David Giladi Szilágycseh erdélyi városban született 1908-ban. Apja, Klein Slomo Zalman ötven évig volt a város és a megye rabbija. Édesanyja, Schwartz Cipora Feige-Fani a kecskeméti Schwartz Jekutiel rabbi lánya. Otthonukban, az ortodox közösségen belül a másikat elfogadó türelmes szemlélet, az egymás iránti szeretet és tisztelet légköre uralkodott. A rabbi néhány gyereke cionista lett, és héberül beszélt. Klein rabbi gyönyörű, archaikus héber nyelvű könyvet írt nagyapjáról, Smelke rabbiról, Huszt és Nagyszőlős rabbijáról, akit példaképként tiszteltek, és akiről regéket zengtek.
David Giladi, akkor még Klein, jesivákban, később a budapesti zsidó gimnáziumban tanult. Az Új Kelet, a Mai Világ című napilap (Kolozsvár) és a Népünk című hetilap (Nagyvárad) újságírója volt. 1933-ban a Mizrahi ifjúsági szövetség alijára előkészítő csoportjához csatlakozott Szigeten. 1934-ben feleségül vette József Helen Haia Leát, aki szintén Szilágycseh városban született, és együtt alijáztak.
Giladi minden vágya az volt, hogy Erec-Izraelben „héber munkás” legyen, és a vágya meg is valósult: a Neser cementgyárban, Kfar-Szaba narancsligeteiben, tel-avivi építkezéseken dolgozott. 1934-ben megszületett Dávid és Helen Lea Giladi lánya, Shulamit.
Amikor 1937-ben megindult a Cofe című újság, Giladi visszatért az újságíráshoz. Kezdetben a lap egyetlen újságírója, majd az éjszakai szerkesztője volt. Később a Jediot Ahronot című napilaphoz került, majd a Maariv napilap egyik alapítója lett. 1949-ben, amikor megnyitották a bukaresti izraeli konzulátust, az alijával kapcsolatos ügyekkel bízták meg, egy évig töltötte be ezt a tisztet, ezalatt ötvenezer ole érkezett Romániából. Egy nap beállított hozzá Szilágycseh papja, és átadta neki apja, a rabbi kéziratait, ezeket a háború alatt a pap őrizte meg. A kéziratok között volt a Smelke rabbiról szóló könyv, hitszónoklatok, döntvénytár, rabbinikus bíróság döntései. A kéziratokat Giladi lánya a jeruzsálemi Nemzeti Könyvtárnak adta át.
Romániai küldetéséből hazatérve a Maariv című napilap újságírója, a lap jeruzsálemi és haifai szerkesztőbizottságának a vezetője, 1956–1957-ben és a hatvanas évek elején franciaországi tudósítója volt. A hatvanas évek közepétől Izrael nagykövete tisztjét töltötte be Budapesten egészen 1967-ig, amikor megszakadt a két ország közti diplomáciai kapcsolat. Giladi visszatért a Maarivhoz, nyugdíjba vonulásáig (1975) az irodalmi rovatot szerkesztette.
Nyugdíjasként két régi szerelmének áldozta idejét: a költészetnek és a festészetnek. Rainer Maria Rilke verseit németből, Charles Baudelaire verseit franciából fordította, válogatást állított össze a magyar költészetből és a francia romantikus lírából fordított versekből. Kiadott egy nyolcvankét festőművész monográfiáját tartalmazó albumot, és Mordechai Levanon, Abel Pann, Marc Chagall, Jacob Eisencher, Yoel Garbel és Mula Ben-Haim műveiről szóló köteteket.
További munkái:
Pesti mérnökök – Izrael országépítői, az 1920 és 1930 között Magyarországról érkezett mérnököknek és értelmiségieknek az alija történetében egyedülálló és ritka eseményeit foglalja össze.
Kötetbe gyűjtötte a Maarivban megjelent portréit és rövid cikkeit. Többek között a párizsi Folies Bergère tulajdonosainak és művészeti vezetőjének, Gyarmathy Michelnek a portréját, aki nem más, mint a Balassagyarmaton született Ehrenfeld Miklós. Sally Linker, Ben-Gurion jósnőjének történetét. A román hadsereg ezredese, Tambur történetét, aki könyvet írt a máramarosi közösségről. Az erdélyi Salamás kisvárosban a háború legvégén végrehajtott tömeggyilkosság százhuszonhat zsidó áldozatáról. Elbeszéléskötete, verseskötetei jelentek meg.
Kiadta apja munkáit a Smelke rabbiról szóló könyvével együtt.
Szerkesztette Salaj-Szilágy megye zsidóságának emlékkönyvét, Szilágyság közösségeinek és családjainak kétnyelvű (héber és magyar) történetét: a vallási életet, földművelők, iparosok, kereskedők, házalók mesterségét, a vidéket jellemző folklórt. Külön fejezet szól kiemelkedő személyiségekről (Nóti Károly, Kun Béla, Paszternák), az írók pedig (Josua Bar Joszef, Schön Dezső) megírták visszaemlékezéseiket. Egy másik fejezet gyűjti egybe a családtagok vallomásait sorsukról a holokauszt alatt, a túlélőkről és az áldozatokról.
Helen Lea Giladi 1974-ben hunyt el.
A külföldön töltött éveket leszámítva Giladi mindvégig Tel-Avivban élt. Büszke volt a városra, látta, hogyan épül fel a homokból. A város iránti szeretetét hálálták meg 1990-ben, amikor kitüntették a város díszpolgára megtisztelő címmel.
David Giladi 2009-ben halt meg százegy éves korában.
David és Lea Giladi lánya, Shulamit Lapid regényben örökítette meg szülei legelső éveit Erec-Izraelben.
Héberből fordította Freireich Sommer Ágnes
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
Lapid Shulamit Tel-Avivban született és ott él. Regények, novellák, színművek, gyermekkönyvek és krimik szerzője. 1960 és 1964 között a héber nyelven írók írószövetségének elnöke volt. Helen Lea és David Giladi lánya, Joszef Tomi Lapid felesége, Yair Lapid és dr. Merav Roth anyja.
