kik vagyunk?
mi ez az ország?
ki ez a nép?
többen írtak barukhnak
izraeliek
született izraeliek
az angolul megjelent versei után
amik arról szóltak
hogy barukh
mit össze veszkődik azon
hogy hogyan legyen izraeli
az izraeliek
a született izraeliek
arról írtak barukhnak
hogy mit jelent
nekik
izraelinek lenni
hogy milyen cseppfolyós identitás ez
milyen légnemű
milyen kevéssé szilárd
hogy az európai
észak-afrikai
és közel-keleti gyökerek
még generációkon is átívelnek
egyiptom
spanyolország
franciaország
kurdisztán
itt van velük
ízekben
izraeli konyháikban
képeken
izraeli lakásaik falain
dallamokban
és szokásokban
az izraeli mindennapjaikban
identitásokban
izraeli életeikben
ezek a született izraeliek
azt írják barukhnak
hogy nincs egyedül
amikor szeretné
egyszerűbben
keresetlenebbül
itthon érezni magát
izraelinek érezni magát
kik vagyunk mi?
kérdezik ők is
és nem érzik azt
hogy a szüleik
vagy a nagyszüleik
vissza-tértek volna izraelbe
pedig a nagy nemzeti narratíva
éppen ezt tanítja:
a zsidó nép vissza-tér izraelbe!
de ők
személy szerint
mégsem érzik ezt
mert
talán
találgat barukh
vissza-térni csak a nép tud
a nép
tagjai
csak megérkezni tudnak
hátrahagyva
a szülőföldjüket
amit ismertek
és ezen
a számukra
új
idegen
földön
kezdve új életet
a szülőföld
hátrahagyásával
járó gyászmunkát pedig
nem csak ők
de még a második
és a harmadik generáció
is végzi
egy életen át
az elveszettség
az otthonkeresés
a dilemmák
és a kérdések
pedig nem csak
a megérkezőket
de még a második
és a harmadik generációt is gyötrik
kik vagyunk hát?
barukh egy stúdióbeszélgetést néz
a tizenkettes csatornán
naftali benettel
izrael miniszterelnökével
az ember
barukh
azt gondolná
azt gondolta
hogy ha valaki
igazán izraeli
akkor izrael miniszterelnöke
biztosan az
de
nocsak
mit mond a tévében
naftali benet
izrael miniszterelnöke?
hogy bibi netanjahuval
aki benet előtt
tizenkét évig volt
izrael miniszterelnöke
többnyire angolul beszélnek
mert
különböző okokból
de az életük során
mindketten
olyan hosszú ideig
éltek amerikában
hogy egyszerűbben
keresetlenebbül
tudják kifejezni magukat
angolul
what???
nehéz elmondani
hogy mit érez barukh
miközben ezt hallgatja
van benne egy csipetnyi csalódottság
és egy nagy evőkanálnyi megkönnyebbülés
amikor tizenegy éves korában
budapestre került
csak kis barukh
és kovi voltak
újak az osztályban
amiben a gyerekek
már évek óta
tanultak és éltek együtt
kis barukh pécsről
kovi miskolcról érkezett
ők ketten voltak csak
érdekesek
furák
idegenek
és ahogy néhányan
(viccesen)
megjegyezték:
falusiak
amikor megkezdték a gimnáziumot
kis barukh és kovi
már csak két gyerek volt
a sok új gyerek között
barukh
most
ahogy az izraeliek üzeneteit olvassa
és benetet nézi a tévében
egy kicsit
azt a megkönnyebbülést érzi
amit azon az első gimnáziumi napon
nincs egyedül
az elveszettségével
nincs egyedül
a dilemmáival
nincs egyedül
a magányával
nem csak az ő izraelisége
cseppfolyós és légnemű
hurrá
na
persze
azok a szélsőjobboldali telepesek
talán vitatkoznának ezzel a hurrával
akik kipával a fejükön
és golyószóróval az oldalukon
nyomulnak be palesztin területekre
és támadnak rá
ártatlan arab családokra
hogy elűzzék őket
arról a földről
amit a meggyőződésük szerint
örökkévalócska ígért nekünk
de
hát
ez már csak így van
és valószínűleg
így is marad
az ő
dilemmamentes
sziklaszilárd
izraeli identitásuk
örökre elérhetetlen marad
barukh számára
és talán
jól is van ez így
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
