Újságírók
Az Izraelinfo alapítói és újságírói is helyet kaptak az elmúlt héten a Magyarországgal foglalkozó médiában: a Haaretz csütörtöki Galéria magazinjában mutattak be minket a héberül olvasóknak (a nyomtatott változat PDF formátumban, angolul pedig itt). Frank Péter, Politzer Maymon Krisztina, Fenyves Gabriella, Silló Sándor és Fleischer Ferenc beszéltek arról, miért alijáztak Izraelbe, hogyan indult a lap, és mit tartanak fontosnak az izraelieket a jelenlegi politikai helyzetben olyannyira érdeklő témával kapcsolatban: miért és hogyan ne legyen Izraelből Magyarország?
A Haaretz bemutatása alapján „az izraeli székhelyű Izraelinfo izraeli-magyar lap munkatársai végignézték Orbán 2010-es győzelmét és azt a folyamatot, amelynek során lassanként a kezébe összpontosította az ország minden hatalmi ágát a bíróságtól a médián keresztül az oktatásig. Ma, amikor Orbán Magyarországa nyugati mércével mérve már nem számít demokráciának, ők valóban féltik Izrael jövőjét. Mivel megtanulták, miről ismerszik meg egy tekintélyelvű vezető működése a maguk mögött hagyott Magyarországon, itt Izraelben is meglátják az erre figyelmeztető jeleket.
Igyekeznek megmutatni az izraelieknek azokat a folyamatokat, amelyeknek végzetes hatása lehet az izraeli demokráciára,
és amelyeket talán a helyiek nem ismernek fel, mivel nem ismerik feltétlenül annak végeredményét, ahogyan az Magyarországon megtörtént. Most feketén-fehéren figyelmeztetnek, és hiszik, hogy Izraelben még van rá esély, hogy megváltoztassuk ezeknek a folyamatoknak a menetét – de ehhez itt ellenállásra lesz szükség.”
Bírók
A 13-as kereskedelmi csatorna egyik legnépszerűbb, esténként jelentkező aktuálpolitikai műsora, a HaCinor („Csatorna”) is feltett egy új, Magyarországgal foglalkozó videót.
A film felvezetője arról szól, hogy mivel az izraeli médiában lépten-nyomon a magyarországi politikai helyzettel példálóznak, egy volt magyar bírót szeretnének megszólaltatni, hogy megoszthassa a saját tapasztalatait arról az időszakról, amikor Magyarországon is „megreformálták” a bírósági rendszert. „Te újságíró! Te leszel a következő fő célpont” – kezdi a beszélgetést a „magas rangú” bíróként bemutatott interjúalany, aki szomorúan tapasztalja, hogy
a bevezetni kívánt bírósági modellel Izraelben Orbán kottájából játszanak, a műnek a „Hogyan teremtsünk autokráciát” lehetne a címe.
Ennek szerinte csak rossz vége lehet. A videó beszámol az izraeli kormánypárti politikusok magyarországi „tanulmányútjairól”, külön kiemelve az MCC vendégeit, Jair Netanjahut és Gadi Taubot. Utóbbitól idézik is, hogy azért megy el a – saját szavai szerint – „Fideszhez köthető intézménybe” előadást tartani, hogy „cserébe ő is tanuljon Magyarországról, mert itt Izraelben állandóan hazudoznak a magyarokról”, pedig neki „klassz két hete volt Magyarországon”. (A Mandinerből tudjuk, hogy Jair Netanjahunak is tetszett a város, sőt néhány zsidóval is találkozott…)
„Első lépésben szétverték az Alkotmánybíróságot, aztán a rendes bíróságokat, és végül a médiát” – kezdi az anonimitásban és arctakarásban maradt volt bíró, aki részletesen kitér a bírók megválasztásával a lojalitást – és nem a politikai konszenzust – előtérbe helyező kinevezésekre, a korhatár leszállítására, a normakontrollt kezdeményezhetők körének leszűkítésére. Figyelmeztet, hogy mivel a bírósági rendszer átalakításakor nem mutattak elég ellenállást annak ellenzői, ma sokkal nehezebb ezt megtenni azokban az esetekben, amikor a kormány intézkedései jogsértőek, mint például a média szabadságának megsértése, vagy a pedagógusok ügyében, vagy ha a korrupció ellen kellene fellépni. A bírósági rendszer átalakításának gazdasági következményeire is kitér a film, mint például az EU-s szankciók, az elszabadult infláció.
A magyar bíró nem optimista Izrael jövőjével kapcsolatban sem: „Egy Frankenstein-ország” vár ránk is
– véleménye szerint.
Közgazdászok
Hasonlóan kritikus és pesszimista volt Simor András, a Nemzeti Bank egykori elnöke, aki a legnagyobb izraeli online lapot kiadó Yediot Aharonot (Ynet) gazdasági portáljának, a Calcalist-nak adott interjút az Orbán-rendszer politikai és gazdasági sajátosságairól.
Ha Benjamin Netanjahu valóban Orbánt akarja utánozni, valószínűleg uralma alá von majd minden független szervezetet és minden fontos pozíciót az országban,
elhallgattatja a kritikát és kiszélesíti hatalmának alapját. De Netanjahunak nincs olyan nagy többsége a parlamentben, mint Orbánnak, ezért ebben Orbánnál kicsit korlátozottabb helyzetben van. Másrészt viszont nincs olyan külső ellenőrzés alatt, mint az Európai Unió révén Magyarország – ezek a záró sorai a kimerítően hosszú, széles körben idézett és megosztott interjúnak.
A közgazdász többek között beszél arról is, hogy a forint euróhoz viszonyított értéke a felére zuhant, a termelékenység alacsony, az innováció haldoklik, a gazdasági fejlődés megállt, az infláció uniós rekordértéken áll. Ezekért a szakember Orbán Viktort teszi felelőssé, aki az alacsonyan tartott kamatokkal, a fedezet nélküli kormányzati pénzszórással teremtette meg a jelenlegi válságot. „Nem a cégek, hanem a fiatalok emigrálnak, a barátaim közül én vagyok szinte az egyedüli, akinek a gyerekei Magyarországon élnek. Ez nagyon rossz az országnak, és ezen belül a munkaerőpiacnak.” A közgazdász figyelmeztet arra, hogy ahogyan a birodalmak, úgy a nemzetgazdaságok sem egyik pillanatról a másikra omlanak össze, hanem ez egy lassú folyamat – amit szerinte Magyarországon már nem lehet megállítani.
Simor szerint a magyarokra jellemző az individualizmus, a szolidaritás hiánya, erre alapozta az Orbán-rendszer „oszd meg és uralkodj” elvén alapuló stratégiáját az elmúlt évek során. Amikor egyes kisebbségek, társadalmi csoportok a hatalom célkeresztjébe kerülnek, csak kevesen állnak melléjük. „Nem harcolhatsz eredményesen a kormányzat ellen, ha nem fogsz össze. Ezért is tartom lényegesnek, hogy kimutassuk a szolidaritásunkat mindazokkal, akiknek igazságtalanságot kell elszenvedniük.”
Szociológusok
Hasonló átalakításokat tervez Benjamin Netanjahu kormánya ahhoz, amit Orbán Viktorék vittek véghez a média és a tudomány területén – ezt már Dorit Geva, a CEU professzora írja a Haaretz angol nyelvű számában, és szerinte ezzel még könnyebb dolga lesz a hatalomnak, mint amilyen az EU által időnként megkötött, a jogállamiságot és a szankciókat is figyelembe vételre kényszerített Magyarországon volt.
Geva felhívja a figyelmet arra, hogy 2010 óta a sajtó szabadságát vizsgáló jelentésekben Magyaroroszág mutatói jelentősen romlottak, ezen a téren pedig Izrael már most is rosszabbul teljesít, így komoly aggodalomra adhatnak okot a szélsőjobboldali és ultraortodox pártokkal szövetkező Benjamin Netanjahu tervezett átalakításai. Egy, a jelenlegitől gyökeresen eltérő rendszerben is évek kellenének ahhoz, hogy az Orbánék által tönkretett tudományos élet és médiapluralizmus magához térjen. Márpedig ezek privatizációja gyilkos késszúrás a demokráciának – magyarázza Dorit Geva a Haaretzben publikált véleménycikkében. A CEU politikai szociológiával foglalkozó professzora szerint
a magyar példa követése megerősíti, hogy nem reformokról, hanem politikai célokról van szó.
Polgárok
Mint látjuk, az izraeli közbeszéd minden szintjén a Netanjahu–Levin-féle, az igazságszolgáltatási rendszer meggyengítését célzó reformterveket illető kritikák visszatérő eleme, hogy Izrael ne váljon olyan országgá, amely levetkőzött magáról minden demokratikus ismertetőjelet, mint Magyarország, Lengyelország vagy Törökország. Az elmúlt héten szintén a Haaretz hosszú riportcikket készített ezen országok állampolgáraival, valamint Oroszországból és Fehéroroszországból Izraelbe érkező bevándorlókkal, hogy megértse és bemutassa, milyen érzés az, amikor a demokrácia a szemünk láttára omlik össze, és rá lehet-e mutatni egy bizonyos pontra, amikor azt lehet mondani, most minden megváltozott. A demokrácia lebomlása az egyes országokban másként történt, de a beszélgetések alapján a lap megállapítja, hogy ugyanaz a tanulság vonható le: abban a pillanatban, amikor a kormány átveszi az igazságszolgáltatás feletti ellenőrzést, nincs többé visszaút.
A cikk három magyar állampolgárt szólaltat meg, ketten – egy üzletember és egy mentálhigiéniás terapeuta – nevük elhallgatását kérték. Magyarázatuk szerint nem azért, mert valamiféle közvetlen megtorlástól tartanak, de azt azért kiemelték, hogy egyfajta belső cenzúra óvatosságra készteti őket és azt diktálja, hogy nem lehetnek biztosak abban, éri-e őket valamilyen szankció.
Mindannyian egyetértenek abban, hogy belátható időn belül nem lehet változás – aminek nemcsak a rendszer korlátai, de az ellenzék állapota is oka. Egyikük szerint Magyarországon a diktatúra nem érzékelhető közvetlenül, sőt, a felszínen egy élhető, turisták számára vonzó országot látunk, de
„a helyzet most Magyarországon egy rádioaktív sugárzáshoz hasonlít. Nem ad ki hangot, nem látod, nem szagolhatod, nem ízlelheted meg, de előbb-utóbb rájössz, hogy rákos vagy.”
A bírósági rendszer megváltoztatása mindegyik megkérdezett számára kardinális változást jelent. „Abban a pillanatban, amikor állampolgárként nem bízhatok az igazságszolgáltatásban, hogy megvédjen az államtól, számomra ez azt jelenti, hogy teljes mértékben elvesztettem annak a lehetőségét, hogy megvédjem magam, ha valami tisztességtelen vagy törvénytelen történik velem. Amíg az igazságszolgáltatás valóban független, mindig megvan a remény, hogy a dolgok megfordíthatóak.”
A Nóra néven szereplő magyar megkérdezett szerint „a kétharmados többség Magyarországon elég volt ahhoz, hogy újraírják az alkotmányt, mindent átírjanak. Szerintem az általános elképzelés már a kezdetektől fogva az volt, hogy az egész rendszert úgy alakítsák át, hogy olyan helyzetbe kerüljenek, ahonnan már többé senki nem győzheti le őket” – mondja.
Dr. Hetényi Zsuzsanna irodalomtörténész, műfordító, az ELTE professzora az egyetlen magyar megszólaló, aki nemcsak a nézeteit, de a nevét is felvállalta a riporthoz, amiben főleg az Orbán-rendszernek az oktatás terén végrehajtott változtatásairól és azok veszélyeiről beszélt. „Támadás alá került az akadémiai szabadság, még az olyan tudományos területeken is, mint a kutatás – mondja. – Ezt nemcsak az intézmények megtámadásával érték el – melyeket természetesen mára a kormánypártiak irányítanak –, de azzal is, hogy a színházak, a múzeumok állami támogatását csökkentik.”
Hetényi szerint az egyik legdrámaibb lépés az egyetemekkel szemben az volt, hogy – néhány kivételével – szinte mindegyiket kivonták az állami kezelésből és privatizálták, vagy alapítványokhoz szervezték ki azokat: „Ezeknek az egyetemeknek az igazgatótanácsában most kormánypárti emberek, politikusok és oligarchák ülnek, akik úgy irányítják az egyetemeket, ahogy nekik tetszik, és ezért cserébe még jó magas fizetést is kapnak.” És hogy mi tetszik nekik? Például a gender szakok bezárása, a kurzusok és a tanszékek átszervezése. „A létrehozott intézményi alapítványokat arra használják, hogy az Európai Unió pénzügyi és politikai támogatását átirányítsák magukhoz – magyarázza Hetényi. – Az Európai Unió pénzt ad Magyarországnak a felsőoktatás támogatására, köztük az egyetemek részére is – és ezt a pénzt átirányítják, azt nem az eredeti célra fordítják, hanem a kormányközeliek zsebébe kerül.” (Emiatt az Európai Unió a napokban bejelentette, hogy számos tekintélyes magyar egyetem Erasmus és Horizont programjának finanszírozását felfüggesztik.)
Hetényi figyelmeztetése az izraeliek számára elsősorban az, hogy ne engedjék meg az Orbán-rendszer által előszeretettel használt „párhuzamos intézmények” létrehozását.
Magyarországon – Hetényi egy példát is bemutat – a kormánynak sikerült ténylegesen bezárnia a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemet úgy, hogy egyfajta „árnyékegyetemet” hozott létre, amit az ideológiájához hű vezetés irányít. „Egyszerűen átveszik az összes régi, saját és komoly hagyománnyal rendelkező intézményt, a világhírű neveket a hagyományos címereikkel – és ők használják ezeket – magyarázza Hetényi. – Ezek a párhuzamos intézmények, ti ne hagyjátok, hogy párhuzamos intézményeket hozzanak létre – mert ezzel eltörlik a régieket.”
A másik terület, amivel kapcsolatban Hetényi figyelmeztetni akarja az izraelieket, az az oktatási rendszer. „Ne engedjük, hogy a jobboldal átvegye az iskolákat – figyelmeztet. – A gyerekek jövője a ti jövőtök. Az oktatók és a tanárok álljanak az ellenzék oldalán, az oktatási anyagokat is független szakértőknek kell felügyelniük.”
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
