Ránk repültek a hitesek. Nap mint nap kenetteljesebbnél kenetteljesebb hozzászólások az Izraelinfo Facebook csoportjában.
Most Eizenkot fiának halála kapcsán írta valaki oda, hogy a mindenható nyújtson vigaszt a családjának. Ezen ártatlannak tűnő mondaton végképp fennakadtam. Ha mindenható, akkor tömeggyilkos, ha nem az, akkor meg csupán egy gyerekes remény egy tökéletlen kontárban. A legjobb variáció, ha egyszerűen megállapodunk abban, hogy nincs – írtam felindultságomban.
Az lenne a világ legszomorúbb és legreménytelenebb dolga, ha kiderülne, hogy valóban egy ilyen ügyetlen kókler az, aki a világunk ügyeiért felelős. Akkor aztán valóban nem lenne többé remény a jobbra. Erre inkább egy bűnbakot kéne szerválni, nem egy istent, akire ráfoghatnánk, hogy ő felelős mindezekért az otromba szörnyűségekért, amik ebben a világban történnek. Erre aztán nehezen lehetne egy isten büszke, hogy ja, igen, mindezt a klassz vérengzést én akartam így.
Vagy ha elgondolkodnánk érvelésükön, hogy ez lenne a büntetés tetteinkért, miféle bosszúvágyat, gyermekes dühöt, tehetetlenségből elkövetett agressziót tulajdonítanánk ennek a nagyon okos lénynek?
El tudnánk-e képzelni egy istent, aki ütve, verve, kínozva próbálná jobb útra téríteni védenceit? Már az iskolában is rég tiltott a testi fenyítés. A szerető bizalomra való építésre oktatják a kor pedagógusait. Hinni a tanítványaik képességeiben, szerető, támogató segítséget nyújtva céljaik eléréséhez. Tisztelhetnénk-e azt, aki még ezen egyszerű igazságot se lenne képes felismerni?
De hát miért is magyarázom én mindezt?
Köztudott, hogy racionális érvekkel nem lehet meggyőzni a hívőt, hisz a hit lényege az irracionalitás.
A „miért” kérdése életem sorvezetője. Vajon akik végül hinni és nem tudni vágynak, azok hol vesztették el a fonalat? Mi volt az első kis következetlen elfogadás, ráhagyás, értelmi gubanc, ami felett figyelmetlenül átsiklottak, vagy belenyugodtak, hogy ők nem elég okosak ahhoz, hogy megértsék. Hány ilyen eset kell az ember bukásához, mint racionális lény?
Tényleg nem őhozzájuk szólok, hanem a többiekhez. Őrizni a ráció fényét, vigyázni, hogy a tudás helyett ne süllyedjünk újra a hit homályába. Megőrizni gyermekeinknek a felvilágosodás eszmeiségét. Hogy a sötétség évezredei után az ész világossága, és ne egy újabb sötét kor következzen. Hogy ne inogjanak egy percre sem azok, akikkel most átvonulni készülünk a régi és új világunk között vezető hídon, mely alatt oly nagy a mélység, a tohu és bohu.
A Vélemény rovatban megjelenő cikkek nem mindig tükrözik a szerkesztőség álláspontját vagy véleményét.
Festőművész
