Vadászpilóta-hadműveletek

Boaz Katz önkéntes tartalékos harcihelikopterpilóta válaszol Amit Segal újságírónak az önkéntes szolgálatot ideiglenesen felfüggesztő vadászpilótákat támadó írására, melyben Segal azzal vádolja őket, hogy „egyrészt felhagynak az ország védelmével, másrészt a biztonság károsodásán siránkoznak. Egyrészt elhagyják a pilótafülkét és az irányítóközpontot, másrészt elvárják a plebejusoktól, hogy kussoljanak és tisztelegjenek nekik”.

Szia Amit,

Képzelj el egy helyzetet egy pillanatra:

Otthon ülsz adás előtt, írogatod a gondolataidat a számítógépen, Ivri és Aner már az ágyukban alszanak, Reut melletted ül, még mindig próbálja megnyugtatni a kicsit – olyan téli baba, aki másoknál nehezebben alszik el.

Jól halad az írás, holnap fontos adás lesz. Hirtelen telefonhívást kapsz.

„Vadászpilóta-hadműveletek” – villog a kijelzőn, és Reut pillantása, akinek volt elég ideje megnézni, ki hívott, újra beleég az emlékezetedbe.

Ez az a szám, amely mindig tudja, hogyan kell a legrosszabb időpontban csörögni, ami a telefon minden repülő üzemmódján áthatol, bárhol is vagy már 20 éve, és amire mindig az első csengetés után válaszolsz.

„Gyere, szükségünk van rád. Egy óra múlva Ramat Davidban.”

Reut azzal a pillantással néz rád, amivel megpróbálja elrejteni a félelmet a szemében, és soha nem ad engedélyt, vagy nem tiltja meg, hogy megjelenj a szolgálatra, mert fél, hogy ha azt mondja, hogy „menj”, és nem jössz vissza, nem fog tudni együtt élni önmagával.

Összepakolod a cuccokat, jól betakarod a gyerekeket, bocsánatkérő csók Reutnak és távozol.

Öltél már meg valakit csak azért, mert ezt mondták? Gondoltál már arra, hogy mennyire meg kell bíznod abban a rendszerben, melyben a parancsnok parancsnokának a parancsnokának a parancsnoka úgy dönt, hogy az illető elég fontos célpont ahhoz, hogy ahelyett, hogy bemennél a stúdióba, vagy segítenél a gyerekek gardírozásában, inkább mész és végrehajtod a támadást, és talán soha nem jön vissza? Most ez a bizalmi szerződés tört meg. És ezt sem Tomer (a légierő parancsnoka), sem Hertzi (a vezérkari főnök) nem tudja rendbehozni. Csak az tudja, aki tönkretette.

Amit.

Te, a kormány és mindenki, aki támogatja a puccsot, továbbra is nyugodtan kritizálhattok minket, amennyit csak akartok, csak éppen lemaradtok valami fontosról: a szavak sokkal kevésbé fájnak nekünk, mint a rakéták, különösen, ha életünk legfontosabb csatáját vívjuk.

Az Izrael, mint liberális demokrácia védelméért folytatott csatát.

Mi továbbra is szolgálunk.

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.