Az északkelet-magyarországi Nyíregyházán 1930. április 16-án született Kun László (Zeev), sorsfordító időket megélve, ez év június 20-án örök nyugalomra lelt ősei földjében.
Az inkább apró termetű magyar származású izraeli festő hajdanában tinédzserként szülei, Blanka és Sándor műtárgyboltjában dolgozott. Azután jött a borzalom. A magyarországi zsidók deportálásának idején, 1944. március-áprilisban, a 14 éves Zeev Kunt először Auschwitzba, majd az attól 23 kilométerre lévő, külső ágként használt jaworznói koncentrációs táborba küldték. Januártól 1945 áprilisáig a gross-roseni, buchenwaldi és flossenbürgi táborban raboskodott. Az ifjú László egyetlen bűne a zsidó származása volt.
Mit hozott rá a történelem? 1945. április 23-án az amerikai csapatok kiszabadították a flossenbürgi tábor foglyait, majd az év augusztusának legvégén Zeev Kun visszatért Magyarországra. Természetesen, a karján láthatóan éktelenkedett a szégyenszám, az auschwitzi koncentrációs tábor tetoválása. Egy percre sem feledhette a közelmúltját, amit beleégettek, örök „emlékeztetőül” szolgált.
1947 őszén a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolára (ma Magyar Képzőművészeti Egyetem) sikeres felvételt nyert, ahol több mint másfél évig tanult. 1949-ben, amikor az új kommunista párti politikai rezsim egyre elnyomóbbá vált, László Kun csatlakozott a „Hashomer Hatzair” baloldali cionista szervezet harmincfős zsidó csoportjához, és sikerült titokban átlépnie a cseh határt, majd később Ausztrián keresztül Olaszországba érkeztek. Bari városából egy hajóval a hőn áhított Izraelbe került, s Lászlóból Zeev lett.
Először a Givat Haim kibucban telepedett le Hadera közelében, majd 1951-ben a bécsi Akademie der Bildenden Künste (Képzőművészeti Akadémia) hallgatója lett. Akkoriban született meg az osztrák fővárosban az úgynevezett Bécsi Iskola, amely a fantasztikus realizmusra összpontosított. Az Akadémia hallgatói és fiatal professzorai a második világháború tragédiájára igyekeztek reflektálni, továbbra is párbeszédet folytatva a német reneszánsz mestereivel, mint például Hieronymus Bosch és az idősebb Pieter Bruegel. A felsorolásból ne felejtsük ki a szürrealizmus úttörőit sem, az 1920-as és 1930-as évek alkotóit, mindenekelőtt Max Ernstet (1891–1976). Az Akadémián Zeev Kun közel állt Anton Lehmdenhez (született 1929-ben) és Ernst Fuchshoz (1930–2015). Utóbbi művészetében az Apokalipszis képeire összpontosított, rettegéstől és halálfélelemtől átütő festményeket alkotva. Nem csoda, hogy Zeev Kunt, aki maga is túlélte Auschwitz és Buchenwald rémálmát, annyira lenyűgözték Fuchs művei, aki történetesen társa volt.
Miután visszatért Izraelbe, Zeev Kun csatlakozott az Izraeli Festők és Szobrászok Szövetségéhez. 1973-ban Max Nordau művészeti díjjal, 2023-ban pedig Moshe Castel-díjjal jutalmazták az izraeli művészethez való kiemelkedő hozzájárulását. Képeit az izraeli nem-zsidó szektorban is elismerték a művészet szerelmesei; ezeket a Daliyat al-Karmelben, Izrael legnagyobb drúz városában található Alkara Művészeti Galériájuk értékesítette.
Nem maradt utód nélkül, hiszen nemcsak Zeev Kun remekműveit, hanem fia, Shay Kun alkotásait is keresik szerte a világon.
László, Zeev, legyen könnyű a föld neked.
újságíró
