Belépve Ladányi professzorhoz a Beer-Seva melletti Omerban, otthonának nappalijában elvakítja a látogatót a szemközti, az egész falat széltében-hosszában betöltő és a mennyezetig érő üvegvitrin. Nyolcszáz arany- és ezüstszobrocska, kupa- és éremgyűjtemény egy életen át jutalmazott sportteljesítményt bizonyít. Ladányi professzor a gyaloglás sportág többszörös bajnoka, a mai napig sem hagyott fel vele.
Ladányi professzor valódi reneszánsz ember, napjainkban ritkán találkozunk hasonlóval. A vörös karosszékben velem szemben egy korát meghazudtoló, sima arcú, élénk szemű nyolcvanegy éves úr ül. Felesége, Sosanna köztünk helyezkedik el, és minden szóra figyel.
A professzor mindenekelőtt megjegyzi, hogy kettős, sőt hármas életet él. Először is az ipari mérnöki és irányító tevékenysége volt a területe az oktatásban és a tudományos munkában, ezzel töltötte az életét, szép eredményeket ért el Izraelben és világviszonylatban. Előadásokat tartott, konferenciákat szervezett, tanulmányokat írt. Két évtizeden át az ipari mérnökök tanácsának elnöke posztot töltötte be, 2008-ban életművéért tüntették ki.
Élete másik tevékenysége a gyaloglás. 1972-ben minden idők első izraeli világbajnoka lett a száz kilométeres gyaloglásban. Amerikában elérte az ötven mérföldes gyaloglás világcsúcsát. Münchenben és Mexikóban képviselte Izraelt az olimpián. Megnyerte a hetven éven felüliek master fokozatát a százmérföldes világcsúcson. Kuriózumként megjegyzi, hogy az izraeli olimpiai küldöttség egyetlen férfi tagja volt könnyűatlétikában. Az olimpiai bizottság a Pierre de Coubertin báró-díjjal tüntette ki. Nevét megörökítették a Hall of Fame of International Jewish Sportsban.
Nyolcvanadik születésnapját azzal ünnepelte, hogy nyolcvan kilométert gyalogolt, tizenhatszor megkerülte lakhelyét, Omert.
A harmadik, kevésbé ismert tevékenysége gyűjtőszenvedélye. Apja hatására gyermekkora óta mindent gyűjt. Egyik különleges gyűjteménye a bergen-belseni: képekben és dokumentumokban mutatja be a koncentrációs tábort, ahol nyolcéves gyerek volt. Gyűjteménye van például az első világháborúról, Allenby ezredesről, az ereci vonatokról, Beer-Seváról.
A Jad Vasemnek kölcsönöz darabokat, a beer-sevai egyetem is rendezett kiállítást a gyűjteményéből, a jeruzsálemi természettudományi múzeum is kiállította mechanikus számítóeszközeit. A tel-avivi Erec-Izrael Múzeumnak kölcsönzött egy Montefiore századik születésnapjára készült üvegtálat. A Keren Kajemet kék dobozai gyűjteményét tíz éven át mutatta be egy Izrael százhárom településén rendezett vándorkiállítás.
Teljes beszámolót nem nyújthatok ennek a különleges személyiségnek az életéről, egy kevésbé ismert epizódot választottam ki. A gyászos emlékű müncheni olimpián (1972) Ladányi professzor az izraeli küldöttség tagja volt. Élénken emlékszik az olimpiai falu minden részére és az események minden pillanatára. Öt izraeli sportolóval együtt a kettes számú szobában laktak. A terroristák először az egyes és a hármas szobát támadták meg, az első áldozat az egyesben az edző volt. A lövés és a felfordulás hallatára társai felébresztették Ladányit. A házak, ahogy Ladányi magyarázza, kétszintűek voltak, csigalépcső kötötte össze a két szintet. „Akik fent laktak, az ablakon keresztül látták, mi történik az egyes szobában, látták a holttestet, a vértócsát, és figyelmeztettek minket az alsó szinten.” Kinézett a szoba ajtaján, és egy sötét bőrű férfit látott az egyes előtt, a német őrökkel beszélgetett, akik tizenöt méternyire lehettek tőle. Könyörögtek, engedje be a vöröskereszt emberét, de ellenkezett. „Légy humánus!” – kérte az őrség női tagja. Mire az arab: „A zsidók sem humánusak!” Ladányi visszatért a szobába, megértették, hogy menekülniük kell, mielőtt rájuk kerül a sor. A többiek már a küldöttség öltözetét viselték, kimenekültek a teraszon, és cikcakkban futva távolodtak az épülettől. Ladányi maradt utolsónak. Felvette a pizsamájára a melegítőjét, és sietve az épület hátsó oldalán az ötös szobában figyelmeztette a küldöttség vezetőjét. Ketten együtt hagyták el az épületet.
Ladányi már két nappal korábban versenyzett, de a tragikus események után senki nem foglalkozott az eredményekkel.
Ladányi professzor Belgrádban született 1936-ban. Magyarországi zsidó szülők gyerekeként ötéves koráig gazdag és védett életet élt a jómódú család körében, modern és elegáns villájukban a jugoszláv főváros zöldövezetében. 1941. április 6-án a németek bombázták Belgrádot, villájukat telitalálat érte. A gyerek csodával határos módon élte túl, nagyanyja saját testével védte meg unokáját. Attól a perctől fogva élete megváltozott, számtalan csoda, egy közép-európai zsidó család élelmessége, élni akarása segítette, hogy viszontagságokon át életben maradt, és egyedülálló életutat teremtett.
Ha arra kérik, beszéljen még az életéről, ez a válasz: „A többit majd elolvashatjátok az önéletrajzomban.”
Ladányi professzorral készített interjú alapján
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
Popper Miriam Aradon (Románia) született. 1961-ben alijázott, és családjával Beer-Sevában telepedett le. A beer-sevai egyetem egyik első diákja volt, történelmet és angolt tanított. Nyugdíjba vonulásáig egy ifjúsági faluban is dolgozott, tanárok mentora volt; különleges tanterveket ellenőrzött és hagyott jóvá az oktatási minisztériumban. Fordítással foglalkozik.
