Egy kutatás során három szociológus vizsgálta meg az október 7-i támadással és az azt követő háborúval kapcsolatos internetes tartalmakat a hazai zsidóság körében. Az eredményeket Surányi Ráchel a legutóbbi Limmud Napon ismertette – írja a Kibic.
Az október 7-i terrortámadás, a háború és annak hatása a világ zsidó közösségeire volt a témája a június második hétvégéjén megrendezett Limmud Napnak. A Limmud Magyarország eseményének egyik előadója Surányi Ráchel szociológus volt, aki két kutatótársával, Félix Anikó szociológussal és Gerő Mártonnal, az ELTE oktatójával együtt vizsgálta meg a háborúról szóló diskurzust a magyar zsidó diaszpórában.
A kutatók a háború kapcsán a magyar zsidó diaszpórában keringő narratívákat elemezték. A kutatásban az október 7. és január 15. közötti időszakot vizsgálták kvantitatív és kvalitatív módszertant használva. Az ebben az időszakban képződött internetes tartalmakat kulcsszavak alapján szűrték, és leginkább a honlapokra és a Facebookra fókuszáltak.
A kutatásban a magyar zsidó civil és vallási szervezetek, valamint a magyar zsidó médiumok tartalmait elemezték. A személyes Facebook-profilok tartalmait nem, csak az oldalakét tudták vizsgálni az általuk használt Sentimer elnevezésű technikai eszközzel. Az adatok elemzésén túl szakértői interjúkat is készítettek, illetve a témában megtartott eseményekre is ellátogattak, de ezek feldolgozása még nem készült el.
Végül a vizsgált időszak alatt született 4670 bejegyzés került bele az adatbázisukba. A legaktívabb a témában a Neokohn volt 1449 bejegyzéssel, amelyet a Szombat (1222 bejegyzés), a zsido.com (525), az Izraelinfo (439), a mazsihisz.hu (348) és a Kibic Magazin (241) követ.
Az elemzés kitér a bejegyzések időrendi eloszlására, amiből látszik, hogy az október 7. utáni napokban született a legtöbb poszt és cikk a témában. A konfliktus kiemeltebb eseményei során, mint a túszok szabadon engedése vagy az iráni támadás valamennyire ismét emelkedett a bejegyzések száma. Az első 100 napban az október 7-i támadással kapcsolatos tartalmakból kétszer annyi volt, mint az izraeli válaszcsapásról szólókból, pedig ekkor már jó ideje tartott a gázai háború.
Surányi Ráchel előadásában bemutatta, hogy az adatbázisba kerülő bejegyzéseket a kvalitatív elemzés során két témára osztották fel, az egyik az október 7-i támadás, a másik az izraeli válaszcsapás volt.
A főbb narratívák az előbbivel kapcsolatban a következők voltak:
- „A terrorizmus soha nem igazolható”
- Irán van mindemögött
- Civilizáció/emberiség elleni tett volt
- El fogja érni Európát is
- Katonai választ követel
- Trauma érte a zsidóságot / Izraelt, amiből nehezen fognak kilábalni – fordulópont
A marginálisabb, sokszor kritikával illetett narratívák:
- A palesztinoknak joguk van megvédeni magukat: az ellenállás legitim eszköze, a megszállásra adott reakció
- Nem segíti elő a palesztin ügyet
- A baloldal relativizálja a helyzetet, nemzetközi kitekintésben.
Az elemzéssel kapcsolatban Surányi Ráchel kiemelte, hogy nagyon egyoldalú volt az egész eseménynek a leírása, és nem találtak olyan tartalmat, amely kicsit is eltérne a fentebb vázolt narratíváktól.
A bejegyzésekben előforduló kifejezések között előfordult a „második holokauszt”, 9/11, „Izrael fekete napja”, „legsúlyosabb támadás Izraelen belül az állam megalapítása óta”. A bejegyzésekben október 7. kapcsán először támadásról írtak, aztán az idő haladtával előkerültek a terrorcselekmény, pogrom, mészárlás kifejezések.
A Vaskardok hadművelet elnevezésű izraeli válaszcsapás kapcsán szintén nagyon egyoldalú narratívákat találtak az elemzés során. A főbb narratívák itt az alábbiak voltak:
- Jogos önvédelem, sőt, az egész Nyugatot védi, ezért kötelességük (lenne) támogatni
- „A terror elleni honvédő háború”, „a szárazföldi invázió elkerülhetetlen”
- A Hamász megsemmisítése a cél és ez szükséges a békéhez
- A civilek haláláért is a Hamász felelős, mert emberi pajzsként használja őket
- Izrael nagyon odafigyel a helyi lakosságra
A kutatók a bejegyzések között nagyon kevés olyan tartalmat találtak, ami egy másik álláspontot képvisel, az egyrészt-másrészt nagyon ritkán került elő, mondta Surányi Ráchel. Az olyan narratívák, mint például, hogy Izrael népirtást követ el a palesztinok ellen, aránytalan az izraeli megtorlás vagy Izrael háborús bűnt követ el kizárólag idézetekként szerepeltek, kritikával ellátva. A szociológus egy marginális narratívát is bemutatott, miszerint minden egyes civil áldozat növeli a terrorista potenciált Gázában. Ez a vizsgált bejegyzések között csak egyszer került elő.
A kutatás során a magyar zsidó portálokat elemezve azt találták, hogy a Szombat és a Neokohn tartalmai a témában nagyon hasonlóak voltak, bár stílusbeli különbségek vannak a két lap között. Míg Surányi Ráchel szerint a Neokohn esetében sokszor inkább az Origo és a Pesti Srácok szintű stílussal találkoztak, addig a Szombatra nem ez a jellemző.
A Kibic és az Izraelinfo, bár tartalmaiban nem azonosak, hozzáállásban a kutató hasonlónak nevezte a két lapot. Az Izraelinfo inkább az izraeli magyaroknak szóló tartalom, amelyet Magyarországon élők is olvasnak ugyan, de a lap az izraeli társadalomra fókuszál jobban. Izraelben pedig nyilván más megélni az egészet, mint innen Magyarországról. Ezen a két portálokon a kutatók találtak olyan témákat, amelyek a Neokohn vagy a Szombat felületén nem jelentek meg.
A teljes írás a Kibic magazinban olvasható >>
KIBIC Magazin
közösség-kultúra-közélet
