Tami Arad, az 1986-ban nyoma veszett izraeli harci navigátor felesége. Ron Arad a libanoni Hezbollah-gerillák fogságába esett, az utolsó életjelet 1987-ben kapta felesége, egy fénykép és egy levél formájában. Az izraeli hatóságok máig nem adtak ki hivatalos jelentést a pilóta sorsáról. Tami Arad a napokban az alábbi Facebook bejegyzést tette közzé:
A kétségbeesés, a csalódottság és a kudarc érzése után megpróbáltam elszakadni a politikai hírektől. Majdnem sikerült. Önmegtartóztattam a tévécsatornáktól, biztonságos távolságot tartottam a sok abszurd tárcaosztogatástól az új kormányban, de nem tudtam szemet hunyni a valódi fenyegetés előtt, melyről számomra egyértelmű, hogy megváltoztatja az ország arculatát.
Az ország különböző jogi karainak 130 oktatója írt alá tegnap egy petíciót a Legfelsőbb Bíróság alkotmányos normakontrolljának megszüntetése ellen, amelyet leginkább Bibi, az ultraortodox és messiási ultraortodox knesszet-tagok erőltetnek.
Amit Segal politikai újságíró készített egy TikTok videót a normakontroll záradék-paragrafusról, s a kérdés, amelyet Segal a videó végén feltesz, ez: „Ki az úr a házban?”. A Legfelsőbb Bíróság vagy a Kneszet? Mintha a törvények alkotmányossági normakontrollja a Legfelsőbb Bíróságot szolgálná, és ez valójában egy Kneszet és a Legfelsőbb Bíróság közötti csata lenne.
Segal és Bibi is tudják, hogy a Kneszet többsége az állampolgárok csak egy részét képviselheti, mindketten tudják, hogy az alkotmányossági ellenőrzést hatályon kívül helyező záradék eltörli az összes állampolgárnak járó jogegyenlőséget, és azt is tudják, hogy alkotmány híján Izraelben a Legfelsőbb Bíróság az egyetlen, amely minden állampolgárt (és mindegy, hogy ki kire szavazott) megvédhet a politikai többség szándékától.
De a Legfelsőbb Bíróság hatalmának megnyirbálása Bibi, az ultraortodoxok és a messiási ultraortodoxok (mindegyik a saját okai miatt) számára minden eszközt szentesítő céllá vált, s ez a tábor ezért eltökélte, hogy megváltoztatja az ország arculatát.
Mi, liberálisok, a jogi karok művelt oktatóihoz fűzzük reményeinket, Segal pedig a TikTok-on küzd.
Túl sokan ott sajátítják el politikai tudásukat, ott szerezte Ben-Gvir a szekuláris fiatalok szavazatait, akik menőnek tartották a „hip-hop” ötleteit, hogyan kell a Közel-Keleten rendet teremteni. A TikTok szövegnek rövidnek kell lennie, fülbemászónak és erőteljesnek – most mondjátok, ki az úr a házban? – az egyetemi tanárok vagy Segál? Ez az a dinamika, mely ilyen szomorú választási eredményhez vezetett.
Mit tegyünk? Nem beszélek a távozás lehetőségéről, bár nehéz nem gondolni a szökésre, amikor körbezárnak. Mélyre nyúló gyökerekkel és az országhoz láncoló fájdalmak tömkelegével kötődöm ide. Ezért csak az a lehetőség áll rendelkezésemre, hogy ragaszkodom az értékekhez és teszek valamit.
Jair Nahorai ügyvéd, a „The Third Revolution” (Harmadik forradalom, érdemes elolvasni) című könyv szerzője társam egy olyan csoportban, amely jelenleg infrastruktúrát készít a liberális áramlat identitásának megőrzésére. Ha átmegy a normakontroll záradék, akkor olyan rezsim alakul ki az országban, amely sok esetben a Tóra törvényeit fogja majd alkalmazni, és néhány éven belül Izrael arculatát a messiási ultraortodox mellett az ultraortodox áramlat határozza meg.
A liberális kisebbség aktív csoportosulássá szerveződik, s majd külön oktatást, külön katonai szolgálatot, és külön városokat követel magának, mint ma az ultraortodoxok.
Úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerültünk ehhez az apokaliptikus forgatókönyvhöz, és továbbra is úgy gondolom, hogy ezt a szakadék felé száguldó nemzeti gyorsot muszáj mepróbálnunk megállítani. Nem a csatlakozással Bibihez és társaihoz. Nem létezhet egység egy bűncselekménnyel vádolt személlyel, olyan valakivel, aki a felelős azért, hogy elpusztítja a vérrel, verejtékkel és könnyekkel évtizedek alatt itt kialakult izraeli egység kényes szövetét.
A liberális áramlat számára kínálkozó egyetlen út az, ha kilépünk a komfortzónából. Ehhez küzdeni kell, és nem csak úgy, hogy szellemes tweeteket írunk a Twitteren.
Ganznak, Libermannak és Michaelinek – akik nem voltak képesek úgy csatlakozni Lapidhoz, mint ahogy a Bibi-blokk összetartott – ki kell lépniük sokkos állapotukból, szólaljanak meg, és motiválják az őket támogató közvéleményt olyan cselekedetekre, amelyek világossá teszik Bibi és társai számára, hogy a liberális közvélemény már nem a balekok tábora.
Lássuk csak most ezeket, miként vezetik majd az országot, amikor az ország polgárainak ötven százaléka, a termelő és a hadseregben szolgáló polgárok olyan típusú állampolgárokká válnak, mint az ultraortodoxok Bnei Brakban. A liberális közösségből érkező fiatalok rendes katonai szolgálata nélkül, az idősebbek tartalékos szolgálata nélkül, és a gazdaság működését szolgáló szerény hozzájárulásunk nélkül.
