Tíz harcos, akik Jonathan Netanjahu parancsnoksága alatt harcoltak az Entebbe-hadműveletben, nyílt levélben fordultak egykori parancsnokuk testvéréhez, Benjamin Netanjahu miniszterelnökhöz. Ebben többek között a következőket írták: „Évek óta megosztasz és egymás ellen tüzelsz minket, izraelieket”.
A jogrendszer megváltoztatásával kapcsolatos törvényhozási kísérletekről pedig ezt írták: „Az Entebbe-hadműveletben fegyvertestvérekként a lehetetlent tettük meg. Ma mi mindannyian együtt megyünk el a tüntetésekre”.
1976. július 4-én az ugandai Entebbe repülőterén izraeli kommandósok rajtütéssel kiszabadították egy palesztin és nyugatnémet terroristák által eltérített repülőgép utasait. Netanjahu Jonathan nevű bátyja vezette azt a közvetlenül a vezérkari főnök alá tartozó kiemelt és különleges kommandós egységet, amely 1976-ban egy óránál rövidebb katonai akcióval kiszabadította a terroristák által túszul ejtett kilencvennégy izraeli foglyot, és az El Al-gép személyzetét. Az izraeli kommandó tagjai közül egyedül Jonathan Netanjahu vesztette életét.
Mindaz a tíz egykori kommandós, akik Joni Netanjahu vezetésével harcoltak az entebbei hadműveletben, élesen nekimegy parancsnokuknak, és annak családját is támadja. „Netanjahu tudatosan és nyitott szemmel áldozza fel Izrael Államot és az izraeli népet a saját érdekei oltárán”.
A levélben, amelyet először a 13-as kereskedelmi csatornán tettek közzé, a kormány „jogi forradalom” elleni tiltakozásban résztvevő volt harcosok azt is írták Netanjahunak: „Ön a huwarai pogrom elkövetőihez hasonlított bennünket. A fia (Jair), aki életében nem tartott fegyvert a kezében, „terroristának” nevez bennünket.” Bátyjának, Ido Netanjahunak ezt írták: „Te „próbaidős cionistáknak” neveztél minket, „zavarodott agyúaknak” és olyanoknak, akik szerinted az első adandó alkalommal elhagyják az országot. Ezenkívül azt állítottad, hogy anarchiát és félelmet teremtünk, és az a célunk, hogy pánikot keltsünk.”
A levél írói arra figyelmeztettek, hogy „jelenleg Izrael veszélyben van, ezúttal az ellenség itthonról támad”.
Az akcióban „Amnon” csapatnak elnevezett harcoscsoport a hősies akcióról is megemlékezett, amelyben a miniszterelnök bátyja elesett, „Mercedesszel mentünk, 4000 kilométerre otthonunktól. Nem volt Rolexünk (azzal vádolják a tüntetőket, hogy gazdasági elitként luxusautókkal és -karórákkal járnak a tüntetésre, a szerk.). Volt Kalasnyikovunk (…) Vállaltuk a kockázatot, mert egy célunk volt – megmenteni 105 zsidót. Askenázit, szefárdot, világit, vallásost – ők mindannyian népünk és országunk tagjai. Volt ambíciónk, a sorsközösség és szüleink holokauszt-emléke vezérelt (akiket ti ma „kiváltságosoknak” neveztek), és tudtuk, hogy a németek megint szelektálni akarják a zsidókat”.
Fegyvertestvérekkel, a goláni egység harcosaival, ejtőernyősökkel, pilótákkal, hírszerzőkkel együtt cselekedtünk, és orvosokkal, összekötőkkel és a Moszad embereivel, meg szerelőkkel. Kikkel nem? Ahogyan ma is: mindannyian együtt a tüntetéseken. Miközben Te minden tőled telhetőt megteszel azért, hogy lerombold ezeket a társadalmat előmozdító tényezőket, és szétziláld az izraeli társadalmat.”
