A magyar–izraeli Irsai István grafikus és sokoldalú művész volt. Izraelben leginkább az első modern héber betű (1926) tervezőjeként ismert, az államalapítás után pedig nagymértékben hozzájárult a grafika fejlődéséhez. Magyarországon a két világháború közti korszakban az egyik vezető grafikusnak számított. De ahhoz, hogy megértsük a grafika területén elért eredményeit, meg kell értenünk művészi világképének hátterét abban a korszakban és abban a kultúrában, amelyben nevelkedett; és a művészeti területek széles skáláját, amelyekben tevékenykedett: zene, építészet, dekoráció, festészet, fotóművészet, szobrászat, és mindezekről a területekről és közös vonásaikról szóló írásait. Ez a cikk Irsai Istvánt és alkotóművészetét mutatja be. Sokoldalú művészeti tevékenysége nem egyéb, mint egy egységes világképet kifejező eszköz széles körű kutatása. Ennek az összművészeti koncepciónak a középpontjában a művész élményvilága áll, és a vágyódás, hogy ez az élményvilág a szemlélőben visszhangra találjon – ez vezette Irsait alkotómunkájában, és innen jutott reklámgrafikája kiemelkedő magaslatokra. Ez a cikk Irsai érzéseiről, motivációiról szóló saját megfogalmazásaira támaszkodik, ahogy azok az évek során elértek az unokájához, aki ennek a cikknek a szerzője.
Irsai István Peszah néven 1896-ban született Budapesten, ott és abban az évben, amikor Magyarország ezeréves fennállását ünnepelte a millenáris kiállítással, amikor felavatták a Parlament épületét, és megnyitották az európai kontinens első földalattivonalát (kisföldalatti). Irsai fiatalkorában Budapest művészettel és intellektuális élettel teli kulturális központ volt egy erős és pezsgő európai birodalom szívében. Irsai egy vallást nem gyakorló zsidó családban nőtt fel, a család a környező kultúra elválaszthatatlan részének tartotta magát. Gyerekként és fiatalként csodálatosan hegedült, tehetsége miatt ígéretes zenei pályát jósoltak neki. 1914-ben töltötte be tizennyolcadik évét, amikor egész Európa megváltozott.
Az első világháborúba Irsait is behívták, az Osztrák–Magyar Monarchia tisztjeként harcolt Isonzónál az olasz fronton. Lövedékszilánkoktól súlyosan megsérült az álla és a válla – a hegedűs számára a két legfontosabb pont, ahol a hegedűjét tartja. Meggyógyult, négy kitüntetéssel leszerelték, de elveszett számára a tervezett hivatás, az elsőrangú hegedűszólista jövője. Visszatért Budapestre, hegedűművészként és tanárként befejezte a Zeneakadémiát, és ezzel párhuzamosan elkezdte építészeti tanulmányait a Műegyetemen. A diploma megszerzése utáni években a budapesti Léner vonósnégyesben játszott, turnézott is velük európai városokban, mérnök barátjával Iránban egy építési programon, Budapesten a Globus Nyomdában dolgozott.
Irsai 1925-ben alijázott, és a korszak tel-avivi héber kultúrájának egyik haluca volt. Építészként működött a tel-avivi városháza várostervezési osztályán (a neves skót várostervező, Patrick Geddes alatt), Bauhaus stílusú tel-avivi épületeket épített, a némafilmeket kísérte hegedűvel a Sderot moziban, illusztrálta a Hamahar folyóiratot, és plakátokat készített szervezeteknek, a Keren Kajemetnek, a Keren Hajeszodnak, a jaffai narancsnak.
Barátjával, az író Hameirivel és a színész Donát Lajossal együtt az első héber szatirikus színház, a Hakumkum egyik alapítója volt, készítette a díszleteket és egy összecsukható színpadot az országszerte turnézó társulatnak. A színház összes plakátját és hirdetését Irsai tervezte. Később a Hamatete Színház alapítói között is ott volt hasonló feladatkörben. Ekkoriban vette feleségül Lefkovits Aranyt, akit már Magyarországról ismert, és hívta, hogy csatlakozzon hozzá Erec-Izraelben. Hameiri javaslatára Irsai családnevét Ir-Shayra héberesítette.
Irsai alighogy megérkezett Tel-Avivba, felismerte, hogy szükség van modern héber betűkre, és a korábbiaktól egészen különböző, díszítővonalak nélküli kvadrátbetűtípusokat tervezett. A vallásos közönség és a rabbinátus felháborodással fogadta a héber betű megszentségtelenítését. De betűtervei kivívták a nemzeti költő, Haim Nahman Bialik elismerését és támogatását. Bialik bátorította újabb betűtípusok tervezésére. Ennek emlékére Irsai az első betűtervét a költő nevéről Haim-betűnek nevezte el. A betűtípust máig használják, az évek során példát is mutatott másoknak a modern betűtípusok tervezéséhez.
Ezekben az években pezsgő élet zajlott Tel-Avivban, de a körülmények nem kedveztek feleségének, Aranynak. 1929-ben, sorozatos vetélések és első csecsemőjük halála után visszatértek Magyarországra. Budapesten két gyerekük született. Irsai nagy méretű, kereskedelmi és ipari vállalatokkal együttműködő nyomdát üzemeltetett. A nyomtatásban való szakismeretének, jártasságának köszönhető, hogy új technikai megoldásokat fejlesztett ki, amelyek először tették lehetővé hatalmas, ma „jumbo méretű” néven ismert nyomatok készítését. Az eljárást Európa-szerte elismerték, és az egész kontinensen alkalmazták. Ugyanakkor kialakult a saját minimalista plakátstílusa élénk színekkel, újfajta betűtípusokkal. A plakát tartalma kiemelkedik a háttérből, megragadja a járókelők figyelmét, és felkelti érdeklődésüket. Plakátjai egyre keresettebbek lettek, a korszak legismertebb nagyvállalatai voltak az ügyfelei: Tungsram, Vígszínház, a Modiano cigaretta, a Lampart izzó, a Lyon cipő, a Flóra szappan és mások. Akkoriban, amikor a plakátreklámok a korszak kultúrájához tartoztak, és közismertek voltak, plakátjaival megteltek a magyarországi városok, különösen Budapest utcái. Időnként a hirdetőoszlopokra ragasztott plakátok közül minden tizenötödik Irsai-plakát volt. A Modiano cigaretta plakátját Magyarországon máig a legjobb harmincas években tervezett plakátnak tartják.
A budapesti évek alatt a magyarországi zsidó intézményeknek is tervezett Irsai, és fenntartotta a kapcsolatot Erec-Izraellel: továbbra is foglalkoztatta a héber betű modern formája, és elkezdte egy erről szóló könyv első fogalmazványát. Folytatta a közös munkát barátaival, Hameirivel és Burgerrel, illusztrációkat és könyvborítókat tervezett számukra, könyveket nyomtatott, és elküldte őket Erec-Izraelbe.
A második világháború későn érte el Magyarországot, és Irsai az utolsó pillanatig dolgozott. Az előző években végzett alkotómunkájának, a közönség tájékoztatására és az oktatási programokra kidolgozott vizuális kommunikációnak köszönhette, hogy a kormányzati körök antiszemita légköre ellenére 1943-ban a miniszterelnöki hivatal tanácsadójának nevezték ki. 1944-ben a németek bevonulása mindennek véget vetett, Irsai a családjával együtt a Kasztner-vonaton menekült Magyarországról – barátai és szélesebb rokonsága ezt akkoriban veszélyesnek, kockázatosnak tartotta. Amikor a vonat Svájcon keresztül nem a szabadságba érkezett, hanem Bergen-Belsenbe, a koncentrációs táborba, a döntés végzetes hibának látszott. Öt hónap után kiszabadultak a táborból, a romba dőlt Európában egyik menekülttáborból a másikba kerültek, tizennégy viszontagságos hónap után megérkeztek Erec-Izraelbe.
Irsait, ahogy élete során mindig, a koncentrációs táborban is az alkotás segítette át a nehézségeken. Budapestről magával vitt egy kis doboz különlegesen koncentrált, időtálló anilinfestéket, és a táborban a kartont, amiben az ellátmányukat megkapták, festésre alkalmas felületté alakította. Munkáival, a rajzokkal kifejezte a hálájukat, vagy ápolta az emberi kapcsolatokat: rajz a gyerekét ápoló orvosnak, egy árvának, akivel találkozott, festett virágok felesége születésnapjára, egy kutya rajza a gyerekének, oklevél Kasztnernak, amikor sikerült a mentőakció. A keserűséget és a nélkülözést is rajzzal fejezte ki: a táborról készült rajzok tele vannak visszafogott mondandóval, és összeállt belőlük a Bergen-Belsen képeslapsorozat, a háború előtti képeslapok cinikus változata. És festett, hogy reményt találjon a tábor utáni élethez: elképzelte a zsidó panteont Erec-Izraelben, egy parkot és benne emlékműveket, valamennyi egy-egy betű a héber ábécéből, mindegyik a nép egy-egy kimagasló egyéniségének állít emléket, akinek neve az adott betűvel kezdődik, és elkészítette az első vázlatsorozatot a parkhoz.
A háború után visszatért Tel-Avivba, de ez a Tel-Aviv nemcsak Budapesttől, hanem az évekkel korábban elhagyott várostól is különbözött. Fejlettebb volt, már nem kulturális kezdeményezések szűzföldje, de ahhoz mégis fejletlen, hogy a budapestihez hasonló szakmai lehetőségeket nyújtson neki. 1950-ben elhunyt felesége, Arany. Mindezek ellenére Irsai szakmai ismereteit és tapasztalatait a fejlődő izraeli grafika javára igyekezett fordítani. Munkáival versenyeken vett részt, plakátokat tervezett a Haarec című napilap, a kormányhivatalok, a polgári védelem, a tel-avivi állatkert számára. Művészi szemléletét befogadták, követőkre talált, hatást gyakorolt az izraeli grafika fejlődésére. 1952-ben második díjat nyert az ENSZ bélyegtervező-versenyén, és újabb díjakat ugyanezeken a versenyeken 1961-ben és 1963-ban. Munkáit az izraeli grafika történetének fontos részeként tartják számon a grafikusok és a művészek.
Az évek során grafikusi munkája mellett Irsai más művészeti területeken is működött. Az első években Tel-Avivban építészként dolgozott Ahituv irodájában, megjelentek grafikáról szóló cikkei, írásait az Art & Industry című angol folyóirat is közölte. Később belsőépítészként dolgozott, bútorokat és üzleteket tervezett. Továbbfejlesztette a dinamikus és minimalista karakterek ábrázolásának grafikus módszerét, ezek a munkái egyre inkább háromdimenzióssá váltak, és azt a benyomást keltették, hogy az alakok a képről az őket szemlélő felé ugranak. Később ezek a figurák valóban kiléptek a térbe, és igazi, fémből készült szobrok lettek, néhányukat nagy méretben Izrael különböző részein állították fel.
Kidolgozott és javasolt a köztéri szobrok felállítására egy, a fiatal állam nehéz gazdasági körülményeihez költségekben illeszkedő módszert. Számos fémszobrot készített ily módon, és újabb módszereket dolgozott ki festményekhez. Cikkeket írt, kéziratban marad írásai a betűkről és hirdetésekről, a különféle művészeti területekről vallott szemléletéről szólnak. Kritikai és történeti elemzéseket írt a kultúra, a formatervezés és a művészet kérdéseiről.
Irsai István 1961-ben Stein Hildával kötött házasságot. 1968-ban Tel-Avivban hunyt el. Tagja volt a Magyar Grafikai Szövetségnek, az Izraeli Festők és Szobrászok Szövetségének, a Bne-Britnek. Műveit számos egyéni kiállításon mutatta be Izraelben. Évekkel később, 2014-ben egyszerre két kiállításon is láthatták a műveit Budapesten: tizenhat munkája került be a két világháború közti korszak magyar plakátjait bemutató kiállításba az Iparművészeti Múzeumban (a Nemzeti Galéria és az Országos Széchényi Könyvtár közreműködésével; a gyűjteményt Spanyolországban is kiállították). Életművét az Izraeli Kulturális Intézetben mutatták be a Budapest Poster Galleryval és az Országos Széchényi Könyvtárral közösen rendezett retrospektív kiállításon.
Közelebbről vizsgálva Irsai teljes életművét és megismerve szemléletét, gazdag és sokoldalú művészeti világkép tárul elénk. Az alkotás folyamatáról vallott felfogása húzódik meg sikeres grafikuspályája hátterében; egyesíti és jellemzi alkotóművészete sokféleségét. Ez a felfogás egészen egyszerű: az alkotás minden területe ugyanannak a lényegnek a megközelítése más-más szemszögből, vagy egyszerűbben – összművészet. Ez a szemlélet és hagyomány nem ismeretlen, Irsai magyar és európai kortársai közül többen magától értetődőnek tartották és fogadták el, de Irsai élete egészen egyértelműen ezt képviselte. Az összművészet alkotója számára – szemben azzal, aki nem lép ki egy meghatározott alkotókörből – nincs különbség plakát- vagy betűtervezés, szobrászat vagy hegedűszonáta között. Bár eltérő technikai felkészültséget igényelnek, és bármennyire különböznek is egymástól, közös vonásuk, hogy különféle eszközökkel a művész élményét fejezik ki, gazdagítják művészi felfogását, és egyre több eszközt nyújtanak a nézőnek a befogadás élményéhez. Az eredmény plakát, betűtípus, szobor vagy muzsika, művészi értékét csak a grafika, a szobrászat vagy a zene nyelvén, csak az összművészet összefüggésében magyarázhatjuk, mivel alkotója az összművészet híve.
Héberből fordította Szalai Anna
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
Ettlinger Or tudományos főmunkatárs és oktató a Ljubljanai Egyetem építészmérnöki tanszékén, kutató a berlini Humboldt Egyetem interdiszciplináris műhelyében (Image, Knowledge, Gestaltung). A Building Beauty sorrentói építésziskola munkatársa. Irsai István unokája.
