Avigdor Hameiri, a prózaíró

Avigdor Hameiri 1929-ben megjelent nagy sikerű első világháborús regényéig költői tevékenységéről volt ismert a héber nyelvű irodalomban, első verseskötete 1912-ben, Budapesten jelent meg héberül. Hameiri számos műfajban alkotott, verseken kívül többek között regényt, filmforgatókönyvet (Az ember karmai között, 1930), riportázst (Utazás a vadregényes Európában, 1938), etimológiai szótárt (Az ősi héber ember, 1942), gyerekkönyvet (Az állatok bölcsessége, 1933), színművet (Boldog a gyufa: Szenes Hanna hősiességének és dicsőségének látomása, 1958), ifjúsági regényt (Szókratész titka: regény az ókori Görögországból, 1956) és számos fordítást is megjelentetett. Az 1929-ben a Mitzpah kiadó gondozásában megjelent regénye, A nagy őrület (magyarul először: Pozsony, 1931, Löwenkopf Kálmán fordítása), majd a második, javított kiadás (1930) biztosította Hameiri helyét a modern héber, majd izraeli irodalmi kánonban.

Regényével a modern héber prózában addig ismeretlen, zsidó nézőpontból mutatta be az első világháború eseményeit. Regénye roppant népszerű volt a jisuv héber olvasóközönsége körében, az izraeli irodalomtörténetben az első nagy példányszámú irodalmi műként tartják számon. A nagy őrület című, a háború keleti frontján játszódó memoárregényét két kötet követte, A pokol legalján (Mitzpah, 1932) címen, amelyben A nagy őrület folytatásaként az orosz hadifogságban szerzett élményeit beszéli el. A nagy őrület sikerével ellentétben a regény folytatását a héber olvasóközönség és a kritika is visszafogottabb hangon fogadta. Hameiri későbbi regényei − kisebb sikerektől eltekintve − már sosem tudtak széles körű olvasótábort megszólítani.

Hameiri A nagy őrület című regényében a héberül és jiddisül megjelent elbeszélések és regények többségével szemben nem a hátországban élő zsidók sorsát és a háborúnak az életükre gyakorolt hatását írja le, hanem az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének kötelékében, a keleti fronton harcoló zsidó tiszt benyomásait mondja el. A nagy őrület és folytatása, A pokol legalján Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan (1929) című regényéhez hasonlóan önéletrajzi ihletettségű, de valószínűleg a drámai hatáskeltés kedvéért az átélt élményanyagot Hameiri meglehetősen szabadon kezelte − bár ezt a szerző élete végéig tagadta. A nagy őrület megjelenésével párhuzamosan készült, majd ugyancsak 1929 szeptemberében, mindössze két hét különbséggel jelent meg a Remarque-regény héber fordítása (Stibel kiadó), a héber író, Jakov Horovic munkája. Hameiri fáradhatatlanul tagadott minden átfedést a német regényíró művével, és számos alkalommal visszautasított minden olyan állítást, amely szerint más háborús írások hatással lettek volna a regényére. Többször kifejtette, hogy könyve a háború, majd a hadifogság idején vezetett naplóbejegyzéseinek regényes feldolgozása, amelyeket már korábban folytatásokban közölni akart, de a kéziratból csupán néhány fejezet került kiadásra, először 1918-ban és 1919-ben magyarul, majd egy nagyobb részlet 1925-ben a Haarec hasábjain héberül. Autentikus mű látszatát kívánta kelteni a megjelenés évében Tel-Avivban írt előszava. Ebben kifejti, hogy háborús feljegyzéseit akkor kezdte írni, amikor először találkozott a kiképző őrmesterével, és 1917-ig, az orosz hadifogságból való felszabadulásáig vezette. A nagy őrület „Egy héber tiszt jegyzetei a nagy háború idején” alcímmel jelent meg, elutasítva a „regény” műfaji megjelölést, és hangsúlyozva a mű dokumentarista, leíró jellegét. Bár Hameiri prózaírói tevékenysége A nagy őrület megjelentetésével került a héber próza középpontjába, az első világháborús tematika a szerző több háborús elbeszélésében megjelenik, A vöröslő ég alatt (1925), a Jákob íja (1926) és A názáreti Jézus rabbi nevében (1928), illetve a vegyes tematikájú Két éjszaka között (1944) című kötetekben. Hameiri két regénye a háborús elbeszélések számos elemét tartalmazza, de ezekben az írásaiban a szerző egyáltalán nem törekedett arra, hogy a novellák történeti hitelességének látszatát keltse, emiatt az elbeszélések számos bizarr, groteszk vagy különösen túlzó cselekmény- és jellemábrázolást tartalmaznak.

A nagy őrület születésének éve fordulópontot jelentett Hameiri életében, mert a válságot áthidaló többszöri sikertelen kísérlet után 1929-ben végleg feloszlott az általa alapított és irányított Hakumkum szatirikus színházi társulat, amely nagyrészt Hameiri-darabokat vitt színre a szerző rendezésében. A társulat szervezése a korábbi években Hameiri idejének nagy részét lekötötte, feloszlása időt nyújtott a szerző prózaírói tevékenységének. A nagy őrület − vagy ahogy művét Hameiri eredetileg nevezte, A nagy képtelenség − című regényét az első világháborús „őrület” közepette is józan és pacifista hangot képviselő Albert Einsteinnek ajánlotta, ezzel is hangsúlyozva a könyv pozitivista szemléletét. A nagy őrület és folytatása, A pokol legalján című kétkötetes regényen végighúzódik a háborús öldöklés abszurditását ellenpontozó vágyakozás a tudományos szemlélet objektivitása iránt. Hameiri a tudományos szemléletet többször az etikai ismérvekkel állítja szembe, amelyben a tudományos látásmód a humanista értékek elmosódásához vagy megkérdőjelezéséhez vezet. A különböző nemzetek és érdekcsoportok kicsinyes haszonszerzési vágya és beteges szenvedélyei akadályozzák és ellehetetlenítik az egész emberiség javát szolgáló tudomány etikus felhasználását, és így az egész világot a pusztulásba taszítják. A tudomány és etikátlan felhasználása, „a legfőbb cél − az egész emberiség boldogsága érdekében” Hameirinek a második világháború idején játszódó, A fehér messiás (1947) című regényében is megjelenik.

A nagy őrület főszereplője maga is számot vet sorsával, A nagy őrület és A pokol legalján a főhős jellemfejlődését követi. Hameiri 1914-ben önként jelentkezik a Monarchia hadseregébe, és szemléletváltása a háború kitörésének bódító érzésétől az átélt szörnyűségek őrületén keresztül a háború teljes elutasításáig vezet. A főszereplő jellemfejlődését sugallják a regény kezdetének fejezetcímei is: Ópium, Őrület, A magányos lélek és Utazás a hottentották földjén, amelyekben érzékelhető az elbeszélő irányvesztettsége és elhagyatottsága, majd a regény második felétől Összeszorított ököllel, A kurvák városa és Utolsó napjaink, amelyekben egyre erősödik a csalódás, a düh és a kiábrándultság hangja. Hameiri azonban nemcsak a háború elutasításáig jut el a regény során, hanem az Osztrák–Magyar Monarchia vegyes identitásának és szabad identitásválasztásának ethoszától is eltávolodik. A regény elején a főszereplő egy napilap szerkesztője, és napjai a századfordulós Budapest nagyvárosi, bohém és dekadens légkörében telnek. Mikor Hameiri egy kávéházi barátja a háború kitörésének nacionalista lázában antiszemita megjegyzést tesz, nyomban megindul az elbeszélő pokoljárása. Hameiri az elsők között csatlakozik a haza megvédésére induló csapatokhoz, de ahogy korábbi életét hátrahagyja, a front első traumatikus benyomásai, majd a tiszti kiképzőtábor erősen hierarchikus, rasszista és elnyomó légköre hatására egyre inkább a Monarchia domináns kulturális terein kívül helyezkedik el, és elkülönülő, szekuláris, nacionalista zsidó identitást választ magának.

Ez az identitás roppant férfiközpontú, A nagy őrület női szereplői a húszas években írt számos német nacionalista regényhez és visszaemlékezéshez hasonlóan csak mint a férfiasságot fenyegető, megcsorbító, sokszor tárgyiasított formában jelennek meg. Hameiri regényében a nőket a front mindkét oldalán leginkább prostituáltként mutatja be, akik vagy betegségeket terjesztenek, és ezért Hameiri a regényben indokoltnak tartja a lemészárlásukat, vagy a férfiak kénye-kedve szerint érzelmileg prostituálódnak.

A pokol legalján két kötetének cselekménye közvetlen folytatása A nagy őrületnek. Hameiri első regényével szemben itt már nem egy gyorsan haladó, sokszor komikus elemekkel átszőtt szöveget, hanem lényegesen lassúbb, töredezett, sokszor az epizodikus elemeire szétbomló, pikareszk regényt olvashatunk. A pokol legalján cselekményében erőteljesen kidomborodik Hameiri szándéka: regényét párhuzamba állítja Dante Poklával. A regény fejezeteit a vonatutak és a fogolytáborok közötti utazás köti össze. Az orosz hadifogságba esett foglyok útja a cári Oroszország nyugati térségeiből Szibéria tundrái felé vezet, ezzel is erősítve a dantei párhuzamot, amelyben az utazó a pokol egyre mélyebb, kietlenebb, fagyosabb és kegyetlenebb bugyraiba hatol. A nagy őrület sokszor váltakozó és csupán a regény második felére állandósuló szereplőivel szemben A pokol legalján cselekményének középpontjába három-négy állandó szereplő kerül. Az elbeszélő Hameirit a „szemrevaló” magyar parasztfiú, Pali, a magyar jesivákat megjárt Margulisz, illetve a regény legnagyobb részében csak „a cigány” néven emlegetett Laci kíséri. Ezek a szereplők Hameiri identitásának különböző megtestesítői, az elbeszélő az események nagy részében visszahúzódik, és a mellékszereplők értelmezésében láttatja az őket körülvevő valóságot. Pali az ártatlan és szűzies magyar anyaföld után vágyakozik, folytonosan a különösebb jellemvonást nélkülöző „édesanyját” emlegeti. Pali az első világháborús írásokban gyakran visszatérő, a katonák között kialakuló elnyomott homoerotikus vonzalom megtestesítője, de minden szexuális közeledést erőteljesen, undorral visszautasít. A tisztiszolga Pali senkivel nem léphet szexuális kapcsolatba, mert legerősebb hűséges vonzalma a társaihoz, leginkább az elbeszélőhöz köti. A regényben megjelenő, a Pali alakjához fűződő homoerotikus vonzalom olyannyira pregnáns eleme a cselekménynek, hogy Hameiri számos alkalommal bizonygatja férfiasságát és a férfiasnak vélt viselkedésformák fontosságát, illetve undorát a férfiatlanság és a homoszexualitás bármilyen megnyilvánulása láttán. A regény egyik utolsó állomása az uralszki (Orál, Kazahsztán) fogolytábor, amely a Hameiri ábrázolta pokol legmélyebb bugyra. Itt a regény főszereplői a láthatóan halálos betegségben szenvedő foglyok között kialakuló orgiaszerű jeleneteknek lehetnek tanúi.

A jesivák világából a frontra vezényelt Margulisz A pokol legalján köteteiben a hagyományos zsidó szemléletet képviseli, a regény szövegét sokszor bibliai és talmudi parafrázisok, metaforák és egyes helyzetekre alkalmazott idézetek szövik át. Margulisz a hazájához, vallásához és zsidó identitásához egyaránt hű marad a regény folyamán, és egy olyan pozitív zsidó szereplőt testesít meg, akihez társai is könnyedén kapcsolódnak. Margulisz A nagy őrületben feltűnő öreg Esztrájher bácsi párja a regény folytatásában, aki még a fronton is megtartotta a zsidó vallási gyakorlat előírásait, még a roham idején is imaszíjat kötött magára, és a legképtelenebb körülmények között is imasálat öltött, hogy elmondhassa a napi imádságokat. Az öreg Esztrájher hite és hitéből származó fatalista szemlélete a hősiesség látszatát kelti a társaiban, és a rohamok idején példaként szolgál katonatársai számára. Margulisz az öreg Esztrájherrel szemben már sokkal nagyobb rugalmasságot tanúsít, és többször kritikusan viszonyul a hagyományos zsidó hithez. Az elbeszélővel ellentétben, aki a cionizmus és a zsidóság kritikusan átértékelt eszményét képviseli, Margulisz nem tud túllépni a hagyomány bevett keretein. A három társból álló csoporthoz később csatlakozó „dögnyúzó cigány”, Laci a túlélés ösztönét ülteti társaiba, találékonyságával és alkalmazkodóképességével többször átsegíti őket a nehézségeken. A két zsidó szereplőhöz hasonlóan Laci is afféle „pária”, a kívülálló szerepét tölti be, aki a hadifogságban, a frontvonalak szabályrendszere után megpróbálja értelmezni új helyzetét. Az új körülmények között nemcsak a tiszt és a sorkatona közötti különbségek mosódnak el, válnak fölöslegessé és nevetségessé, hanem a különböző etnikai csoportok, vallási meggyőződések és osztálykülönbségek is megszűnnek. Laci szerepeltetésével Hameiri a hadifogság demokratikus olvasztótégelyét kívánja érzékeltetni, azonban jellemábrázolása a korabeli előítéletektől terhes, és a legkevésbé kidolgozott a regényben. Árulkodó azonban, hogy a regény során az elbeszélőn kívül e szereplők mindegyike borzalmas szenvedések közepette pusztul el. Palit a saját ürülékéből származó bélférgekkel etetik meg, amibe belehal. Margulisz egyik szemét először egy korbáccsal kiütik, majd egy tragikus véletlen során egy pöcegödörbe esik, és megfullad. Végül Laci a tífuszba pusztul bele. Hameiri A nagy őrület és A pokol legalján című regény köteteiben végigkövetett identitáskeresésben magára marad.

Az identitáskeresés és -választás Hameiri későbbi regényeiben is központi helyet kap. Hameiri kétkötetes, Tnuva (1934) című regényében a címszereplő útját követhetjük nyomon Palesztinába érkezésétől a jisuv újonnan alakuló társadalmába való beilleszkedéséig. A regény az első világháborút követő időszakban játszódik, Tnuvával a palesztinai partok felé tartó hajó fedélzetén találkozunk először, ahol a világ legkülönbözőbb pontjairól származó zsidók utaznak, hogy céljukat elérvén Palesztina földjén egy új zsidó, produktív társadalmat hozzanak létre. Tnuváról és a hozzá csatlakozó társai hátteréről keveset tudunk meg. A szereplők korai élettörténetéhez fűződő traumatikus, antiszemita élmény és a héber nyelv iránti homályos vonzalom köti össze őket. Hameiri cionista tanregényében Tnuvának és társainak egyetlen célkitűzése lehet, egy zsidó földművestelep kialakítása és sikeres működtetése. A regény végére a főszereplő és társai elérik céljukat, és így megtestesítik koruk cionista ideálját.

A fehér messiás című, ugyancsak kétkötetes regény a vészkorszak traumájának korai, palesztinai irodalmi feldolgozása. Hameiri főszereplője egy nem zsidó gyerek, akit egy Reventlow nevű angol arisztokrata házaspár adoptált. A házaspár közeli kapcsolatot ápol a harmincas évek náci köreivel. Örökbe fogadott gyermeküknek az orvosi pályát választják, hogy a náci tudományos sikerekben segédkezhessen. Az orvosi tanulmányok elvégzése után a fiatalember az Alexander Amen nevet veszi fel, és a Reventlow házaspár a náci Németországba küldi, hogy „az ember kutatására létrehozott intézet” által működtetett koncentrációs táborban a foglyokon, többségében zsidókon végrehajtott orvosi kísérletekben asszisztáljon. Bár Amen már a kezdetektől elutasítja és borzalommal nézi a táborban végbemenő kegyetlenkedéseket, mégsem szökik meg, hanem elfogadja a sorsát. A maradásával egyrészt dokumentálni akarja az embereken végrehajtott kísérletek rémtetteit, hogy a látottakról első kézből számolhasson be a világnak, másrészt lehetőségei szerint próbál segíteni a foglyokon. A náci vezetés a tábor felszabadításáig igyekszik bizonygatni, hogy a kísérletek célja a boule magique, egy „varázsital” létrehozása, amely az emberiség minden betegségét meg tudja gyógyítani. A koncentrációs tábor felszabadítását követően a tábor vezetője, Treitsch professzor és segítői perét követhetjük nyomon, és a kísérleteket túlélő foglyok tanúvallomásait olvashatjuk. A per nem éri el a célját, mert a közvélemény a megismert borzalmak ellenére a náci orvosok utilitarista szemléletének ad igazat: a táborban elpusztított emberek meggyilkolása nem volt hiábavaló, ha ezzel sikerült előállítani egy olyan szert, amely az egész emberiséget meg tudja gyógyítani.

A fehér messiás Hameiri prózai munkásságának talán legvitatottabb darabja. A regény részletesen tárgyalja a táborban végrehajtott kísérleteket és azok elszenvedőinek kínjait, ezt pedig egy prominens náci gyártulajdonos gyermeke és egy palesztinai zsidó lány szerelmének történetével szövi át. A fehér messiás aprólékosan bemutatja a táborban zajló szexuális kizsákmányolást, a tisztek és a főorvos beteges szexuális képzelgéseinek megvalósítását, és a foglyokra kényszerített kannibalizmust. A megjelenés évét követően a héber újságok arról adtak hírt, hogy Hameiri A fehér messiás cselekményvázlatát elküldte Arthur Koestlernek, aki továbbította azt az ugyancsak magyarországi származású rendezőnek és producernek, Korda Sándornak. Korda tetszését olyannyira megnyerte Hameiri története, hogy ezer líráért megvette a megfilmesítés jogát. A fehér messiás filmre vitele végül nem valósult meg, és a későbbi irodalmi kritika is elutasítással fogadta a regényt, ahogy az egyik izraeli irodalomkritikus fogalmazott: „jobb lett volna, ha meg sem írják”.

---

A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject

A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com