Az izraeli egyetemeken működő magyar anyanyelvű történészek gyakran nyúltak vissza gyökereikhez, és a magyarországi zsidóság történetét választották kutatási témának. Évtizedeken keresztül rajtuk kívül alig foglalkoztak ezzel a területtel, az Egyesült Államokban a hetvenes évektől, Magyarországon a rendszerváltás (1989) után fordultak a kutatók közül többen a magyarországi zsidóság múltja felé.
A modern zsidó történelemmel foglalkozó történészek közül Jakov Katz elsőként írt az ortodox zsidóságról. A Jeruzsálemi Héber Egyetem professzora, az egyetem rektora a 20. század második felének kiemelkedő zsidó tudósai közé tartozott, a modern zsidó történettudomány egyik legjelentősebb művelője volt. Munkásságát díjakkal ismerték el Izraelben és az Egyesült Államokban is. Katz Veszprém megyében, Magyargencsen született ortodox családban, jesivákban tanult, széles körű ismereteket szerzett a hagyományos rabbinikus irodalomban. 1930-ban elhagyta Magyarországot, Németországban beiratkozott a frankfurti egyetemre. Karl Mannheim tanítványa volt, az emancipációval kezdett foglalkozni, disszertációját a németországi zsidóság asszimilációjáról írta (1935). Számos tudományos értekezése jelent meg az asszimilációról, emancipációról, antiszemitizmusról, a zsidó-keresztény viszonyról és a nacionalizmusról, de leginkább a hagyományőrző zsidóság története foglalkoztatta. 1936 és 1950 között Izraelben vallásos iskolában tanított, kutatási eredményeivel csak lassan illeszkedett be a tudományos életbe, míg egy házaséletről írt tanulmánya megnyitotta előtte az utat. 1950-től haláláig a Jeruzsálemi Héber Egyetemen tanított.
Élete utolsó szakaszában a Végzetes szakadás (Az ortodoxia kiválása a zsidó hitközségekből Magyarországon és Németországban, 1994) című nagy monográfiájában a magyarországi zsidóságot megosztó szervezeti szakadás történetét dolgozta fel.
Jakov Katz nagy hatással volt a Jeruzsálemi Héber Egyetem szociológiai tanszékén tanító ifjabb munkatársára, Joseph Ben-Davidra. Ben-David is ortodox környezetből származott, családja, a neves győri nyomda és könyvkiadó tulajdonosa vagyonosabb és modernebb gondolkodású volt, mint a Katz család. Jesivákban tanult, a gimnáziumot magántanulóként végezte el. 1941-ben alijázott, a Jeruzsálemi Héber Egyetemen történelem szakon tanult, később a London School of Economics diákjaként neves szociológusoktól sajátította el a tudomány alapjait. Disszertációja (1952) az értelmiségi réteg társadalomban betöltött szerepét vizsgálta, ez a témakör egész életében foglalkoztatta. A modern zsidó társadalom kezdetei Magyarországon a 19. század elején című történeti munkája héberül (1952) és magyarul (1997) is megjelent. Ben-David volt a Jeruzsálemi Héber Egyetemen a szociológia tanszék egyik alapítója.
Nathaniel Katzburg is nyomdával és kiadással foglalkozó ortodox családban született. Nagyapja kiadásában jelent meg Vácott a Tel Talpiot című, rabbinikus tudományokkal foglalkozó, héber nyelvű újság. Katzburg családjával 1934-ben érkezett Erec-Izraelbe, a Kfar-Haroe cionista jesivába járt, aktívan vett részt a vallásos kibucmozgalomban is. 1944-ben a Jeruzsálemi Héber Egyetemen kezdte meg tanulmányait, majd Londonban folytatta. 1959-től tanított a Bar-Ilan Egyetemen, 1971-ben kapta meg professzori kinevezését, több tisztséget is betöltött, dékán volt, nyugdíjba vonulása (1991) után professor emeritus. Tanulmányai a magyar antiszemitizmus politikai és diplomáciai vonatkozásaival foglalkoztak, áttekintést írt a magyarországi zsidóság történelméről is. A mandátum időszakának brit és cionista politikáját elemző tanulmányaiban politika- és diplomáciatörténeti kérdéseket is érintett.
Jehuda Don Budapesten született, büszkén emlegette, hogy irodalomszeretetét a legendás Zsoldos Jenőnek köszönheti, aki a pesti Zsidó Gimnáziumban tanította: „az egyetlen gazdaságtörténész vagyok, aki az ágya mellett Arany János verseskötetét tartja”. 1947-ben alijázott, felsőfokú tanulmányait a Jeruzsálemi Héber Egyetemen és Londonban végezte. A Bar-Ilan Egyetemen a közgazdaság-tudomány professor emeritusa, több tisztséget viselt. Kutatási területe a közgazdaságtan, a gazdaság- és társadalomtörténet, a statisztika, a demográfia, a magyarországi és az európai zsidóság gazdasági stratégiája, a kibucgazdaság elemzése. 1986–1995 között az Izraeli–Magyar Baráti Társaság elnökeként működött.
A Bar-Ilan Egyetem történésze, Eliezer Bashan Budapesten született, 1935-ben családjával alijázott. A függetlenségi háborúban Gus-Ecion falu védőivel együtt jordán fogságba esett, kilenc hónappal később szabadult. A Bar-Ilan Egyetemen a történelem és héber irodalom tanszékének egyik első diákja volt, doktori disszertációját is ott védte meg (1972). Tanulmányaiban, könyveiben az Oszmán Birodalom és Észak-Afrika zsidóságának történetét dolgozta fel.
A Haifai Egyetem magyar anyanyelvű kutatói a magyarországi holokauszttal és antiszemitizmussal foglalkoztak. Vágó Béla Máramarosszigeten született, gyermekkorát Gyergyószentmiklóson töltötte. A szülői házban őrizték a zsidó hagyományokat, de onnan hozta magával a világ felé nyitott szemléletet is. Húszéves korában munkaszolgálatra vezényelték, családja nem élte túl a holokausztot. A háború után beiratkozott a Bolyai Tudományegyetemre (Kolozsvár), doktori disszertációját a 18. századi székely társadalomról írta (1947), és az egyetemen kezdte tudományos pályafutását. 1958-ban hosszas várakozás és meghurcoltatás után hagyták jóvá alijakérelmét a román hatóságok. A Jeruzsálemi Héber Egyetemen kezdett oktatni (1962), majd a Haifai Egyetemen folytatta munkáját (1971–1984), egészségi állapota kényszerítette a visszavonulásra. Vágó Béla megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott a két világháború között, valamint a holokauszt alatt a Magyarországon, Erdélyben és Romániában élő zsidó közösség vezetőivel. Tanulmányozta a romániai zsidóság politikai tevékenységét, úttörő munkát végzett a magyarországi holokauszt feltárásában, a romániai államszocializmus holokauszttagadásáról és antiszemita megnyilvánulásairól írt értekezéseket. Elsőként hívta fel a figyelmet a magyarországi gettósítás és deportálás gyors végrehajtására és a magyar államapparátus közreműködésére. A további kutatások ösztönzéséhez a Haifai Egyetemen létrehozta a dokumentációs központot (The Strochlitz Institute of Holocaust Studies), ahol a kelet-európai holokauszt történetéhez kapcsolódó iratokat őrzik.
Asher Cohen disszertációja Vágó Béla nyomdokain haladt, a holokauszt éveiben működő magyarországi zsidó szervezetek történetét tárta fel, illetve ezeknek a szervezeteknek az ellenállásban kifejtett tevékenységét, lehetőségeit és korlátozott működését elemezte. Később a franciaországi holokauszttal foglalkozott, francia egyetemeken és kutatóintézetekben végzett kutatásokat. Vágó Béla utódjaként vezette a Strochlitz intézetet. Emlékére az intézet alapította a holokausztkutató történészek eredményeit elismerő Asher Cohen-díjat.
Kémikusok
1921-ben a Jeruzsálemi Héber Egyetem bizottsága Haim Weizmann javaslatára döntött arról, hogy Kémiai Intézetet hoznak létre. Weizmann álláspontja szerint a kémiának minden más tudományágat meg kell előznie az első zsidó egyetemen. Weizmann Fodor Andort hívta meg, hogy szervezze meg a Kémiai Intézetet.
Fodor Andor Budapesten született, a Műegyetemen és Zürichben (Eidgenössische Technische Hochschule Zürich) folytatta tanulmányait. Tudományos munkássága Európa nagyobb városaiban kezdődött. Az első világháború után felismerte, hogy az európai zsidók életében bekövetkezett fordulat elengedhetetlenné teszi, hogy egy biztonságos menedék épüljön a zsidóság számára. Weizmann meghívására 1923-ban Jeruzsálembe érkezett, megalapította a Kémiai Intézetet, és még az egyetem hivatalos megnyitása előtt az első professzora lett. Később több vezető tisztséget is betöltött az intézményben. A Fodor intézetéből kerültek ki Izrael első kémikusai és tudományos eredményei. Fodor tudományos munkássága a szerves kémiához, biokémiához, kolloidkémiához kapcsolódik.
Az 1930-as évek elején a Jeruzsálemi Héber Egyetem kémiai tanszékét átszervezték, és több kémiai csoport jött létre. Weizmann új kutatókat keresett az intézménybe. Az ismertebb, idősebb professzorok elhárították meghívását, ezért többek ajánlatára Farkas Lászlót kérte föl a fizikai–kémia-tanszék felállítására.
Farkas László Dunaszerdahelyen született, Nagyváradon nevelkedett a zsidó hagyományokat kevéssé követő családban. A gimnázium elvégzése után Bécsben tanult, majd Berlinben folytatta tanulmányait a Technische Hochschule in Berlin-Charlottenburg kémia szakán. 1928-ban doktorált. Fritz Haber Nobel-díjas kémikus figyelt fel az ifjú tehetségre, és felvette a Kaiser Wilhelm Intézetbe asszisztensnek. Amikor öccse, Adalbert is megszerezte a doktori fokozatot kémiából, ő is ott helyezkedett el, és a testvérek jelentős kutatási eredményeket értek el. Hitler hatalomra jutása (1933) után a fivéreket elbocsátották, professzoruk javaslatára Cambridge-ben folytatták kutatásaikat. Onnan került Farkas László Weizmann meghívására 1935-ben a Jeruzsálemi Héber Egyetemre. Hamarosan öccse, Adalbert is követte, majd 1941-től az Egyesült Államokban ipari vegyészként működött. A Farkas testvérek Erec-Izraelben korábbi hidrogénkutatásukat folytatták, szénhidrogénekkel is kísérleteztek, és a kutatási eredményeket az iparban alkalmazták.
Farkas László és tanítványai több, a brit hadigépezet fenntartásához elengedhetetlen vegyi anyag előállításának módját dolgozták ki, és elő is állították azokat. Farkas a vegyipar fejlesztésére, a legmodernebb elméleti eredmények gyakorlati alkalmazására törekedett. 1948-ban egy Ben-Gurionnal tartott megbeszélés után az Egyesült Államokba utazott. Hivatalos magyarázat szerint eszközöket vásárolt volna a függetlenségi háborúban elpusztított laboratóriumi felszerelések helyett, de egyes feltételezések szerint a miniszterelnök kérésére a Manhattan-program magyar anyanyelvű tudósaival (Teller Ede, Szilárd Leó, Wigner Jenő) kellett volna szakmai kapcsolatot kiépítenie. Úti célját nem érte el, repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett negyvennégy éves korában.
Farkas László halála után a fizikai–kémia-tanszék vezetésére öccsét kérték föl, de Adalbert az ajánlatot nem fogadta el. Farkas László helyét egyik Budapesten született tanítványa, Stein Gábor vette át. Stein Budapesten érettségizett, tevékenyen részt vett a cionista ifjúsági mozgalomban, és 1938-ban alijázott. 1940-től a határvédelmi egységnél teljesített szolgálatot. Az angliai Durhami Egyetemen doktorált, majd 1951-ben visszatért Jeruzsálembe. A Jeruzsálemi Héber Egyetemen átvette a fizikai–kémia-tanszék vezetését. Kimagasló tehetséggel igazgatta az intézményt, új munkatársak, egyetemi tanárok kerültek a tanszékre, kapcsolatokat létesített más kutatóintézményekkel, megalapította az Israel Journal of Chemistry című szaklapot. Két tanítványa, Joshua Jortner és Raphael B. Levine az ország két legelismertebb fizikai-kémikusa lett.
Fodor Andor és Farkas László egy másik tanítványa, Patai Gusztáv, Patai József fia budapesti tanulmányait Fodor Andor tanítványaként kezdte, és Farkas László irányításával folytatta. A kutatási területén – a szerves reakciók mechanizmusa, az olefinek reakciói és a kémiai reakciók szilárd állapotban – fontos tudományos eredményeket ért el, amelyek az ország védelmi rendszerét is támogatták.
1956-ban a magyarországi felkelés után kémikusok újabb generációja érkezett Izraelbe, köztük Kőrösy Ferenc és Pauncz Rezső.
Kőrösy Ferenc Budapesten született, Teller Ede évfolyamtársa volt az egyetemen. Karlsruhéban doktorált, majd Budapesten a Tungsram gyár laboratóriumában munkatársaival együtt előállították a kriptonizzót. A Kőrösy család cionista múltja ellenére csak 1957-ben alijázott. Izraelben a szervetlen kémia területén működött.
Pauncz Rezső Szőregen született. A Szegedi Tudományegyetemen doktorált, és ott kezdte tudományos pályáját. Magyarországon elsőként foglalkozott kvantumkémiai kutatásokkal. 1957-ben alijázott, nyugati egyetemek kutatóival együttműködve a haifai Technionon folytatta kutatásait. Izrael első kvantumkémikusaként kivételes oktatói adottságával egész kvantumkémikusi generációt nevelt föl. A magyar anyanyelvű izraeli kémikusok kutatásai, elméleti felkészültségük és azok gyakorlati megvalósítása hozzájárult Izrael iparának fejlesztéséhez és az ország védelméhez.
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
Csíkszeredában született, egyetemi tanulmányait a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (Kolozsvár) és a CEU-n végezte. Kutatási területe az erdélyi zsidóság és a magyar nyelvű izraeliek története. Az Eszterházy Károly Egyetem doktori hallgatója, a Múlt és Jövő és az Erdélyi Krónika munkatársa.
