Amióta meglett a legutóbbi választás eredménye, de különösképpen most, hogy megvan az új kormány, rengeteg olyan cikk jelent meg, mintha itt lenne a világvége. Ha az nem is, de legalább is a demokrácia vége Izraelben. Az általam választott párt is ellenzékbe szorult, de ez nem jelenti azt, hogy mostantól itt mindennek vége. Tudom, sok helyen a dráma az, ami olvasottságot kelt. Főleg, ha az Izraellel kapcsolatos, de talán lehet anélkül is.
Egyesek arról beszéltek, hogy ennyire jobboldali Kneszet még nem volt. A Wikipédia adatai alapján ez bizony nem tűnik igaznak. Kétségkívül itt Izraelben is, mint a világ nagy részén, az utóbbi években erős a jobbratolódás, de volt már olyan választás, amikor több volt a jobboldalra sorolható képviselő.
Azt is tudjuk, hogy ez a jobboldal-baloldal eloszlás már rég nem fedi a valóságot. Máshol sem, de Izraelben semmiképpen sem. Ott vannak például az ortodox vallásos pártok. Azokat automatikusan jobbra soroljuk? És az arab pártok, amelyek nem egyszer nyíltan Izrael léte ellen emelnek szót, azok lennének a jó baloldali vagy liberális pártok?
Az előző kormány volt az első, amelynek egy arab párt a koalíció részévé vált. Az sem volt egy „baloldali” kormány, ha már nincs jobb szavunk a politikai színezet rövid körülírására. Ennek ellenére nyilván sok embernek nehéz volt elfogadni, hogy azon pártok egyike, amelyek korábban nyíltan az ország zsidó identitása ellen emeltek hangot, bekerült a kormányba.
Kétségtelen, hogy sokunk számára nagyon károsnak és félelmetesnek tűnik a mostani koalíció, de érthető, sokan miért szavaztak jobbra. Az utóbbi években egyre romlott a közbiztonság, egyre több lett a gazdasági bűncselekmény. Ennek persze jó részben Bibi az oka, de ahogy más országokban, úgy itt is azt láthatjuk, hogy a „rendteremtés” vágyát általában jobboldali, sőt szélsőjobboldali pártok tudják jól meglovagolni.
Az európai és amerikai baloldalról jövő, és egyre erősödő anti-izraeli megnyilvánulások is jobbra terelik a szavazókat. Ez nem csoda, amikor minden alkalmat megragadnak arra, hogy Izraelt elítéljék.
Szerintem ahelyett, hogy az emberek világvége hangulatot keltenének, jobb lenne elgondolkodni azon, miben hibáztunk, és mit lehet tenni, hogy az általunk jobban kedvelt politikai nézetek erősödjenek.
Lehet például, hogy nem a negatív hangokat kéne erősíteni, hanem a pozitívokat?
Túlzott optimizmus?
És hogy én miért vagyok optimista? Miért, ha szomorkodnék és arról írnék, hogy milyen szörnyű a helyzet, az segítene? Begin egy jobboldali kormány élén kötötte meg Izrael első békeszerződését egy arab országgal. Netanjahu előző kormánya négy országgal kötött békeszerződést. A gazdaság szép ütemben növekszik, és a Covidot is viszonylag sikeresen vette az ország. Nagyrészt Netanjahu kormánya alatt. Amir Ohana, a parlament elnöke egy nyíltan meleg férfi. Az első ebben a funkcióban.
Számitástechnikus. 1989 óta él Izraelben. Egy feleséggel és két, 20 év fölötti gyerekkel. Általában bajbajutott hi-tech cégeken segít, bár most épp egy tsz-nek dolgozik. Néha szoftverfejlesztést tanít a Weizmann Intézet biológia és kémia szakos diákjainak.
