Székely Dávid Budapesten született (1909) és nőtt fel. Azok között a kitűnő tanulók között volt, akiknek a tanulmányait az állam támogatta. Mérnök szeretett volna lenni, de a numerus clausus miatt nem vették fel a Műegyetemre. Ahogy nemzedékének sok más tagja is, külföldön folytatta a tanulmányait, és Brnóban végzett a műszaki egyetemen. 1933-ban építőmérnöki diplomát kapott, a hídépítést választotta szakterületnek. Amikor tanulmányait befejezte, a magyar hadsereg tisztképző iskolájába jelentkezett (Budapest, 1933) mérnöki tisztképzésre.
1934-ben leszerelt, és alijázott. Turistaként érkezett, kétszer visszatért Magyarországra. Harmadszorra és véglegesen 1939 februárjában alijázott, utóbb kiderült, épp egy nappal azelőtt, hogy be kellett volna vonulnia a magyar hadseregbe. 1939-ben a brit mandátumtól kapott palesztin állampolgárságot.
Mérnökként a tel-avivi kikötő építését felügyelte (1934–1935). Alapító oktatója volt a tel-avivi Zebulon cserkészcsapatnak, tagjait a tengerészet alapismereteire tanította.
Székely az Allenby híd építését is felügyelte. 1946 júniusában a hidak éjszakája elnevezésű Palmah ellenállási akciót tanácsadással segítette: hová helyezzék el a robbanóanyagot? De később másodszor is felépítette a hidat a brit vezetés számára.
Tagja volt a tel-avivi Bet-Hadar (1936) építésén működő mérnökcsoportnak, ez az első erec-izraeli acélszerkezetes épület.
A második világháború alatt a brit hadseregben szolgált, és folytatta tevékenységét a Hagana,a régi jisuv cionista katonai szervezetében. A műszaki osztály parancsnokait oktatta, katonai témakörű tanfolyamokat tartott, és tanterveket írt.
Gyermek- és ifjú korában tehetséges művésznek bizonyult, művésztanároknál tanult. A mérnökszakmát megélhetésnek választotta. Új oléként bejárta az országot, vízfestményein és több száz fotóján örökítette meg a látottakat.
A holokausztban Dávid elvesztette szüleit, nővérét és szinte valamennyi rokonát. 1948-ban megnősült, felesége Miriam Prohovnik, fia 1949-ben született.
Izrael Állam alapítása és a harcok után a jeruzsálemi városházán a műszaki osztályt vezette, nyugdíjazása előtt pedig a vízügyi osztályt.
Gus-Ecion
1946-ban Székely a Szochnut megbízásából útépítésen dolgozott, többek között a Kfar-Eciont a Jeruzsálem–Hebron úttal összekötő út építésén. Székely tervezte az utat, és felügyelte az építkezést.
A hegyes-völgyes útszakasz egy része kelet–nyugati tájolású, viszonylag sík vidék volt. Amennyire csak lehetett, kiszélesítette ezt a szakaszt, hogy könnyű repülőgépek leszállására alkalmas legyen. Hogy álcázza a területet, az útnak erre a részére kőfalat épített. Senki nem tudott a kfar-ecioni útszakaszon rejtett stratégiai pontról.
Az építkezési munkák végén Székely megeskette valószínűleg Aharon Meirt, aki Gus-Ecion biztonságáért felelt, hogy nem árulja el a titkot, hogy milyen lehetőség rejlik az álcázott területen, és kérte, tartsanak traktort és üzemanyagot a raktárban, hogy vészhelyzetben a kőfalat gyorsan eltávolíthassák. Így történt.
Két évvel később, még a függetlenségi háború kitörése előtt Kfar-Ecion lakói nehéz munkával lebontották a falat, a traktor is besegített a munkába. 2001-ben megtiszteltetésnek éreztem, hogy Kfar-Ecionban találkozhattam valakivel, aki részt vett ebben. Senki nem tudta, hogyan került elő egy könnyű gépek leszállására alkalmas repülőtér. A légi összeköttetés lehetővé tette, hogy Gus-Ecion védői hosszan kitartsanak az arab seregekkel szemben. Gus-Ecion az államalapítás napján elesett. De akkor megváltoztak az erőviszonyok.
Nem ismerek az izraeli hadsereg küzdelmei közül dicsőségesebb, tragikusabb és hősiesebb harcot, mint Gus-Ecion. […] Önfeláldozásuk többet tett Jeruzsálem megmentéséért, mint az összes háborús erőfeszítés. […] A Gus-Ecion–csata a zsidó háborúk nagyszerű eposza. Gus-Ecion védelmezői megmentették Jeruzsálemet. Az ellenséges terület közepén, négy ponton tartották őket távol a városkapuktól. Sokan, számunkra túl sokan estek el. De azért, hogy a zsidó Jeruzsálem létezik, azért, hogy az ellenség szándéka ellenére a jisuvot nem érte halálos csapás – azért az izraeli történelem és az egész nép köszönete elsősorban Gus-Ecion harcosainak jár. […] Az ország minden szegletében dicsőséggel és hősiesen harcoló katonáink közül övezze különleges tisztelet fénye Gus-Ecion védőinek fantasztikus hősiességét.
David Ben-Gurion miniszterelnök és védelmi miniszter
Maale-Hahamisa és Kiriat-Anavim
Amikor kiderült, hogy Székely Dávidnak köszönhető Kfar-Ecion repülőtere, kinevezték Kiriat-Anavim, Maale-Hahamisa és Neve-Ilan körzet erődítményeinek tisztjévé.
Először is repülőteret kértek.
Találtak is megfelelő helyet Maale-Hahamisa szélén, a nyugati oldalon, ahol ma a kibuc ipari negyede található, és előkészítették a terepet. Ma ez a hely Har-Haruah parkolója. A Nataf felé vezető út átszeli a leszállópályát, keleti részét pedig fák és bokrok borítják. Ariel Jehudai (Maale-Hahamisa) szerint az útvonalat valóban könnyű gépek fel- és leszállásához használták.
Székely Dávid naplójából
„1948. május 10.
Ma egy repülő golyót kapott Szariszban [Sores], le akart szállni, de körülbelül ötszáz méterre a pályától lezuhant. Egy másik három kilométerre onnan robbant fel. Mindkét eset bizonyítja, mennyire fontos a repülőtér.”
Erődítmények – igen vagy nem?
A védelmi utasítás erődítmények, beton őrtornyok építésére csak gerilla-hadviselésnek felelt meg. És valóban, Kiriat-Anavim és Maale-Hahamisa környékén szétszórva máig látjuk ezeket az őrtornyokat. Némelyik nagyon megrongálódott, látszik, hogy alkalmatlanok igazi katonai erővel szemben. Székely Dávid olyan erődítményekről gondoskodott a környéken, amelyek hadsereg elleni harcra is megfelelnek. Meggyőzte a helybelieket, hogy megerősített árkokat és óvóhelyeket építsenek. Ez ellentmondott a védelmi erődítményekre vonatkozó utasításoknak. De aki az árkokban és az óvóhelyeken volt, sértetlen maradt. A helyiek szerint vitatkoztak, levonuljanak-e az óvóhelyre. Maale-Hahamisa lakói beleegyeztek a mérnök javaslatába, Kiriat-Anavimban biztonságban érezték magukat, nem készült óvóhely. Kiriat-Anavimhoz képest Maale-Hahamisában a sérülések száma viszonylag alacsony volt. És egyáltalán nem volt halálos áldozat.
Évekkel később újra meg újra hallottam Maale-Hahamisában az idősebb helybeliektől, hogy apám, Székely Dávid megmentette a gyerekeik életét.
Neve-Ilan
Neve-Ilanban is Székely Dávid irányításával épült az óvóhely. Kiriat-Anavim és Maale-Hahamisa védelmének sikeres megoldása után munkaerőt, kőfejtőgépeket, építő- és üzemanyagot kapott az óvóhely építésére Neve-Ilanban. Az óvóhely remekül teljesítette feladatát. Egyetlen támadás során mintegy százötven lövedék csapódott be, de az óvóhelyen senki nem sérült meg, el is nevezték „atombiztos óvóhelynek”.
Székely Dávid mérnökről még sok más történet is szól. Befejezésül csak annyit, hogy miután Neve-Ilanban működött, fiának az Ilan nevet választotta – talán nem véletlenül.
Héberből fordította Freireich Sommer Ágnes
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
Székely Ilan Jeruzsálemben született, és azóta is a város környékén él. Mérnök, programozó, hobbija a fényképezés. A mérnök Székely Dávid László fia.
