Fel kell hagynunk annak ismételgetésével, hogy az észszerűség elvének megszüntetése „sértheti” a nők jogait – ehelyett el kell magyaráznunk, hogy éppen ez a célja.
Dr. Maja Mark, a Ben Gurion egyetem kutatója írta a Facebookon:
Fel kell hagynunk az észszerűség elvének bonyolult jogi elemzésével. Abba kell hagynunk a törvények elemzését. Ne foglalkozzunk már a paragrafusok megfogalmazásával. Ne akarjunk jogi gyorstalpalót tartani a tömegeknek. Csupán két fontos kérdés van, ezekről, és csakis ezekről kell beszélnünk: hogy miért akarja mindezt megtenni, és ki akarja megtenni.
Az ezekre a kérdésekre adott válasznak kell lennie a tiltakozás szupernarratívájának. És amikor ez tudatosodni fog, az is világos lesz végre, hogy mik a fő célok. Két mondatban:
A politikai puccs vallási puccs. Ideológiai motorja a vallásos jobboldal.
A minden erejükkel ezt szorgalmazó erők a vallásos és az ultraortodox pártok. Egy húsz százalék alatti kisebbség, amely leuralta az országot, és célja a többiek szabadságának és tulajdonának bitorlása. Ez a dolog lényege.
Nem a Likud a történet lényege. A Likud 2023 elnevezésű közúti baleset emberi tervezés eredménye, amely fanatikus híveket, hangoskodókat, korrupt alakokat és hasznos idiótákat gyűjtött össze, hogy egyetlen veszélyes ember érdekeit szolgálják. Ezek az emberek nem tükrözik szavazóik túlnyomó többségét. És nem tükrözik a kormánypárt DNS-ét, amely egészen eddig teljesen más emberekből állt. Nem ők itt a történet.
Az igazi történet a vallás térnyerése Izraelben és a tulajdon újraelosztása a vallásos és ultraortodox szektor és mindenki más között. Ez jelenik meg minden törvényjavaslatban, az Alkotmányügyi és jogalkotó bizottság minden cirkuszba hajló ülésén, Rothman és Szmotrich minden nyilatkozatában. Ez az a szál, amely összeköti a nők státuszának javítását célzó hatóság megszüntetését, a rabbinikus bíróságok jogainak kiterjesztését, hatalmas pénzösszegek átutalását az ultraortodoxoknak, a közismereti tantárgyak oktatásának eltörlését, valamint az ingatlanadó-pénzek átirányítását az ipari övezetekből a telepeseknek.
A lépés végső célja, hogy meggyengítse a Legfelsőbb Bíróságot, amelynek az a feladata, hogy megvédje a közt tulajdonának elbitorlásától, védje szabadságát és jogait egy őt kirabló kisebbségtől. (Igen, az egyik fontos feladat a „többség akarata” narratívájának megfordítása. Ez az őrület nem a többség akarata, hanem pont annak az ellenkezője.)
Az agymosás elleni harc megnyeréséhez meg kell változnia a nyelvezetnek.
Nem azt kell mondanunk, hogy az észszerűség elvének megszüntetése „sértheti” a nők jogait – ehelyett el kell magyaráznunk, hogy éppen ez a célja.
Abba kell hagynunk annak ismételgetését, hogy a bírák kiválasztásával foglalkozó bizottság összetételének megváltoztatása gyengíti a kormány bírálatát – és el kell magyarázni, hogy hát éppen ez a célja. És mindenekelőtt meg kell értenünk, hogy az ilyen jellegű – tárgyilagos, szakmai, intellektuális és észszerű – beszéd ideje már régen elmúlt. Elég egy percig megfigyelni, hogy mi történik az Alkotmányügyi bizottságban, hogy megértsük, hogy a másik oldal már régen máshol van. Ez egy színjáték, időhúzás, kísérlet a közvélemény elaltatására és összezavarására ezernyi részlettel, hogy elrejtse az összképet.
Egy csata kellős közepén vagyunk, amely mindenért folyik, ami az ember életében van: a vagyonáért, az otthonáért, a megtakarításaiért, a nyelvéért, a kultúrájáért, a gyermekei jövőjéért. A jogi szövegekről szóló viták, a tudományos cikkek, a megfogalmazás nüanszairől szóló viták, a bizottsági és parlamenti viták ideje több mint egy évtizeddel ezelőtt volt, amikor a vallásos jobboldal és az ultraortodox pártok elkezdték hirdetni a puccsot, felépíteni a hatalmat és átvenni az országot.
Az ellenzék akkor is elárult minket. Nem foglalkozott a vallás és az állam kérdésével, nem foglalkozott a telepekkel, nem foglalkozott az ultraortodoxokkal, megengedte, hogy a vallásos jobboldal őrült hatalomra tegyen szert, és mindvégig a „nemzet egységéről” prédikált. A Bibi melletti zárkában fenntartott helye van ezeknek az embereknek is. Nem csak a történelmi igazságosság miatt fontos elítélni őket és útjukat, hanem mert még ma is, amikor nyakunkon a kard, és évtizedek kudarcos politikai stratégiája a szemünk előtt robbant fel, pontosan ugyanúgy folytatják.
Hagyjuk csak, hogy ezek a politikusok továbbra is úgy viselkedjenek, mint amik: nullák. Hogy elítéljék kiváló harcosainkat, akik nem hajlandók Isten hadseregében szolgálni, és megvívják azt a háborút, amelyet nekik kellett volna vezetniük. Hadd üljön Ganz és Lapid, és vitatkozzanak a megfogalmazás módjain az államelnöknél. Hagyjuk, hogy az ügyvédek és a tudósok elaltassák a közvéleményt.
De nekünk nem szabad ebbe a csapdába beleesnünk. Nem kellenek tudományos előadások és jogi kurzusok. Az effajta beszéd ideje már rég elmúlt. Ezek csak olyan ellenféllel szemben jogosultak, aki tiszteletben tartja a játékszabályokat, és nem olyannal szemben, aki eltörli azokat. Most már csak két dolog van, csak kettő, melyekről beszélni kell: ki szorgalmazza és miért minden erejével a puccsot. A válasz: a vallási és ultraortodox kisebbség próbálja átvenni az irányítást az ország fölött, és elvenni a többiek szabadságát és tulajdonát.
S hogy mi lesz a neve azoknak a törvényeknek, melyek segítségével ezt megteszi? Teljesen lényegtelen.
