Izraeli életem egyik gyakori mozzanata a tiltakozás és a panasz. Nem minden esetben jogosan, de gyakran teszem. Meghallgatnak és rendszerint orvosolják az ügyeimet. Kaptam már korábban időpontot az orvoshoz, kicseréltek termékeket, vagy csak egyetértettek velem és széttárták a kezüket, hogy nincs mit tenni. Mindenesetre felháborodni és panaszkodni retorzió nélkül szokatlan még mindig. Sokan a hangos felháborodásunk következményeként vagyunk itt, ez lett végül a történetünk szerencsés fordulata. A másik világ reflexei viszont sok év múlva is működnek nálam. Ezt még ki kell iktatnom. Jó előre hergelem magam, és már kivont karddal érkezem a tervezetten vesztes csatám helyszíneire. Legutóbb vettem egy fülhallgatót, a számlát kidobtam, persze megszűnt működni. Gondoltam, veszek újat, megőrzöm a számlát, de azért véleményezek, ventilálok (nyuszika fűnyíró ügye). Lecsillapítottak, megkeresték a számlát és csere, mosoly. Eloldalogtam. Ugyanezt eljátszottam életem első multifokális szemüvegével. Az optikusnál tudtam olvasni, otthon már nem. Becsörtettem, hogy azért ennyi pénzért…. Lecsillapítottak, más szögben elém tették az olvasandót, és simán olvastam. Mosoly és jöjjek bármikor. Eloldalogtam. Reménykedem, hogy idővel észreveszem, hogy itt semmi szükség a magammal hozott virtusomra. Ez egy másik világ.
Tanár vagyok és mediátor vagyok. Kedvenc területem az agresszió kezelése. 47 évesen 2012-ben jöttem Izraelbe. Autista fiatalokkal dolgozom. Festegetek, meditálok, úszkálok és állatokkal foglalkozom a szabadidőmben.
