Miközben Netanjahu továbbra is teljes győzelmet ígér, az országban egy végtelen háború körvonalazódik. Az egyre fokozódó konfliktus a miniszterelnök és az izraeli hadsereg között egyre nyilvánvalóbbá válik, és Herzi Halevi vezérkari főnök türelme is egyre fogy. A katonai szolgálattal kapcsolatos kérdésekben pedig a hadsereg már nem fél kimondani a véleményét. Amosz Harel írása a Haaretzben.
Az igazság pillanata, egy újabb igazság pillanata, valószínűleg heteken belül érkezik. Az Izraeli Védelmi Erők (Cahal) hamarosan befejezi Rafahban (Rafiach) a támadó műveleteit, amelyek amerikai korlátozások alatt folynak, és még messze vannak a Hamasz teljes vereségétől. A generálisok a miniszterelnökhöz fognak fordulni, hogy segítsen stratégiai világosságot teremteni. Javasolni fogják a hadjárat befejezését a jelenlegi formájában a Gázai övezetben. A hadsereg azt fogja ajánlani, hogy csökkentsék a katonai erők számát a Filadelfi-folyosón (Philadelphi Corridor) az egyiptomi határon, és a másik folyosón az övezet középső részén, és inkább a Hamasz további célpontjainak megsemmisítésére összpontosítsanak, és adjanak újra lehetőséget más megoldásoknak is.
Ezek a lépések magukban foglalhatják a fogolycserével és tűzszünettel kapcsolatos tárgyalások újraindítását. Ha ezek sikeresek lesznek – ami jelenleg nem tűnik valószínűnek –, a katonák számára lehetőséget biztosítanának egy kis felfrissülésre. Eközben az amerikaiak egy utolsó kísérletet tennének egy libanoni megállapodás kidolgozására, amelynek célja a Hezbollah erőinek eltávolítása az izraeli határról. Ennek hiányában a hadsereg egy esetleges északon kirobbanó háborúra készülne fel. Eközben megkezdődne egy nemzeti haderő felépítésének folyamata, amely jelentős beruházásokkal javítaná a hadsereg képességeit és a hátország felkészültségét arra az esetre, ha Izrael több fronton is szembekerülne egy szélesebb konfliktussal, amelyet Irán vezet.
Az előző hétvégén 11 izraeli katonai áldozatot jelentettek a Gázai övezetben, köztük nyolc a mérnökhadtest katonája volt, amikor egy Namer páncélozott szállítójármű felrobbant Rafahban. A kétnapos intenzív veszteségek száma azonban megtévesztő lehet, ha a harcok kiterjedtségét és intenzitását akarjuk megérteni. A valóságban a Hamasz jelentős mértékben kiürítette fegyveres erőit a városból.
A Cahal becslése szerint a rafahi harcokban ezen a héten körülbelül 550 Hamasz harcos vesztette életét. Sok másik harcos északra menekült, és várhatóan az ő feladatuk lesz, hogy az izraeli visszavonulás után újra megerősítsék a Hamasz uralmát az övezetben. Előbb vagy utóbb a Hamasznak szembe kell majd néznie a helyi lakosok egy részének haragjával is, amiért Izrael cselekedetei következtében szenvedtek a Gázai övezetben, ami fegyveres erőszakos fellépést igényel majd a rend fenntartása érdekében.
A Rafahban maradt viszonylag kevés fegyveres célzott támadásokat hajt végre, amelyek célja izraeli áldozatok okozása. Különösen nagy figyelmet fordítanak arra, hogy ezeket az akciókat videóra rögzítsék, és az arab médiában, valamint a közösségi hálózatokon terjesszék. A háború elején, az övezet északi részén zajló harcokhoz képest a Rafahban folyó összecsapások intenzitása korlátozottabb.
A héten a Galei Cahal rádióállomáson az Izraeli Déli Parancsnokság optimista becslése jelent meg: a háború során körülbelül 14 ezer Hamasz harcos halt meg a mintegy 30 ezres létszámú erőkből. A 24 zászlóaljparancsnok közül a felük már nincs életben, és a Hamasz parancsnoki és irányítási struktúrája súlyos károkat szenvedett. A Hamasz birtokában csak néhány száz közepes hatótávolságú rakéta maradt, amelyek még elérhetik a Gus Dan központi régiót és Asdod környékét. Az előrejelzések még optimistábbak a Gázai övezet északi részén: ha a Hamasz elleni támadások folytatódnak, idővel talán megteremtődhetnek a feltételek egy alternatív kormányzó erő kialakulásához.
Az izraeli hadsereg jelenleg nem rendelkezik biztató hírekkel a túszok ügyében. A legutóbbi sikeres mentőakció, amelyben négy túszt szabadítottak ki a Nuseirat menekülttáborból két héttel ezelőtt, kivételes eset volt. A legjobb esetben is csak néhány további mentési lehetőség kínálkozhat, amelyek nagy kockázattal járnak, és nem eredményezhetik a túszok tömeges kiszabadítását. A „Wall Street Journal” tegnapi jelentése szerint a Gázai övezetben maradt 120 túsz közül mindössze körülbelül 50 lehet még életben. A hivatalos izraeli nyilvántartások szerint azonban ez a szám magasabb.
A héten az izraeli média alig foglalkozott a túszok helyzetével. A túszok megmentéséért szervezett tüntetések nem vonzanak nagy tömegeket. Az Egyesült Államok a Hamaszt okolja a tárgyalások holtpontjáért, mivel a Hamasz elutasította az utolsó amerikai-izraeli javaslatot. Ebben a helyzetben nincs valós nyomás a kormányon, hogy siettesse a megoldást. Cinikus vélemények szerint a túszok problémája lassan magától megoldódik. Eközben a koalíció a rabbiállásokra vonatkozó törvény előmozdítására és a hadsereg alól kibúvó ultraortodoxok szolgálati mentességét lehetővé tévő jogszabályok elfogadására összpontosít.
A héten Észak-Izraelben két és fél napos viszonylagos nyugalmat tapasztaltak a Hezbollah támadásaival kapcsolatban. Ez azonban nem a Cahal (izraeli hadsereg) elszántságának volt köszönhető, hanem a libanoni döntésnek, hogy a muszlim Áldozati Ünnep alatt csökkentik a feszültséget. Az ünnep végeztével a támadások újra fokozódtak.
Az izraeli hadsereg továbbra is folytatja célzott likvidálási kampányát, amelynek célpontjai a Hezbollah helyi parancsnokai, magasabb és alacsonyabb rangú vezetői. Mindezek hátterében izraeli politikusok és katonai tisztviselők magabiztosan fenyegetőznek Izrael képességeiről, hogy csapást mérjenek a síita szervezetre és a körülötte lévő meggyengült libanoni államra.
Hassan Naszrallah, a Hezbollah főtitkára két nappal ezelőtt egy újabb harcias beszédet mondott, amely talán a legkeményebb volt a háború kezdete óta. Naszrallah továbbra is úgy látja, hogy szervezete támogató szerepet tölt be a jelenlegi konfliktusban: a Hamasz vezeti az offenzívát, miközben a Hezbollah északról támad, ezzel nagy izraeli erőket kötve le, de nem lép földi támadási szakaszba. Naszrallah azzal is fenyegetőzött, hogy támadást intéz Ciprus ellen, amely állítása szerint lehetővé teszi az izraeli légierő számára, hogy területéről indítson támadásokat egy nagyobb háború esetén. A beszéd legfontosabb üzenete azonban a sorok között rejlik:
Naszrallah valószínűleg arra gyanakszik, hogy Izrael egy teljes körű háborúra készül, és ennek megfelelően készíti fel szervezetét egy ilyen lehetőségre.
A héten Amos Hochstein, Joe Biden amerikai elnök különleges megbízottja ismételten ingázott Bejrút és Jeruzsálem között. Jelentések szerint Hochstein fenyegető üzeneteket közvetített Izraeltől Libanon felé. A Hezbollah gyorsan reagált ezekre az üzenetekre saját figyelmeztetéseivel. A szervezet közzétett egy drónfelvételt, amely Haifa kikötőjét mutatja, ahol izraeli hadihajók sorakoztak fel a bázison, mintha nem fenyegetné őket veszély északról.
A jelenlegi helyzet alapvetően nem változott az utóbbi időben, mindkét fronton. Az izraeli kormány és a hadsereg nem tud kikeveredni abból a mély stratégiai csapdából, amelybe október 7. óta került. Nincs kilátásban semmilyen határidő a túszok visszahozatalára, a Hamasz összeomlására (ami szinte lehetetlen cél), vagy az északi határ mentén élő lakosok hazatérésére. Az izraeli kormány és a hadsereg egyaránt tehetetlennek tűnik az ezekre a kérdésekre adott megoldások megtalálásában.
Beszélj, Herzi, beszélj
Netanjahu tisztában van a hadsereg álláspontjával, de nem hajlandó elfogadni azt. Továbbra is azt mondja, hogy a Hamasz elleni háború addig folytatódik, ameddig szükséges. A miniszterelnök követőinek ismételten teljes győzelmet ígér, bár a 14-es csatorna intenzív marketingje ellenére ez a szlogen nem terjedt el széles körben. Valójában azonban a teljes győzelem helyett inkább egy végtelen háború felé haladunk.
Netanjahu legfőbb célja a politikai túlélés: átvészelni a nyári ülésszakot a Knesszetben, és reménykedni Donald Trump novemberi győzelmében az amerikai elnökválasztásokon. Számára ez előnyösebb, mint a másik lehetőség – egy állandó tűzszünet a Gázai övezetben (és ezzel együtt a túszokkal kapcsolatos megállapodás), amely gyakorlati beismerése lenne annak, hogy nem sikerült elérni a háború céljait. Ez szinte biztosan a szélsőjobboldali pártok kilépését és a kormány összeomlását eredményezné. Amikor a politikai túlélés az elsődleges cél, a végtelen háború következményei – mint a reguláris és tartalékos katonákra nehezedő növekvő terhelés, a Biden-kormánnyal való romló kapcsolatok, és a nemzetközi legitimáció gyengülése – kevésbé számítanak.
Anélkül, hogy alábecsülnénk a harcosok és parancsnokok bátorságát és elkötelezettségét a fronton, az izraeli vezérkar (a hadsereg vezetése) tisztában van az izraeli stratégia sürgető megváltoztatásának szükségességével. Amikor ezek a megállapítások nyilvánosságra kerülnek – például Daniel Hagari dandártábornok, a Cahal szóvivője által a 13-as csatornán adott interjúban („A Hamasz megsemmisítése csak porhintés”, vagyis a Hamasz teljes megsemmisítésére vonatkozó ígéretek inkább illúziókeltés, mint reális célkitűzés) –, azonnal erős reakciókat váltanak ki Netanjahu híveitől. Az egyik vezető szócső odáig ment, hogy azzal vádolta Herzi Halevi vezérkari főnököt, hogy valójában azt akarja, hogy a Hamasz hatalmon maradjon.
A hét közepétől kezdve a miniszterelnök hivatala és a Cahal szóvivője között passzív-agresszív hivatalos közleményekkel teli csatározás zajlott. Ez a helyzet Netanjahu számára kétszeresen is előnyös. Először is, minden ilyen „ping-pong” eltereli a figyelmet az ő felelősségéről az október 7-i mészárlás és a háború hibás kezelése miatt. Másodszor, tökéletes alibit biztosít számára arra, hogy miért nem tudja teljesíteni az általa kitűzött háborús célokat. Mindig van valaki más, akit hibáztathat: a hadsereg, a baloldali tüntetők, akik állítólag külföldi pénzekből élnek (ahogyan azt a héten az Altalena hajó áldozatainak emléknapján állította), vagy akár Biden elnök.
Halevi még mindig visszafogott, racionális és igyekszik kerülni az érzelmi megnyilvánulásokat, de türelme fokozatosan fogy. Egyre inkább teret enged szóvivőjének, és néha maga is kemény szóváltásokba keveredik politikusokkal. A héten kiszivárogtak olyan beszélgetések a kabinet üléseiről, ahol Halevi összetűzésbe került a szélsőjobboldali Becalel Szmotrics és Itamar Ben-Gvir miniszterekkel.
A vezérkari főnök hangneme csípős volt, és bírálta Itamar Ben-Gvir és Becalel Szmotrics katonai tapasztalatának hiányát. Ben-Gvirt elutasították a katonai szolgálat alól fiatalkori tevékenysége miatt a „Kach” mozgalomban, míg Szmotrics későn és rövid ideig szolgált a hadseregben.
Halevi egyensúlyoz a diplomatikus megközelítés és a nyílt konfrontáció között, de néhány beosztottja még határozottabb fellépést várna tőle.
Ezekben a nehéz időkben világos és kemény kijelentésekre van szükség: Készíts tervet a rafahi műveletek befejezésére; követeld a túszokkal kapcsolatos megállapodás előrehaladását; egyeztess a közvéleménnyel arról, hogy mi várható a hátországban, ha teljes körű háború törne ki északon. Beszélj, Herzi, beszélj.
A héten a vezérkari főnök egyetlen nap alatt három régiót bejárva találkozott délen, a központban és északon lévő emberekkel. Találkozott a túszul ejtett katonák szüleivel és a kis Nir Oz kibuc lakóival, ahol október 7-én a lakosság negyedét meggyilkolták vagy túszul ejtették a Gázai övezetbe. A Cahal erői csak délután kettő után érkeztek meg a kibucba, és egyetlen lövést sem adtak le. Ezek a találkozások rendkívül nehéz és feszültséggel teli beszélgetések voltak. Az egyik kibucbeli veterán elmesélte, hogyan bujkált órákon át a védelmi szobában (MAMAD), miközben a terroristák kívül tomboltak és gyilkoltak. Ez a szörnyű élmény az édesanyja holokauszttörténeteit idézte fel benne. Egy túszul ejtett katona felesége a jom kippuri háborúhoz hasonlította az eseményeket: férje, aki tartalékos katona, azt mondta, hogy kevesebb időbe telt elérni a Sínai-félszigeten zajló harcokhoz a nyugati Negevből egy szombat délután, mint amennyibe a Cahal erőinek tartott elérni a kibuchoz, annak ellenére, hogy számos támaszpont és bázis volt a környéken.
Halevi megígérte, hogy július elején kezdik el a háborúval kapcsolatos katonai vizsgálatok összegzését és a következtetések nyilvánosságra hozatalát. Várhatóan a Beeri kibucban véghezvitt mészárlásnak a kivizsgálását a hónap második hetében fogják lezárni.
A találkozók során folyamatosan jelen volt a túszok kérdése. A Nir Oz kibuc 35 lakója még mindig a Gázai övezetben van túszként, közülük 22-ről feltételezik, hogy életben vannak. Az ő visszatérésük nélkül a határ menti közösségek, sőt az egész izraeli társadalom és a hadsereg, illetve az állam közötti kapcsolat sérülése még csak nem is kezdhet el gyógyulni.
Folyamatos kudarc
Netanjahu a héten újabb alibit keresett azáltal, hogy szándékosan és előre megtervezetten konfliktust szított az Egyesült Államokkal. Kedden, miközben a Knesszetben a rabbiállásokról szóló törvényjavaslat körüli vita zajlott, a miniszterelnök egy új videót tett közzé angol nyelven. A videóban Joe Biden elnököt támadta, megsértve a diplomáciai protokollokat. A konfliktus hátterében egy olyan szállítmány késése áll, amely 3500 precíziós bombát tartalmaz az izraeli légierő számára. Biden májusban adott utasítást a szállítás késleltetésére, mivel fenntartásai voltak az Izrael által Rafah-ban végrehajtott műveletekkel kapcsolatban. Az amerikai kormány úgy véli, hogy az egy tonnás bombák által okozott károk a sűrűn lakott Gázai övezetben túl súlyosak. A döntésnek azonban még aggasztóbb következményei lehetnek Libanonra nézve. Ha ott teljes körű háború törne ki, az izraeli vadászgépeknek nagy szükségük lenne erre a fegyverzetre.
Give us the tools and we'll finish the job. pic.twitter.com/eQHpyd9q0X
— Benjamin Netanyahu – בנימין נתניהו (@netanyahu) June 18, 2024
Az amerikai kormány szóvivője nyilvánosan reagált Netanjahu videójára, és azt állította, hogy nem érti, mire célzott a miniszterelnök. Rámutatott, hogy az Egyesült Államok a háború kezdete óta nagy mennyiségű fegyvert szállít Izraelnek. Ez az állítás azonban legjobb esetben is csak részben igaz. Bár az USA valóban jelentős fegyverszállításokat hajtott végre, az utóbbi hónapokban érezhetően lassult az amerikai sürgősségi segítségnyújtás. Különösen problémás a precíziós bombák szállításának késése. Néhány órával a videó megjelenése után az amerikai kormány lemondott egy fontos stratégiai találkozót az izraeli védelmi vezetőkkel, amelyet az iráni nukleáris fenyegetés aggasztó fejleményeinek megvitatására terveztek. Ma Washingtonban egy másik találkozó kezdődik, de jóval kisebb létszámú és kevésbé átfogó formátumban, mint amit eredetileg terveztek.
Nehezen szabadulhatunk attól a benyomástól, hogy ezek a politikai lépések komoly stratégiai károkat okoznak az Egyesült Államokkal fenntartott különleges kapcsolatokban. Mindez szűk politikai megfontolásokból fakad. Izrael függősége az amerikai támogatástól óriási. Ez nem csak a fegyverekre, alkatrészekre és készletekre korlátozódik. Ha az Egyesült Államok meg akar akadályozni egy izraeli támadást Libanonban vagy a Gázai övezetben, pontosan tudja, mely gombokat kell megnyomni. Netanjahu azt ígéri, hogy ha szükséges, Izrael egyedül is harcolni fog, „körömszakadtáig”. Ez azonban nem éppen megnyugtató gondolat, ha részleteiben is megvizsgáljuk.
Egy hónap múlva Netanjahu a Kongresszusban fog beszédet tartani. A világos feszültség ellenére az amerikai kormánnyal, a miniszterelnök számára fontos, hogy biztonságban eljusson erre a rangos eseményre. Eközben újabb válság fenyeget a Gázai övezet humanitárius segélyezése körül. Ez különösen aggasztó, mivel nemzetközi szervezetek cáfolták azokat az állításokat, hogy Izrael éhínséget okozott az övezet északi részén.
Az amerikaiak által épített ideiglenes tengeri rakpart projektje teljes kudarcot mutat. Az úszórakpart, amely több mint 300 millió dollárba került, inkább csendes lagúnákra alkalmas, mint a Kelet-Mediterrán tenger vadabb vizeire. Az amerikaiak valószínűleg hamarosan megszüntetik ezt a projektet. Helyette nagy humanitárius segélyszállítmányokat terveznek áthajóztatni Asdod kikötőjén és az Erez átkelőhelyen keresztül a Gázai övezet északi részébe. Biztonsági szempontból ez kedvező Izrael számára, mivel így az ország ellenőrizheti a biztonsági intézkedéseket. Politikai szempontból azonban valószínű, hogy a kormány szélsőjobboldali pártjai megpróbálják akadályozni és zavarni a segélyszállítmányok mozgását, ahogyan azt időnként már megtették a háború során.
Netanjahu kormányának útjában nem ezek az egyetlen politikai akadályok. Koalíciós partnerei, a haredi (ultraortodox) pártok és a szélsőjobboldali erők, mint az Itamar Ben-Gvir által vezetett csoport, egyre inkább saját érdekeik maximalizálására törekednek. Ben-Gvir a héten helyet követelt a háborús kabinetben, amire Netanjahu úgy reagált, hogy a fórumot megszüntette miután Beni Ganz és Gadi Eisenkot a Nemzeti Egység Párt miniszterei kiléptek onnan. Netanjahu arra is felszólította Ben-Gvirt, hogy tartózkodjon az információk kiszivárogtatásától. Az ultraortodox pártok továbbra is nyomást gyakorolnak a számukra kritikus törvények elfogadása érdekében, és ezzel tovább szítják a társadalmi elégedetlenséget.
A katonai szolgálat kérdésében a hadsereg már nem fél kifejezni véleményét. Halevi gyakran hangsúlyozza a teherviselés egyenlőségének fontosságát, hogy az izraeli hadseregnek 15 új zászlóalj felállítására van szüksége, figyelembe véve a Gázai övezetben elszenvedett veszteségeket (elesett és megsebesült katonák) és a biztonsági feladatok növekvő terheit. Halevi egy tervet is felvázolt három új, ultraortodox katonai dandár felállítására, hogy betöltsék a jelenlegi hiányokat. Bár kétséges, hogy ez a terv hamarosan megvalósul, tekintettel az ultraortodox rabbik ellenállására, a hadsereg azt állítja, hogy ha az izraeli legfelsőbb bíróság, a Bagac megsemmisíti a jelenlegi törvényeket, és a kormány döntést hoz az ultraortodoxok toborzásának bővítéséről, akkor ők készen állnak az ultraortodox közösségből származó potenciális katonák toborzására.
A biztonság, a politika és Izrael külkapcsolatai terén Netanjahu továbbra is a szakadék szélén egyensúlyozó politikát folytat, ami a háború hónapjaiban különösen szélsőségessé vált. Az elmúlt hét eseményei után nehéz megjósolni, hogy a koalíció képes lesz-e túlélni a nyári ülésszakot anélkül, hogy összeomlana. És ha összeomlik, még bonyolultabb előre látni, hogyan fog viselkedni Netanjahu a közelgő választási dátum fenyegetésének árnyékában, miközben a valaha volt legszélsőségesebb átmeneti kormányt vezeti.
Héberről fordította frankpeti
Főkép: Izraeli katonák Rafahban, a héten – Fotó: Cahal
