Apánk, Engelhardt Sándor, az egyik első izraeli táj- és kertépítész Nagyváradon született, és a MIKÉFE (Magyar Izraelita Kézmű- és Földművelési Egyesület) kertészképző telepén végezte a tanulmányait 1924-ben. A következő évben Franciaországba ment kertépítészmérnöki tanulmányokra. Amikor visszatért Magyarországra, egykori iskolájában kertészetet és kerttervezést tanított, egészen addig, amíg alijázott. Az egyik tanítványa így emlékezett rá: „Nemcsak az előírt tantárgyat, botanikát, tervezést és vázlatkészítést tanított, hanem a növényzet és a táj szeretetét.”
Engelhardt a magyarországi antiszemita légkör hatására is kora ifjúságától vonzódott a cionizmushoz. Csatlakozott egy alijára felkészítő csoporthoz, de az 1921-es ereci zavargások miatt az angolok lezárták a határokat a zsidók elől. A csoport feloszlott, ezért kezdte meg tanulmányait a MIKÉFE-telepen. Csak 1933-ban alijáztak a szüleink, Sándor és Teréz, amikor a már Erecben élő család segítségével (Teréznek a testvére, Gizi, Fürst Oszkár felesége) megkapták a certifikátot. A táj- és kertépítészet gyerekcipőben járt akkoriban, apánk az elsők között volt, akik ezen a területen működtek Erecben. Ahogy ismerősei visszaemlékeztek rá, „a kerttervezés egyik első kezdeményezője, hozzáértője és oktatója volt”.
Tájépítészként országszerte tervezett kerteket: kezdetben parkokat, intézmények kertjeit, majd új terület is nyílt, családi házak kertjét alakította ki. Az angolok is felfigyeltek munkájára, és az intézményeik körüli kertek tervezésével bízták meg.
1934-től Meir-Sfeja ifjúsági faluban élt (ahol Sanyinak hívták), megtervezte és megvalósította az egész telep tereprendezését, neki köszönhető, hogy az ifjúsági falu virágzó, rendezett település lett. Más területeken is hozzájárult az intézmény közösségi életéhez, megszervezte a mezőgazdasági termékek tartósítását, és a kulturális életben is részt vett, az ünnepségek díszleteit festette.
A brit mandátum idején belépett a jisuv védelmére alakult zsidó rendfenntartók közé, ott végzett munkáját később kitüntetéssel jutalmazták.
1951 és 1953 között a Pardesz-Hanna mezőgazdasági iskolában tanított, megtervezte az intézmény kertjét, és megépítette a botanikus kertet. Az iskola emblémáját is apánk tervezte. Egyik kollégája így jellemezte: „Alapos felkészültsége széles területet ölelt fel az építés tervezésétől és technikájától a botanikus kertek építéséig, tervrajzaiból kiderült pontosságra törekvő munkastílusa.”
A városból a faluba mozgalom keretében 1953-ban családjával a Talme-Menase mosavba költözött. Az ötvenes években, a tömeges alija és az új olék számára létesített települések idején a mezőgazdasági ismeretek nélkül újonnan érkezők tanácsadójaként hasznosította széles körű mezőgazdasági tudását.
Amikor befejeződött a Jeruzsálemi Héber Egyetem új negyedének építése Givat-Ramban (1958), az egyetemi kertek igazgatásával és tervezésével bízták meg. Tíz éven át minden energiáját és szeretetét, művészi érzékét és szakmai felkészültségét a munkába fektette. M. Zohary professzor közreműködésével kezdte el az egyetemi botanikus kert építését. A rehovoti mezőgazdasági kar kerttervezése és karbantartása is hozzá tartozott.
Noha Franciaországban tanult, a mértani formákból tervezett franciakert helyett hamar megtalálta a helyhez és növényzetéhez alkalmazkodó ereci kertstílust. Például a szikla és a helyi növények társítását. Gyakran vitatkozott a héber nyelvvédőkkel, szerinte a növények héber neve mellett a latin neveket is meg kell tanulni (akkoriban ez nem volt nyilvánvaló), ahogy ez a nemzetközi kertművészetben elfogadott.
Kertépítészeti és oktatómunkája mellett rendszeresen írt sokoldalú és elmélyült ismeretekről tanúskodó cikkeket a kertészeti szaklapokba. Otthonában nagy szakkönyvtárat őrzött, elsősorban kert- és tájépítészettel foglalkozó német, francia, angol, magyar nyelvű könyveket és szakmai kiadványokat héberül.
1968-ban nyugdíjba vonult, és haláláig folytatta a kerttervezést. Szimbolikus, hogy 1969-ben a fák újéve tavaszi ünnepén hunyt el.
Kert- és tájépítészeti tervei digitalizált feldolgozását az izraeli tájépítészet-történet dokumentálásáért felelős Ruth Anis professzor kezdeményezésére és segítségével a haifai Technion tájépítészmérnök karán őrzik.
Héberből fordította Szalai Anna
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
Kiro Ilana Izraelben született, a Szabadegyetemen végezte tanulmányait, laboránsként működött a hadsereg kötelékében, majd a Bar-Ilan Egyetem biológiai intézetében. Engelhardt Sándor és Teréz lánya.
Eckstein Talma Izraelben született, tanár, hebraisztika szakon szerzett mesterfokozatot. Engelhardt Sándor és Teréz lánya.
