„Hol van a boldogság mostanában?” – A meleg szobában. A múlt héten elkezdődött a peszahi iskolaszünet, amihez a héten az ovisok is csatlakoztak, így együtt a magcsalád. A végsőkig húzom a kérdést, hogy hol töltjük a szédert, távoli rokonok telefonját várom, hiába. Dror aktívabb, körbetelefonálja a családot, és újraéleszti az elhalt rokoni kapcsolatait.
Szerda este széder este, ezért hétfőtől zárva az óvoda. Aki érti, tegye fel a kezét. Szerencsére hétfőn még tart Rafi napközis tábora az Izrael Múzeumban, így egyedül lehetek Nadavval pár órára, akivel buszos túrára indulok reggel a belvárosba. Már nem teszünk rá pelenkát, pedig még nem szobatiszta. Az eredmény: napi négy nadrágcsere, és a remény, hogy egyszer majd vége lesz ennek is.
Kedd reggel váratlanul befut az ismerős apuka üzenete, állatkertbe hív, tartsunk velük. Boldogan mondok igent, ha hívnak valahova, megyek. A bejárat melletti automatánál vesszük meg a jegyeket egy állatkerti dolgozó segítségével. Nadavot három év alattinak mondom be, Rafi kiigazít, „múlt hét óta hároméves”, jól van, nincs mit tenni, kifizetjük az ő jegyét is. „52 sékellel tartozol” – mondom neki, miközben elindulunk befelé. Az állatkert nagyon más képet mutat, mint az esős téli napokon, amikor hajlandó vagyok eljönni. Vallásos cionista és haredi családok piknikeznek a bejárattal szembeni füves részen, ahonnan épp rálátni a mesterséges tó közepén emelt szigeten a köteleken ugráló csimpánzra. Halló, még a biur hamec előtt vagyunk, mi lesz a takarítással? A hattyúkat nézem, de nem kapok tőlük választ. Kisfiú dob be nekik hamecet, az egyik dolgozó azonnal mellettünk terem, és megkéri a kisfiú nővérét, hogy ne etessék az állatokat. Miután elmegy, a gyerek tovább csinálja, a nővére azonban meg se rezzen, és nem szól rá a gyerekre.
Közben befut Nadav barátja a két nővérével. Nadav bepattan a babakocsiba a haver mellé, a kipás apuka a két három évessel tolja fölfelé a dombra a babakocsit derekasan, ötgyerekes családdá bővültünk, én a nagyobbakat terelgetem. Az apukának panaszkodom, hogy elszámítottam magamat, ha tudtam volna, hogy ilyen tömeg lesz, nem jövök el, ő felhívja a figyelmemet, hogy az asszonyok nem jöttek ma állatkertbe, jobb dolguk is akadt otthon. Egyetlen családanya vagyok az állatkertben, engem kéne mutogatni, nem az unatkozó gorillát.
Dél körül elválunk, úgy tűz a nap, mint júliusban, kifogtunk egy hőhullámot, januárban jövök legközelebb. Rafi kikönyörgi az állatkerti vonatot, amit szó szerint megrohamozunk, amikor beér az állomásra. Zsidók és vonat nem jó párosítás, ki is tör a balhé a jegy nélkül felkapaszkodott gyerekek miatt, akiket hiába kérdez a masiniszta, hogy hol vannak a szüleik. Hát hol lennének, a szédernek kósernak kell lennie. Emelt hangú vitatkozás után a masiniszta leszállítja őket a teknősöknél. Rafival és Nadavval meghúzzuk magunkat, pedig mi váltottunk jegyet, de jobb a békesség. Gurul velünk a vonat a mókusok, gorillák és elefántok mellett, Nadav elpilled, leszállunk a bejáratnál, indulhatunk haza.
A családfaállítás nem járt eredménnyel, így otthon fogunk széderezni, viszont a barátnőnk, Naomi is eljön, akit hatra várunk, de csak hét után fut be, sokáig tart átérnie Bet Dzsallából. A ramadani böjtnek is vége hét órára, úgyhogy nekiláthatunk együtt a maceszgombóclevesnek – családi hagyomány, hogy a levessel kezdjük a szédert, és a haggadát a leves után olvassuk. Rafi először olvas a haggadából, Nadav először énekli a Ma nistanát, Dror először nem kávéval kezdi és fejezi be a napját, én hosszú idő után először alszom ki magamat másnap.
Nem kell hamar felkelni, a tenger megvár. Mennyi Tel-Aviv fér bele egy napba? Ha Tel-Aviv, akkor tenger, akkor is, ha fúj a szél, és pulcsiban kell ülni a tengerparton. Múlt héten a Holt-tenger parti oázis, ma a Földközi tenger, végre értem, hogy mi kell nekem a boldogsághoz: a vízpart. Állóvíz, folyóvíz, hullámzó víz, mindegy is, csak lehessen benne fürdeni. Három óra felé alábbhagy a szél, úgyhogy felbátorodom, és Dror után én is bemegyek úszni, és megnyitom az idei fürdőszezont. Csak este fog kiderülni, hogy a hideg ellenére csúnyán leégtem. Épül a homokvár és a vulkán, és megérkezik a barátom is. A boldogság egy fél napra átköltözött a téli szobából a tavaszi tengerpartra.
