Rogel Alper kritikája a Haaretzben
Nem szabad úgy tekinteni Netanjahu megjelenésére a „Hazafiak” című műsorban a 14-es tévécsatornán, mint az első interjúra, amelyet egy izraeli médiumnak adott október 7. óta. Magritte híres pipa festményének parafrázisaként ez a szürrealista abszurd műsor megérdemli a következő címet: Ceci n’est pas une interview – Ez nem interjú. Még ezután sem adott Netanjahu interjút izraeli médiumnak október 7. óta. Egy interjú ugyanis újságírói esemény, amelynek szabályai világosak.
Az első szabály az újságíró joga, hogy kritikát fogalmazzon meg az interjú alanyával, jelen esetben a miniszterelnökkel szemben. Ha az újságíró nem jogosult kritizálni a miniszterelnököt, akkor az nem interjú. Mondhatjuk, hogy válaszol a kérdésekre, de nem minden eset, amikor a miniszterelnök kérdésekre válaszol, minősül interjúnak. A második szabály az, hogy az újságírók megszakíthatják a miniszterelnököt; a tisztelet nem azt jelenti, hogy zavartalanul előadást tarthat. Ez a két elengedhetetlen feltétel nem teljesült, amikor Netanjahu a „Hazafiak” című műsor vendége volt.
Egyértelműen látható volt, hogy a műsorvezető (Megal) és a panelisták előre utasítást kaptak, hogy ne tegyenek fel további kérdéseket a miniszterelnöknek. Bármilyen választ is ad, nem szabad nehéz kérdéseket feltenni, zaklatni, követelni vagy javítani a hibákat. A miniszterelnök elmondta a mondandóját, és ennyi. Továbbá egyértelműen látható volt, hogy minden jelenlévő „újságírónak” világosan megmondták, hogy semmiképpen sem szakíthatják félbe a miniszterelnököt, amikor beszél. Bármilyen választ is ad, és bármennyit is beszél, nem lehet félbeszakítani.
Végül, egyértelműen tilos volt olyan kérdést megfogalmazni, amely bármilyen formában kritikát sugallna. Lehetett olyan kérdést feltenni, amely kritikát képvisel, amit ellenséges elemek fogalmaztak meg, vagy amely azt próbálja bizonyítani, hogy a vezető nem vesztette el az irányítást a baloldali szabotázs miatt. Az interjú teljes dinamikája így zajlott: nagyon gyors kérdés, nagyon hosszú válasz, taps; és így tovább, több tucatszor. Az atmoszféra halott volt.
A „Hazafiak” egy erős, pozitív, vidám energiájú műsor. Szórakozást sugároz. Amint Netanjahu belépett, a hangulat fojtogatóvá vált, tele tiszteletteljes félelemmel. Megal legbátrabb pillanata egyáltalán nem a kérdésekben nyilvánult meg. Nem kérdezte meg a miniszterelnöktől, hogy miért nem támogatja a gázai településeket. Csak bejelentette neki – tisztelettel, félénk körkörös beszédben, mint aki félelemmel közelít szigorú apjához –, hogy „a közvélemény nagy része úgy gondolja, hogy területet kell foglalni és településeket kell létrehozni a Gázai övezetben”.
Netanjahu egyértelműen kijelentette, hogy ez „nem reális”. Megal nem kérdezte meg, miért. Nem vitatkozott, és nem magyarázta meg, hogy ez igenis reális. Következő kérdés… Az „újságírók” fegyelmezett alattvalóként viselkedtek egy színlelt show-ban. Amint Netanjahu elhagyta a stúdiót, furcsa szertartás vette kezdetét: minden panelistának sorban joga volt elmondani a véleményét. Nem a miniszterelnök előtt. Csak azután, hogy elment. Néhányuk nagyon óvatos kritikát fogalmazott meg. Tulajdonképpen inkább hasznos tanácsot adtak bizonyos területek fejlesztésére. Természetesen hazafiságból.
Főkép: Netanjahu. Nem szabad nehéz kérdéseket feltenni, zaklatni vagy követelni – Fotó: képernyőkép, 14-es csatorna
