Pár nap szállodát kaptunk ajándékba a munkahelytől, korlátlan fogyasztással. A gyerekek imádják. Sütihegyek, medence fagyival, kirándulások és rugalmas napirend. Nekem pedig a kedvenc hobbimra nyílik korlátlan lehetőségem, ami az ember-bámulás. Imádom megfigyelni, kihallgatni az embereket és kitalálni a történetüket. A nyelvtanulást is segíti, ez is élethosszig tartó programnak néz ki. Keveseknek adatik meg, hogy száz évig tanulhassanak héberül, csekélyke eredménnyel. Így aztán mindig van előre, naponta van „aha” és „jé” élményem. Hallottam például, hogy többen hitelt vesznek fel azért, hogy Eilatra jöjjenek és korlátlanul fogyaszthassanak. Most aztán ennyiért, tényleg nagyon jól kell hogy érezzék magukat. Ebből az akarásból lesz aztán a sok feszültség. Ennyi veszekedést, sziszegést, hidegháborút csak egy sok csillagos, ámde megfizethető szálloda halljában lehet látni-hallani. Azért, mert izzadtságszagú lazulás nincs. Vagy lazulunk, vagy görcsösen akarunk. A híres korlátlan fogyasztás pedig nem korlátlan, mert a gyomrunknak vannak korlátai. A túlzott falás is megbosszulja magát és rombolja a „hú de jól érezzük magunkat” álmot. Nem ismerek erre vonatkozó statisztikát, de sejtésem szerint rengeteg válás, szakítás és összeveszés ilyenkor történik. Sok esetben talán jobb otthon maradni. Lazán. Korlátlanul pihenve és mértékkel eszegetve.
Tanár vagyok és mediátor vagyok. Kedvenc területem az agresszió kezelése. 47 évesen 2012-ben jöttem Izraelbe. Autista fiatalokkal dolgozom. Festegetek, meditálok, úszkálok és állatokkal foglalkozom a szabadidőmben.
