Hová áll majd a hadsereg és a rendőrség? A kormány vagy a törvényesség őrei mellé?

Hercog elnök felszólította Levin igazságügyi minisztert, hogy fagyassza be az igazságszolgáltatás rendszerének átalakítását, kezdődjenek tárgyalások, és konszenzussal szülessenek meg a törvények. Levin válaszul kijelentette, hogy egy percet sem vár semmiféle tárgyalásra.

Senki sem tudja, hogy mi lesz, de abban mindenki biztos, hogy egyre gyorsabban száguldunk az alkotmányos válság felé. Ennek lehet egy olyan forgatókönyve is, mely az alábbiak szerint néz ki:

1. Netanjahu és Levin (Netanjahunak a korrupciós ügyei miatti összeférhetetlensége miatt egyáltalán nem lenne szabad jogrendi ügyekkel foglalkoznia, de egyszerűen semmibe veszi az erre vonatkozó törvényességi felszólításokat), szóval Netanjahu és Levin a kormánykoalíció 64 fős többségével megszavaztatja a 120 tagú kneszetben a bíróságok hatalmának gyengítéséről, gyakorlatilag a kormány mindenhatóságáról rendelkező változtatásokat.
2. Ezeket a törvényeket vagy azok egy részét a Legfelső Bíróság visszaküldi a Kneszetnek, élve normakontrolljával, vagyis ellenőrizve azok törvényességét/alkotmányosságát. Miután ezek valószínűleg nem felelnek meg a jelenlegi demokratikus jogrendnek, a fékek és ellensúlyok leépítését szolgálják, a bíróságnak nem lesz más választása és elutasítja azokat.
3. Netanjahu (és Levin, aki valójában csak Netanjahu akaratát teljesíti) bejelenti, hogy nem érdekli a Legfelsőbb Bíróság válasza, és annak elutasítása ellenére érvényesnek tekinti az általa frissen meghozott törvényeket, melyek szerint a Legfelsőbb Bíróság már egyáltalán nem is szólhat bele a törvényhozásba.
4. Mire a Legfelsőbb Bíróság várhatóan Netanjahut megfosztja hivatalától, amit a kormány megint csak elutasít majd.
5. Egymillió ember az utcára megy – a szombati százezres, kétszázezres tüntetések még csak a bemelegítést jelentik –, ismerve a civil kurázsit Izraelben. Az utca népe megpróbálja rávenni a kormányt, hogy térjen vissza a törvényesség útjára, vagy írjanak ki új választásokat – bár azokból már nagyon elege van az izraelieknek.
6. És itt jön a kérdés, hogy hová áll majd a hadsereg és a rendőrség? A rendőrség élén jelenleg a Netanjahu által kinevezett Kobi Sabtáj áll, akiről könnyen meglehet, hogy már készen áll a fiókban a kompromittáló dosszié: ő várhatóan Netanjahu mellé áll. De a hadsereg vezérkari főnökét a Bennett-Lapid kormány nevezte ki, és a tiszti kar, főként a régi, tekintélyes, már nyugállományú tisztek szinte kivétel nélkül már részesei a szombati tüntetéseknek, s a törvényesség, a jelenlegi demokratikus rend oldalán állnak. Szerepet játszhat még ekkor a Sabak és a Moszad, annak vezetése is, akik hagyományosan szintén a demokratikus Izraelt védték.
7. Van olyan elemző, aki szerint ezen a ponton Hercog államfő vádalkut ajánl Netanjahunak – szabadon elvonulhat, törlik a korrupciós perét, cserébe örökre elhagyja a közéletet. (Ennek persze Netanjahu ismeretében megvan az a veszélye, hogy ezt aláírja, aztán ott folytatja, ahol addig állt, s immáron “tisztán” – ahogyan koalíciós partnere, Smotrich összefoglalta: “שקרן בן שקרן – hazug ember hazug fia”). Ezek után vagy egységkormány alakul Netanjahu nélkül, hiszen eddig is csak ő volt mindennek az akadálya, vagy új választásokat írnak ki.
8. Sajnos ezen a ponton fennáll a veszélye egy belső polgárháborúnak is, de ennek az esélye az évtizedes uszítás ellenére is rendkívül csekély, szinte zéró, ismerve a zsidó etoszt, az évezredes történelmet, a nemzeti érzelmeket.
9. És nem zárhatjuk ki azt sem, hogy minden ellenállás dacára néhány kozmetikai változtatással átmennek az új törvények, és új időszámítás kezdődik egy új, orbanizálódott, illiberális Izraelben. Ez esetben viszont várhatóan állandósul a belső káosz, folyamatos lesz az ellenállás, az utcákon a tüntetések, az útelzárások, a sztrájkok. Az antidemokratikus változások miatt megrendül az ország politikai hitele, s csakis olyan szövetségesei lesznek, mint Magyarország, s talán Törökország, miközben az állandósult káosz és zavargások a gazdasági helyzetet sem kímélik.