Azt gondolom, hogy Eilat a világ legjobb helye. Augusztusban, úgy 50 fok környékén nem ezt mondom persze. Imádok a szabadidőmben a tengerparton heverészni, és az embereket figyelni, hallgatni. Szeretem a napszemüvegem mögül mozizni az ő szemüvegeiken át a világot. „Gyönyörű a tenger”; „koszos a part”; „kedves, életvidám gyerek”; „mindent ráhagynak a szülei, neveletlen”; „imádom az állatokat”; „undorító a sok ürülék a parton”; stb…, a végtelenségig lehetne sorolni a különböző látásmódokat. Mindenkinek megvan a maga szemüvege, amin keresztül látja a világot. Valamilyennek, olyannak, amilyen ő maga. Sokan sorozatgyártásra érdemesnek hiszik a sajátjukat, és az ő világuk akkor lenne rendben, ha mindenki ugyanolyat viselne. Van azonban alkalom, amikor mindannyiunk szemüvege egyformává változik. A tengerparton imádom megélni azt a rövid időt, amikor megszólal a sziréna, és a sokféle szemüveget egyetlen pillanat alatt mindenki lecseréli. Ugyanolyanra. Hirtelen egyformán látjuk a világot. Ott állunk a parton, és mind ugyanazt gondoljuk. Összehangolódunk. Na de miért csak a sziréna idején?
Tanár vagyok és mediátor vagyok. Kedvenc területem az agresszió kezelése. 47 évesen 2012-ben jöttem Izraelbe. Autista fiatalokkal dolgozom. Festegetek, meditálok, úszkálok és állatokkal foglalkozom a szabadidőmben.
