a pattanásos arcú fiú
teli torokból üvölt
bele a hangosbeszélőjébe:
po
ze lo
ungáriá!!!
a körülötte álló emberek
talán lehetnek vagy százan
teli torokból válaszolják neki:
po
ze lo
ungáriá!!!
a pattanásos arcú fiú
az egyike
a több tucat
helyi prófétának
akik a kilencvenezres tömeg
különböző pontjain
a saját jelszavaikat skandálva
lelkesítik a körülöttük állókat
a helyi próféták többsége
valamilyen hangszert is használ
a legtöbben pergődobot
vagy műanyag dudát
de van sok síp
kereplő
és sófár is
a jelszavak nem bonyolultak
bu-sá!!!
szégyen!!!
lo-ni-ten!!!
kb: nem hagyjuk!!!
lo-ne-vá-ter!!!
nem adjuk fel!!!
de az összes közül
a legnépszerűbb az
hogy
de-mo-krá-tiá!!!
ha ezt kezdi el skandálni
valamelyik helyi próféta
akkor a jelszó szárnyra kap
és végig morajlik
mind a kilencvenezer emberen
a knesszet
vagyis a parlament épületétől
keresztül a rózsakerten
el a legfelsőbb bíróság épülete előtt álló
pattanásos fiú mellett
egészen a jeruzsálemi cinema city-ig
az egész országból érkeztek
izraeliek jeruzsálembe
azt akarják megakadályozni
hogy a vallási fundamentalistákból
és ultra-nacionalistákból alakult kormány
úgy kezdjen törvénykezni
hogy a sebezhető izraeli demokráciát
olyan választási autokráciává alakítsák
mint amilyen magyarországon működik
izraelben
most minden ellenzéki
magyarországról beszél
kisfilmek hasonlítják össze
orbán viktor és bibi netanjahu
politikai stratégiáját
politikai plakátok készülnek
amiken bibiből és orbánból orbibi lesz
és a pattanásos arcú fiú is
azt üvölti a hangosbeszélőjébe
hogy
po
ze lo
ungáriá!!!
itt
ez nem
magyarország!!!
barukh furcsán érzi magát
ahogy a fiút hallgatja
és önkéntelenül is
a tömeggel együtt válaszol neki:
po
ze lo
ungáriá!!!
pedig nem tudja biztosan
po
ze lo
ungáriá…?
itt
ez nem
magyarország…?
igény
láthatóan van arra
hogy ne választott képviselők
hanem fundamentalista rabbik
és ultra-nacionalista milíciák
fegyveres parancsnokai
vegyék át az ország irányítását
barukh nem tudja
hogy nem lesz-e izraelből is
egy olyan szomorú
puha diktatúra
mint amilyen magyarországon virágzik
szólnak érvek ellene
és mellette is
ahogy most körbenéz
mégis bizakodik
mert az egyik érv
ami biztosan az ellen szól
hogy ebből itt magyarország lehet
az éppen ez a tüntetés
nem elsősorban
a számok
bár azok is
hétfő délben
kilencvenezer ember
az sok
az ország lakosságának
egy százaléka
úgy döntött
hogy ma
sztrájkol
és vonatra száll
és elbumlizik jeruzsálembe
zászlókkal és transzperensekkel
mert ennyire fontos neki a szabadsága
ez nagy dolog
reménykeltő dolog
de barukh
aki harminc éve tüntetett először
magyarországon
most mégsem elsősorban
a számok miatt bizakodó
hanem a zaj miatt
a dobok
a dudák
a sípok
a kereplők
a sófárok miatt
a lábosfedőket
és vízmelegítő edényeket
fakanállal csépelő
egyszerű tüntetők miatt
a helyi próféták
és a hangosbeszélőik miatt
a rendőrökkel összefeszülő
kordont bontó
jól öltözött
középkorú
izraeliek miatt
a cserkészek miatt
akik több órányi
harcos politikai dallal készültek
és körben állva
táncolva és énekelve
lelkesítik az idősebbeket
a torkukat rekedtre üvöltő
ellenzéki politikusok miatt
aki kijöttek a knesszetből
hogy tudassák a tömeggel
hallani a zajt
amit csinálnak
hallani a hangjukat
bent a törvényhozás épületében
barukh húszéves volt
amikor először volt tagja
politikai tüntetést szervező csapatnak
mindannyian annyi idősek voltak
tizennyolc-huszonegy évesek
és már akkor
néhány évvel
a kilencvenes rendszerváltás után
arra tanították őket
a szomorú és puha diktatúrában
felnőtt mentoraik
hogy fékezzék magukat
és igyekezzenek
egy csendes
és nyugodt
és méltóságteljes
politikai demonstrációt szervezni
mert egy bizonyos szint felett
nem süllyedünk
egy bizonyos szint alá
barukh nem emlékszik
egyetlen olyan
magyarországi tüntetésre sem
amit az elmúlt harminc évben
a diktatúra ellenfelei szerveztek
és a résztvevők
egy bizonyos szint alá
süllyedtek volna
semmilyen jel
nem mutat arra
hogy a diktatúrák
magyarországi ellenfeleinek
az elmúlt harminc évben
megrendült volna a hite
a csendes
és nyugodt
és méltóságteljes
politikai demonstrációkban
ennek ellenére
vagy talán éppen ezért
magyarország
egy húszéves intermezzo után
visszatért ahhoz
a politikai berendezkedéshez
amit ezer év alatt
gonddal alakított ki
önmaga számára
a három hatalmi ág
vagyis
az otthonaikban
csendesen
és méltóságteljesen
elégedetlenkedő nép tagjai
a mohó oligarchák
és a király
hatalmi egyensúlyára épülő
tekintélyelvű kormányzáshoz
első istvántól
kádár jánosig
minden király
így uralkodott
és így uralkodik ma
orbán viktor is
a magyarokhoz hasonlóan
a zsidóknak is
ezer évig voltak királyaik
a különbség talán csak annyi
hogy a legutolsó
kétezer éve uralkodott
az idén hetvenöt éves
izrael államot pedig
a pogromokba
a gettókba
és őseik
vallási fundamentalizmusába
belefáradt
zajos és féktelen
szocialisták alapították
demokráciának
vagyis szemben
a magyarországi helyzettel
izraelben két politikai hagyomány
feszül egymásnak
a tekintélyelvű
méltóságteljes
királypártiaké
és a zajos demokratáké
barukhnak fogalma sincs
hogy melyik oldal fog
győztesen kikerülni
ebből a polgárháborúból
fog-e bármelyik
egyáltalán
de ahogy körbefordul
abban biztos
hogy ezen a napon
a zajos demokraták
vezetik az országot
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
