Olyan érzésem van, mint sok évvel ezelőtt, amikor babáztam. Hozzám került ismét két félig még csukott szemű cica. Az élet etetéstől etetésig tart. Mégis annyira felemelő érzés az egyre nagyobb étvágy, mozgás és az egyre hangosabb visongás tanújának lenni. Ismét szerencsésnek érzem magam, mert itt élek. Említettem a főnökömnek, hogy vinném őket magammal, mert nem maradhatnak tápszer nélkül, amikor dolgozom. Azt mondta, hogy ez csak természetes. A gyerekek síri csendben figyelik, ahogyan ürítik a cumisüveget az elképesztően kicsi cicák. Teljes nyugalom van, egymásnak pisszegnek, mert a cicáknak szerintük csend kell. Tisztelik az élni akaró kicsiket. Aki kidobta őket, tanulhatna a sérült gyerekektől. Az élet mélységes tiszteletét. Ugyanis a megszületettek élni akarnak. Az emberek és az állatok is. Pár hét múlva zokogni fogok, tudom, nem ez az első esetem a kihajigált állatokkal. Sajnos, hogy továbbra is segíteni tudjak, meg kell majd válnom tőlük. Szóval ha bárki szeretne az életébe két gyönyörűséget, akik szobatiszták lesznek és szeretetfürdőben nevelkedtek, 5-6 hét múlva átadom őket. Tolongjatok bátran.
Tanár vagyok és mediátor vagyok. Kedvenc területem az agresszió kezelése. 47 évesen 2012-ben jöttem Izraelbe. Autista fiatalokkal dolgozom. Festegetek, meditálok, úszkálok és állatokkal foglalkozom a szabadidőmben.
