Apa elment a felhőkön is túlra

Nem hiszem, hogy bárkivel meg tudom értetni, ami Izraelben történt és történik.

De talán, ha mesélek…

Nekünk túlélőknek itt maradtak a hősök és halottak történetei. 

Egy hónap telt el, de máris feldolgozhatatlan mennyiségű fájdalom és tragédia tornyosul fölénk, sorsok, arcok, történetek formájában. Ahogy csonkokból, hamuból, DNS molekulákból kellett azonosítani a holtakat, úgy kell most összeraknunk az ország drámáját is.

Ez a mi örökségünk: el kell mesélni mindent!

Yahav Winner és Shaylee Atary története

Oktober 7-én szombat reggel a Kfar Aza kibuci otthonukat megtámadta a Hamasz terroristák egy csoportja. A biztonsági szoba ablakát próbálták meg elhúzni. Yahav tartotta az ablakot, és csak a fejével jelzett, meneküljetek a bejárati ajtón! Shaylee felkapta a másfél hónapos babát, Shayát, és elmenekült.

„Yahavnak nem volt ideje rám nézni. Ő tartotta az ablakot, én pedig Shayával kirohantam az ajtón“ – emlékezett vissza Shaylee Atary.

„Mozgássérült vagyok, de futottam a bot nélkül, cipő és telefon nélkül. Találtam egy raktárt, ‘felfegyvereztem’ magamat egy csavarhúzóval.”

Yahav a Shaya babakocsijával próbálta meg eltorlaszolni az ajtót a terroristák előtt.

„Nem menekült. Minket próbált megmenteni. Az én férjem volt.”

Shaylee Atary órákon át bujkált a földes és műtrágyás zsákok között, élelem és víz nélkül, a síró kislányával.

„Gyakran lőttek mellettünk, Shaya sírt. 27 órán át, a terroristák prédája voltunk.”

És nem tudta, mi történt férjével, Yahavval. Végül – mivel a baba folyton sírt – úgy döntött, hogy elhagyja a raktárt. Egy szomszédos házba menekült, ahol még több órán át rejtőztek a család óvóhelyén, mielőtt az IDF csapatai kimentették őket.

De Yahavot nem találták meg. Csak remélték, hogy a Hamasz fogságába került. Kedden, több mint három nappal a szörnyű támadás után éppen ezt mesélte egy amerikai tv-interjúban, mikor megjött a hír: férjét, Yahav Winnert, holtan találták.

Egyetlen golyó a fejbe, 37 éves volt.

Hiába kerestem interjút az „ismert filmessel”, Yahav Winnerrel, ő nem a sztárok világában élt. Független filmesként konok következetességgel csak a saját életét, közvetlen környezetét filmezte. Kfar Aza és környéke volt majdnem minden filmjének témája és helyszíne, barátai játszották a szerepeket. 

És a felesége, Shaylee Atary, akivel a Nissan Nativ színésziskolában ismerkedtek meg.

„Emlékszel, amikor egymás szemébe néztünk, amikor a matracon feküdtünk a Nissan Nativban?” – idézi fel Shaylee a férje sírjánál az első pillanatot.

„Az nem csupán a Rómeó és Júlia próbája volt. Az az életünk volt. Akkor láttam meg először a szemedben a lelki társamat, és ott azonnal tudtam, hogy soha nem foglak elengedni, még ha ezerszer szakítanál is velem, addig kopogtatnék az ajtódon, amíg vissza nem térnél hozzám. Tudom, hogy te is ott szerettél belém. Még ha soha nem is vallottad be, és itt a sírban már nem is fogod, akkor is tudom.”

Filmjeik és szerepeik később is folyton összekeveredtek a valós életük történeteivel.

„Mintha egy felhőben lennék, nem emlékszem semmire az életünkből. Ez volt a szövegem – meséli Shaylee – a Három lélegzet című filmünkben. Ő pedig, aki a képzeletbeli férjemet játszotta a filmben, azt válaszolta: „Be kell venned ezt a  tablettát, hogy kilábalj ebből a sokkból, és visszatérj az életbe.” 

A fantáziájában élő férj itt a megerőszakolt nő traumájáról beszél, de ez is a közös életükből vett motívum. Yahav támogatta, amikor Shaylee azt követelte, hogy vonják felelősségre a diákot, aki megerőszakolta. Shaylee és Yahav nagy szerelmét csupa ilyen sokk erősítette. A leánykérés a kórházban volt, ahol Shaylee-t ápolták egy súlyos autóbaleset után, amelyben majdnem elvesztette a lábát. Több mint egy évig együtt feküdtek a kis kórházi ágyon, és filmeket néztek. Akkor szerettek bele a moziba, ami segített nekik a traumákat feldolgozni. 

A Neurim című filmben Shaylee egy kerekesszékbe kényszerült fiatal nőt játszik, aki beleszeret a gyógytornászába. 

Ez az alkotás bekerült a Cannes-i Filmfesztivál rövidfilmes programjába is, és a Palm Springs International Short Festen is bemutatták. A másik, sok fesztivált megjárt filmjük, A Fiú, egy apa és fia történetét követi nyomon, akik egy kibucban élnek a határon. A Gázából érkező rakétatűz megváltoztatja az életüket. 

Így feleseltek ők ketten a sorssal, minden csapásra a filmjeikkel feleltek.

De Winner Yahav halálára már nem lehetett válasz.

Utolsó filmjüket leforgatták, de most Shayleenak – aki a korábbi közös munkáik vágója is volt – egyedül kell majd összeállítani a filmet. 

A történet a kibucukban, Kfar Azaban játszódik pészahkor, a címe A kibuc hagadája. Egy fiatal párról szól, akik visszatérnek a faluba a megtört álmaikból. Yahavot hajtotta valami, ez volt – lett volna – élete első nagyjátékfilmje. Három hónap alatt a semmiből írta meg a forgatókönyvet, és a szerepeket a kibuc lakóira osztotta, nemcsak a kis költségvetés miatt, hanem mert azt akarta, hogy az igazi élet domináljon a filmben. Szinésztréninget is rögtönzött a szomszédainak. Shaylee – a női főszereplő – babát várt, az első gyermeküket. A producer el akarta halasztani a forgatást a kicsi megszületése utánra, de Yahav türelmetlen volt. Idén nyáron aztán a kibuc filmstúdióvá változott. Lázas sietséggel dolgoztak, hogy elkészüljenek mire a baba megszületik.

„Hatalmas felfordulást okoztunk a  kibucban, és végig azon röhögtünk, hogy itt biztos nem fogunk több filmet csinálni…”

A baba a vágószobában alszik.

Kockák peregnek  a montoron.

A kibuc képei, amilyen soha többé nem lesz már ez a hely. Az utcák már nem léteznek. A szereplők, statiszták közül sokan nem élnek már, október 7-én mészárolta le őket a Hamasz. De a ház – a történet fő helyszíne – ahol Yahav Winner és Shaylee Atary élt, még áll.

Yahav a hazáját, a kibuc életét akarta megörökíteni, de a film síremlék lett, az özvegy pedig egyedül maradt a képekkel…

Yahav ott született, ott nőtt fel a Kfar Azaban, és Shayleet is gyorsan befogadta a falu. Most megpróbálja elérni a kibuc özvegyeit és mindenkit, akinek a gyásza közös az övével. „Körülbelül ötven asszonyt már elértem. Mindegyikük elveszített egy közeli barátot, de legtöbbjük egy közeli rokont, testvért, férjet, gyermeket. Olyanok is vannak közöttük, akik többet is.

Shaylee a szexuális erőszak óta nem énekel. Yahav utolsó ajándéka egy zongora volt, hátha megmozdít vele valamit a Shaylee lelkében. 

Shaylee „A mi óvodánkban” című dala nyolc évvel ezelőtt jelent meg, de most újra tragikusan aktuális lett. „Egy óvoda tele gyerekkel, de nem mi vigyázunk rájuk, ők lesznek hősök, ők óvnak majd minket” – írta a dal ajánlásában.

„Akik elmennek a felhőkön is túlra…” – énekelte.

„A szakemberek azt mondják, egyenesen meg kell mondani a gyereknek az igazságot: apa meghalt, a háborúban. Talán létezik más út is, hogy ne kelljen azt mondanom neki, apa elment a felhőkön is túlra…”

Elénekled majd a dalt a lányodnak? – kérdezték Shaylee-t a tv-interjúban. 

– Igen.

Készült a 12-es tv-csatorna Péntek Stúdió című műsorának és több más interjú részleteinek felhasználásával.