visszük fél napra. Régen nem értettem, mi ebben a jó, de mióta ők megvannak, már nem tudnék lemondani a szabad délelőttről, amikor fel tudom tölteni magamat a munkahét után, még a szombat megpróbáltatásai előtt.
Hajnalban vagy délben – kinek hogy – elkezdődik a visszaszámlálás, be kell fejezni időre a házimunkát a szombat bejöveteléig, főzünk és takarítunk, teregetünk és pakolunk. De nem mindig. A mi kis családunkban a vallásos életmódot a két mosogató képviseli, az egyik húsos, a másik tejes, hogy ne keveredjenek az edények és evőeszközök, hogy külön lehessen azokat mosogatni. A vallásos családoknál ez az alap, így az utcánkban, és Jeruzsálem nyugati felének legtöbb háztartásában, valamint bizonyára az előttünk itt lakó ügyvéd-házaspárnál is, akiknél biztosan nem állt halomban a mosogatnivaló, duplán. Ha mi megvettük volna tőlük a lakást, és nem bérelnénk az új tulajdonostól, lehetne egy mosogatónk a kettő helyett. Bérlakásban élni viszont azzal az előnnyel jár, hogy nem kell a lakásfelújítás embertelen megpróbáltatásain átmenni, vigyázva, hogy a család is megmaradjon közben.
Jobb is így, mondogatom magamnak, van hely a mosatlannak. Dror megjegyezte múltkor, hogy mosogathatnék én is néha, úgyhogy a mai adagot átvállalom, legalábbis ez volt a tegnapi terv. De közben a rendrakás-teregetés munkakör is betöltetlen, szóval választanom kell, hogy mivel kezdem a napot. Ilyenkor a legjobb egy harmadik dologba fogni – a munka úgyis megvár –, szabadideje pedig nincs sok az izraeli apátlan-anyátlan szülőnek, pontosan annyi, ami abból a négy órányi délelőttből még megmaradt a lötyögés után, amíg hazahozzuk őket az intézményekből.
Egy hete már, hogy a piacon voltam, itt az ideje, hogy újra menjek. A bevásárlás nem házimunka? Dehogynem, és mennyire jó, hogy Dror is partner hozzá. Útközben a Nahlaotban beugrunk a varrónőhöz, akinek a telefonszámát az interneten találtam, és akihez hétfőn vittem el az anyagot, amiből azóta megvarrt nekem egy függönyt 150 sékelért. Megkérdezem, hogy megjött-e a biopszia eredménye, mivel múltkor a függöny anyagának lemérése után elmesélte, hogy tíz év után először jutott el mellvizsgálatra, meg is beszéltük, hogy ez mennyire fontos. Én félévente járok – nevetve mesélem, hogy többször találkozom a ciciorvosommal, mint az anyukámmal, ami jobban belegondolva elég szomorú, de hát ezzel akartam bátorítani, hogy vegye ő is komolyan a vizsgálatokat. Negatív, semmi baj – együtt örülünk –, nekem is felderíti a napomat, fájdalmas lett volna rossz hírt kapni, még így is, hogy nem ismerjük egymást.
A péntek rohamos sebességgel telik, az irány jó, csak lehetne lassabban. Egyre fogy az aktív pihenésre szánt idő, cipekedünk a megállóig, várjuk a buszt, ami persze nem jön, de nem bánom, mert a percek így lassabban telnek. Megélni a percet, a pillanatot, mindfulness – az Egged buszára várva lehet gyakorolni –, sok kis Buddha száll föl a mindig késő buszra, döcögünk a dugóban, jelenlét, türelem, letting go. Eszünkbe sem jut a jeruzsálemi állapotokat átkozni, nem ítélkezünk, és a busz is megindul végre a Keren ha-jeszodon, beért a tanítás, kezdődhet a szombat.
