A kormány és a jobboldal igyekszik delegitimizálni és elhallgattatni a Netanjahu-kormány rendszerváltása ellen tiltakozó tartalékos katonákat, miközben ők továbbra is teljesítik a szolgálatukat az ország biztonságáért. Ha a kormány folytatja a puccsot, akkor valódi szolgálatmegtagadásra kerülhet sor, ami veszélyezteti a hadsereg működését – figyelmeztet Sami Peretz a Haaretzben írt véleménycikkében.
A Netanjahu-kormány rendszerváltása elleni tiltakozó megmozdulások közül kétségtelenül a tartalékos katonák szolgálatba állásuk megtagadásával való fenyegetőzése a legriasztóbb a koalíció szempontjából. Valójában az ország és lakóinak biztonsága szempontjából is. Ha a különleges alakulatokban szolgálók százai vagy ezrei úgy döntenek, hogy nem teljesítenek szolgálatot, döntésük átragadhat a hivatásos és a sorkatonákra is – ami már biztos recept a hadsereg teljes megsemmisülésére.
Nem hiába kezdtek a jobboldaliak minden lehetséges csatornán delegitimizálási kampányba az általuk „szabotőr”-nak nevezettek ellen, olyan gúnynevet ragasztva rájuk, mint „genny”, és a pokolba küldve őket. Binjamin Netanjahu miniszterelnök sérelmezte a hadsereg vezérkaránál a tartalékosok tiltakozását: „Egy olyan hadsereg vagytok, ami évente 70 milliárd sékelbe kerül az országnak, és most tiltakozást indítotok a kormány ellen. Ez képtelenség. Elfogadhatatlan, hogy a tartalékosok azt csinálnak, amit akarnak.”
Nemrég Meir Porush (Tóra Judaizmus, Agudat Jisrael) is csatlakozott a küzdelemhez egy elképesztő kijelentéssel: „Lehetetlen elfogadni egy demokratikus országban, hogy valaki azt mondja: ‘Nem szolgálok a hadseregben, mert nem tetszik az állam magatartása.’ Ez egy vörös vonal átlépése.” Ez a kijelentés nagyon jól szemlélteti a kormány vakságát, pofátlanságát és szégyenteljes viselkedését: az ultraortodox szektor (aminek a legtöbb tagja nem szolgál a hadseregben) magas rangú parlamenti képviselője, aki a vallásosok kiváltságait és az egyenlőtlen közteherviselést állandósító rendszerváltás előmozdításán dolgozik, megengedi magának, hogy azokat támadja, akik évtizedek óta szolgálnak, súlyos árat fizetnek, sőt még életüket is kockáztatják.
Porush láthatóan nem érti, hogy ezeknek a tartalékosoknak a rendszerváltás a játékszabályok megszegését jelenti. Ők készek életüket kockáztatni egy demokratikus államért, de nem egy messiási-ortodox diktatúráért, ami Porush és más koalíciós tagok célja.
Míg a jobboldal az általa szabotőröknek nevezettek ellen megsemmisítő háborút folytat, a hadsereg és különleges jelentőségű alakulatai – amelyek egy részét éppen ezek a tartalékosok alkotják – továbbra is a megszokott módon működnek. Akár a Ciszjordániában folyó műveleti tevékenységben, akár a Pajzs és Nyíl hadműveletben Gázában, akár a “háborúk közötti hadviselésben” Szíriában, akár az Irán elleni titkos akciókban. Senki sem bújik ki a rábízott feladatok alól. Miközben a bibista csatornákon uszítanak ellenük, ők a parancsnoki szobákban, a harci egységekben, a levegőben, a tengeren és a szárazföldön dolgoznak az ország és lakói biztonságáért.
Lehet, hogy az a tény, hogy nem volt valódi szolgálatmegtagadás, kissé megzavarta a kormányt és annak vezetőjét. A rendszerváltó törvényalkotás megújítása azt jelzi, hogy a tartalékosok figyelmeztetéseit üres fenyegetésnek tartják, ami a gyakorlatban nem fog megvalósulni. De ez tévedés. Azért nem volt szolgálatmegtagadás, mert egy időre felfüggesztették a törvényhozást és tárgyalások folytak az elnöki hivatalban. Nem volt szolgálatmegtagadás, mert senki nem akar semmit megtagadni, csak biztosítani szeretnék, hogy a kormány szélsőséges erői ne rombolják le a jogrendszerünket. Viszont valódi szolgálatmegtagadásnak leszünk tanúi, ha a puccs előrehalad, még ha a “szalámi módszerrel” is.
Kétséges, hogy Porush és az úgynevezett „szolgálatmegtagadás” ellen felszólaló jobboldal ismerik-e a vezérkari főnök által Yoav Galant védelmi miniszternek és Netanjahu miniszterelnöknek bemutatott szakvéleményt a rendszerváltás előmozdításának a hadseregre gyakorolt hatásairól. A nyilvánosságot és a médiát nem tájékoztatták erről, de nagyon aggasztó forgatókönyveket vázol fel. Nem csak az fenyeget, hogy egy repülőszázad nem jelentkezik az önkéntes tartalékos szolgálatra, ennél sokkal többről van szó – és nemcsak a légierőnél, hanem más egységeknél is.
Galant nem véletlenül szólította fel élő tévéadásban Netanjahut a jogi puccs leállítására, mikor a miniszterelnök Nagy-Britanniában tartózkodott. Ez valódi riasztás volt. Az ellenzékkel folytatott tárgyalások felfüggesztése és a törvényhozási folyamat újbóli megkezdése ezt a fenyegetést ismét a felszínre hozza. Porush merészsége csak világossá teszi, milyen cinikus, önérdekű és hatalmas erőkkel kell itt szembenézni.
