2022-ben kilencven éves fennállását ünnepelheti majd a Tel-Aviv Művészeti Múzeum. Ezt egy különleges projekttel kíséri a múzeum kilencven héten keresztül, egészen a kerek évfordulói napjáig. A jelenleg online térben zajló projekt a múzeum logóját idézve a Négyzet nevet viseli. A Négyzet oldalán minden héten felbukkan a múzeumi gyűjtemény egy-egy ismert és ikonikus darabja. Kilencven héten keresztül időrendi sorrendben – a múzeum 1932-es megnyitásától a projekt 2022-es végpontjáig – egy-egy alkotást ismerhetünk meg közelebbről. Ebben a sorozatunkban a kilencven alkotásból válogatunk kedvünkre.
Motti Mizrachi – Jeruzsálem királya
Jeruzsálem királya, 1975
Fénykép, 70 × 90 cm
Motti Mizrachi legismertebb alkotása egy 1973-ban készített fotósorozat, amelyben megörökíti, ahogy mankóira támaszkodva, hátán saját portréját cipelve végigjárja a Via Dolorosát. Egy másik, szintén ismert sorozat része a fenti fotográfia, amely a „Jeruzsálem királya” címet kapta. Ezen Mizrachi – akinek gyermekbénulás következtében mindkét lába lebénult – az Olajfák hegyén látható, amint egy széken ül, mankóit maga mellé támasztja, fején egy groteszk, magas papírkorona – ahogyan a jeruzsálemi óváros felé néz.
„Érdekes visszanézni régebbi munkáimat – nyilatkozta Mizrachi a közelmúltban –, van ebben a megfigyelésben valami mélység, egyfajta egymásra épülés… Az idő egyfajta értéket teremtett. Amikor ezzel a kalappal vagyok látható a »Jeruzsálem királyában«, és a fényképemet egy múzeum őrzi, valamiféle érték keletkezett. Azt gondolom, hogy a különböző művészeti alkotások az idő múlásával rezonálnak egymásra, a jelentős időbeli eltérések mélyebb érdeklődést keltenek fel a szemlélőben.”
Mizrachi fekete-fehér, politikai és művészi üzenetet egyaránt hordozó, nem professzionális fényképészként, hanem a médiumot performatív képzőművészeti célra felhasználó fotósorozatai tipikusan a múlt század 70-es éveinek felfogását és stílusát tükrözik. Munkái „áttörést jelentettek a testtel való bánásmód, a fogyatékosság kezelése, valamint az izraeli társadalomban tabunak számító kereszténység témáinak felvetése szempontjából. Ezeknek az elemeknek az összessége merész alkotásokat eredményezett, ami mérföldkőnek számít az izraeli képzőművészet történetében” – foglalja össze Mizrachi munkáit Dr. Amitai Mendelssohn, az Izrael Múzeum izraeli művészeti osztályának kurátora, és így folytatja: „Attól kezdve egészen a napjainkig készült további munkái is nagyon eredetiek és rendkívüliek, egy különleges világot teremtenek meg, amely a testtel, a test és a médium korlátaival foglalkozik. Ennek fényében egyértelmű, hogy ő az egyik legfontosabb ma is alkotó művész. Mizrachi munkái (…) a magányos művész, a próféta egyfajta gyógyító erejének kifejezői.”
Az Olajfák hegyéről a messiás eljövetelének helye felé néző, rokkant király háta eltakarja előlünk a jeruzsálemi horizontot, a kép nagyobb részét a szürke égbolt és a száraz, köves talaj foglalja el. Ez a király legalább olyan beteg, sebzett és elgyötört, mint a körülötte lévő táj – de sámáni, gyógyító ereje talán éppen ebben rejlik? Vajon ma, közel 50 évvel később mit lát a király? Ő változott, a táj vagy talán mi magunk az idő múlásával?
Mizrachi aránylag új alkotása Asdod városának egy nagy kereszteződésében található óriásszobor, a Nap szeme:
