Június végén egyszerre szomorú és felemelő rendezvényre gyűltünk össze egy közösségi házban Kfar Szabán. Mór Zolit láttuk vendégül, a Kfar Gázában történt október 7-i vérengzés túlélőjét, és utána Deutsch Olivér zongorajátékával és közös énekléssel próbáltuk gyógyítani lelkünket, megnyugodni a hallottak után.
Zoli 1982-ben Erdélyből, Kolozsvárról alijázott családjával, szüleivel és nővérével, akkor még tíz éves kisfiú volt. Izraelben ismert chef lett, s híres, és nagyon sikeres tréfli étterme volt Sins, vagyis bűnök névvel a Gázai övezet mellett. Ő maga is ott élt három gyermekével Kfar Gázában, a kibucban, ahol feleségének, Lironnak a családja élt, és ahová visszatértek Tel-Avivból, amikor kiderült, hogy ikreket várnak, akik ma már 14 éves nagyfiúk.
Ott lakott mellettük a kibucban felesége húga is, neki is három gyereke lett, s a hat gyerek szinte együtt nőtt föl. Ott voltak a nagyszülők is, békés nagycsalád, együtt az ünnepeken és még a hétköznapokon is.
Október 7-én a Hamasz terrortámadása éppen sógornője házánál kezdődött, ott landolt reggel fél 7-kor sárkányrepülővel több állig felfegyverzett terrorista. Az első áldozatok között agyonlőtték sógorát és sógornőjét. Két nagyobb, hat és tíz éves gyermekük egy szekrényben rejtőzködött 14 órán át, tőlük fél méterre édesanyjuk holtteste feküdt. A legkisebb, Abigail apja kezében volt, amikor agyonlőtték, lecsúszott a holttestről és beszaladt a szomszédba, ahol egy óvodás társa és szüleinek jó barátai laktak.
Ők ezt csak két nap múlva tudták meg, amikor az addig a kibuc felszabadításáért harcoló, és közben megsebesült szomszéd telefonhoz jutott, és elmesélte. Elmondta, hogy ajtót nyitott a 4 éves kislánynak, aztán fegyverével kiment védeni otthonát. Közben a terroristák egész családját elhurcolták a gázai övezetbe, feleségét, három gyermekét, és a náluk védelmet kereső Abigailt is. Több mint 50 nap után szabadultak ki.
Zoli elmesélte, hogy most Tel-Avivtól északra, egy mosávban élnek. A gyerekek örökbe fogadták egymást, vagyis megbeszélték, hogy mostantól Zoli papa és Liran anya vigyáz rájuk, és hatan együtt testvérek. Mindez a mosáv uszodájában történt, és persze a szülő-nagynéni-bácsi páros elfogadta és üdvözölte döntésüket.
Az új, hatgyerekes család minden tagja rendszeresen jár pszichológusokhoz, nagy szükségük van rá az őket ért szörnyű traumák, a gyász feldolgozásához, s hogy egészséges lélekkel tovább tudjanak élni. Zoli mesélt mindennapjaikról, nehézségeikről, s hogy mindezen szeretettel, együttérzéssel miként próbálnak felül kerekedni.
Ő maga október 7-e óta nem képes főzni. A gyerekek szerencsére igénytelenek, akkor a legboldogabbak, ha eléjük teszik a legegyszerűbb spagettit, vagy megmelegített, gyári mirelit rántott húst. Zoli folyamatosan pörög, de egyelőre minden energiája az új, nagy család együtt tartására, vezetésére, gondozására megy el. Kapnak állami segélyeket, de bőven van helye annak a pénznek is, amit a jegyek teljes bevételéből a szervezők át tudtak adni.
Az este során átjött a nézők felé Zoli hihetetlen ereje. Nem adja fel, megy tovább, és teszi amit kell, bármi is történik körülötte. Lenyűgözően erős, mégis empatikus és szelíd egyénisége elbűvölt és erőt adott.
Zoli és a család, és a mindannyiunkat letaglózó októberi tragédia után nagyon nagy szükségünk volt Olivér zongorajátékára, akinek sikerült felemelni szellemünket a gyász és a kétségbeesés mélységeiből. Sőt, még meg is énekeltette a közönséget, örömöt adott, és mosollyal az ajkunkon tudtunk hazamenni a hallott borzalmak után.
Újságíró
