„Ne menj a dojóba, olvassál veszveszvárost!” – kér Nadav este, pedig fél négy óta vagyunk együtt és olvastam már neki a Tesz-Vesz városból. Este fél kilenc van, le fogom késni az egész bemelegítést, ha beadom a derekamat, és még egy kicsit otthon maradok. „Tanuhi joter” – adja Dror az alsó szólamot Nadav áriájához, pihenjél. Két férfi kéri, hogy maradjak otthon ma este, hiányérzetem van, hol a harmadik? Ah, csak a szokásos, Rafi az elcsent telefonommal játszik a takarója alatt fönt az emeletes ágyon, ilyenkor nem hiányzik a mama. „Holnap reggel találkozunk” –, sziasztok, kész, ennyi volt nektek belőlem mára, ezzel kell dolgozni, folytatom magamban, amint behúzom magam után az ajtót és megforgatom a kulcsot a zárban, nehogy Nadav utánam jöjjön a lépcsőházba.
Túl hideg lett a múlt héten, vagy többet szerelmeskedtünk mint máskor, nem tudom, mindenesetre felfáztam. Két nap alatt kezd annyira fájni, hogy orvoshoz forduljak. Dror tanácsára telefonos találkozót kérek a kedd este elérhető egyetlen orvostól, aki negyedóra múlva visszahív, és egy perces beszélgetés után felírja a receptet, Dror már indul is a Superpharmba, hogy kiváltsa nekem. A saját bajok elveszik a figyelmet Nadav száj melletti sebéről, amiről szerdán reggel az óvónő megállapítja, hogy az óvodai száj- és körömfájás járvány terméke, és nem ereszti be a gyereket az óvodába. Milyen szerencse, hogy ma Dror vitte oviba a gyereket, mert ő nálam sokkal jobban kezeli a hasonló helyzeteket. Már az irodában ülök, amikor Dror a telefonban meséli, hogy mi történt és a folytatást is, vagyis hogy az orvos megnézte a gyereket, egészséges. Indulnak vissza az oviba. Az óvónő viszont az orvosi igazolás ellenére sem engedi be Nadavot: az orvos téved, járvány van.
Milyen szerencse, hogy Izraelben a „nem” a tárgyalás kezdete és nem befejezése, ahogyan Magyarországon. Miért nem, hogyan nem és mikor nem: ha a tárgyalás elkezdődött, még bármi lehet, a folyamat elkezdődött. Elképzelem Drort, ahogyan a szemével, gesztusaival és néhány jól elhelyezett szóval meggyőzi az óvónőt, hogy téved, hiszen a gyereknek kutya baja. Végül Nadav maradhatott, Dror a nap és a hét egyik legnehezebb csatáját megnyerte. Nevetve meséli a telefonba, mi volt; én meg örülök, hogy maradhatok a munkahelyemen és dolgozhatok tovább.
A tűzrakós kumzic másnapján Orennal megbeszéltük whatsappon, hogy jövő hétfőn este fogunk találkozni. Váratlanul lelassul az idő, érdekes, akaratomon kívül megtaláltam a módját, hogy lelassítsam a napok száguldását. Fejben vágom a centit, jegyzetelek és készítem a leltárt. A füzetemben összesítem a munkával töltött óráimat: két munkahely, tanítás, edzés, kurzus a házon kívül töltött órákra lebontva. Az otthon töltött home office-órák mellé a házimunkával töltött időt is beírhatnám, de aztán meggondolom magamat, végülis Drorral nem takarítunk minden héten. Porszívózás mint rekreáció, mosogatás mint mindfulness-gyakolat, magunkkal töltött idő, belső munka, amiért nem jár fizetség. A takarítást gyakran átcsúsztatjuk a következő hétre, lám-lám, jól jönne ebben a témában is egy motivációs tréning. De miért takarítunk, ha aztán úgyis minden piszkos lesz újra? A kérdést a német hátterű háziasszonyok már megválaszolták, nem akkor kell takarítani, amikor piszkos a lakás, hanem állandóan, versenyt futni a kosszal, és megelőzni, hogy valaha bármi piszkos lehessen.
Jeruzsálemben rengeteg a por, még télen, esős időben is előbújnak négy-öt nap után a porcicák takarítás után, hiába, a sivatag szélén lakunk. Kősivatag, nem a Szahara a homokbuckákkal, a port mégis behozza a szél a városba. Az ablakokat is meg kéne pucolni, de az esős évszakban felesleges lenne, elhalasztjuk áprilisra.
Áprilisig még szűk három hónap hátravan, Peszah után viszont már hamar elszalad a tanév, három levegővétel és kitör a nyári iskolaszünet. Dror napról napra fiatalabb, én viszont minimum öt évet öregedtem az utóbbi két évben, akkor is, ha heti ötször edzem, és akkor is, ha még bírom a futást az érzéseim után. Lassan telik a péntek. Iskola után elviszem Rafit a belvárosba esőben a fodrászhoz, aztán ha már ott vagyunk, én is megnyiratkozom. Rafi Bundesliga-sérót kért, így megint rövidebb a hajam, mint a fiamé, ami Rafi iskolatársait is elbizonytalanítja néha: „Te Rafi anyukája vagy vagy a nagymamája?” – kérdezte múltkor egyikük. „Hmm, gyakran előfordul, hogy mindkettő”.
