Két (vagy három) évvel ezelőtt a Diaszpóra Múzeum Bne-Cion-termében ünnepelték a virtuóz hegedűművészek tanárának, Fehér Ilonának a nyolcvanadik születésnapját.
Aki a szavakból font legszebb koszorút a lábához helyezte, a már akkor nyolcvannyolc éves Pataki László zenetudós volt. Fehér Ilona egy évvel ezelőtt hunyt el. Néhány napja a kilencvenéves Pataki László is követte.
Ahogy a születésnapi ünnepségen a Bne-Cion-teremben – az amerikai magyarok szervezetének adománya –, Pataki temetésén is a gyászolók közül csaknem mindenki magyar anyanyelvű volt. Fehér Ilona és Pataki László is többet érdemelt volna.
Életpályájuk szinte párhuzamosan futott. A hegedűtanárnő pályája kezdetén hegedűművész volt, de a harmincas évek magyarországi antiszemita hullámai lesöpörték a budapesti koncertpódiumokról. Prágai koncerttermek kárpótolták ezért. A numerus clausus eltávolította a zsidó diákokat a magyar egyetemekről, Pataki László vegyészmérnöki tanulmányait Prágában fejezte be.
Ugyanezekben a harmincas években, miután megalakult a Palesztinai Szimfonikus Zenekar, az ország vonzereje megnőtt a muzsikusok számára. Köztük voltak ’magyarok’ is: Pártos Ödön, Boskovich Sándor, Fenyves Loránd, Szarvas Klári – első férje a zenetudós Pataki László volt –, és még néhány kiváló muzsikus a zenekarban. Ekkortájban érkezhetett Fehér és Pataki is.
A héberül olvasók nem ismerhették Patakit, mert cikkeit, kritikáit, tanulmányait németül, magyarul és franciául közölte.
Visszahúzódó, nemes lelkű szaktekintély a magyar anyanyelvűek körében, tisztelték, ahogy a haszid udvarokban a rabbit. Nem volt olyan szülőföldjéről származó muzsikus, aki ne járult volna hozzá úgy, ahogy egykor az orákulumhoz járultak. Ormándy Jenő, Starker János és mások, amikor Izraelbe látogattak. Mert Pataki, az értelmiségi igazi példaképe levelezett Kodállyal és Bartókkal, ismert minden jelet és hangot a zene óriási birodalmából, amit valaha tollával érintett. Felváltotta a vegyipari társtulajdont a zenére, teljesen átengedte magát a muzsikának, elhanyagolta az élet anyagi vonatkozását. Csak az igazi zenészek, a művészetnek hódolók képesek erre.
Szomorú, hogy bürokratikus kifogások miatt Fehér Ilonának nem járt Izrael-díj – talán mert a születési bizonyítványába valamiféle hiba csúszott. Talán a születési hely miatt. Talán.
Maariv, 1989. április 12.
Héberből fordította Freireich Sommer Ágnes
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
Giladi David (1908–2009)
Újságíró, író, fordító. 1933-ban alijázott Erdélyből. A Maariv című héber napilap egyik alapítója. Izrael budapesti nagykövete 1967-ig, amikor a hatnapos háború miatt megszakadt a diplomáciai kapcsolat a két ország között.
