Hamarosan kiderül, mitől fél jobban Netanjahu: a jeruzsálemi korrupciós perétől, vagy a hágai, háborús bűnöket megállapító nemzetközi bíróságtól.
Szombat este a miniszterelnököt jelölte meg a túszalku legfőbb akadályának a ynetnek egy magas rangú tisztviselő. Azzal vádolta Benjamin Netanjahut – nem ő az egyetlen, már korábban is ezt közölték a tárgyalásokon részt vevő tisztviselők –, hogy meghiúsítja az egyezséget, mert attól tart, hogy a minden egyezséget elutasító és a háborút minden áron folytatni akaró szélsőjobboldali Becalel Szmotrics és Itamar Ben-Gvir miniszterek kilépnek kormányából, és ezért választásokat kell kiírni, ha megköti a háborút várhatóan lezáró alkut a Hamasszal.
A tárgyalások részleteit alaposan ismerő illetékes szerint Netanjahu kisebbségben van a szűk hadikabentben és a biztonsági szervek vezetőivel szemben is a túszkérdésben.
„Még ha szűk hadifórumokon el is fogadja a megállapodás feltételeit, Szmotrics és Ben-Gvir ellenkezése arra készteti, hogy mást mondjon a széles biztonságpolitikai kabinetben” – állította a tisztviselő, hozzátéve, hogy Netanjahu „kiheréli a döntéseket, és megszünteti az alku megkötésének lehetőségét.”
Jair Lapid ellenzéki vezér ezen vádak nyilvánosságra kerülése után ismét bejelentette, hogy támogatja a megállapodást, és „biztonsági hálót” biztosít hozzá Netanjahunak. Felszólította, hogy távolítsa el Ben-Gvirt és Szmotricsot a kormányból: „Netanjahu, az izraeli nép többsége támogatja az egyezséget, a kneszetben is többsége van, és ha szükséges, rúgd ki Ben-Gvirt és Szmotricsot a kormányból, és én biztosítok huszonnégy szavazatot hozzá. Haza kell hoznunk őket” – mondta Lapid.
Az egyezmény várhatóan teljes tűzszünetet tartalmaz (vagy egy éveset, ami nagyjából ugyanaz), és az IDF-erők kivonulását a Gázai övezetből cserébe az összes elrabolt visszaküldéséért. Ezzel Netanjahu miniszterelnök kénytelen lenne elismerni, hogy a háború úgy ért véget, hogy nem sikerült elérni egyik fő célját, a Hamasz uralmának és katonai képességeinek teljes lerombolását.
Ezen természetesen Rafah esetleges porig rombolása sem segít, az újabb több ezer palesztin megölésén túl akkor is megmaradnak a Hamasz erői az alagutakban, náluk maradnak a túszok, és a katonák távozásával ismét előjönnek, ahogy ez az övezet már „bevett” északi és középső részein megtörtént. Ennek fő oka, a stratégiai elképzelések és lépések hiánya, a politikusi munka el nem végzése, vagyis hogy a Netanjahu-kormány nem hozott létre semmiféle, a Hamasz addigi közigazgatási, rendfenntartó és egyéb szerepeit pótló szervezetet, hatóságot, bármit. Ezzel gyakorlatilag jórészt kárba vesztek a katonai eredmények.
Mindez miért? Mert Netanjahu beemelte a kompromisszumokra és reális geopolitikai gondolkodásra képtelen izraeli szélsőjobbot a kormányába, hogy ezzel megpróbálja elodázni miniszterelnökként Jeruzsálemben évek óta zajló korrupciós perét. Ezen per miatt más párt nem volt hajlandó koalícióra lépni vele. Csakis saját, régen kiherélt Likud pártjára, a hadkötelezettségük eltörlésével és hatalmas állami forrásokkal megvásárolt ultraortodox pártokra és a telepes építkezésekkel és pénzekkel, valamint ultranacionalista törvénykezéssel megszerzett szélsőjobb pártokra, Ben-Gvirre és Szmotricsra számíthatott, ha kormányozni akart. És annyira akart, hogy személyes érdekei oltárán feláldozza Izraelt.
Mindeközben ezen a héten a hágai Nemzetközi Bíróság ügyésze, Karim Kahn elfogatóparancsot adhat ki magas rangú izraeli tisztviselők ellen a gázai háborúval kapcsolatban. Intenzív amerikai és nyugati erőfeszítések folynak ennek megakadályozására, vagy legalább késleltetésére. Netanjahu, úgy tűnik, meg van győződve arról, hogy megszületik, és kifejezetten ellene irányul ez a döntés.
Egy ilyen állítólagos elfogatóparancs esetleges kiadása arra kötelezi a bíróság több mint 120 tagállamát, hogy azonnal letartóztassa azokat az izraeli tisztviselőket, akiket megjelölnek, ha a területükre érkeznek, és átadják őket a bíróságnak.
Hasonló lépést tettek Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen is az ukrajnai háború miatt. Az új hágai ügynek messzire nyúló, drámai következményei lehetnek, ha megszületik. Például arra késztethetik Netanjahut, hogy Milosevics sorsának elkerülése érdekében túszegyezményt kössön és lezárja a háborút, ha nagyobb veszélynek érzi a hágai törvényszéket a jeruzsáleminél, ahol börtönnel fenyegető korrupciós pere folyik.
A katonai szempontból is felesleges, és a vezérkar által egyáltalán nem követelt, de háborút tovább elhúzó rafahi támadás ellen szól Egyiptom heves ellenkezése, a New York Times-ban megjelent cikk szerint az, hogy a Biden-kormány fontolgatja az Izraelbe irányuló védelmi export korlátozását, ha Netanjahu nagyszabású hadműveletbe kezd Rafahban, melyben várhatóan megölnek számos palesztin civilt.
Most itt tartunk. Izrael átadta újabb, az eddigieknél engedékenyebb ajánlatát a Hamasznak, és a válaszra várunk, miközben a Hamasz újabb túszvideókat tesz közzé, többek közt a magyar-izraeli kettős állampolgár Omri Miranról.
Újságíró
