A nyilvános óvóhelyek, amelyek békeidőben zsinagógaként szolgálnak, csupán egy része a felfedezéseknek azon az úton, amely az izraeli élet létbeli disszonanciáját tükrözi.
Limor Fromerman
Október 7-től azon kaptam magam, hogy óvóhelyet keresek. Hetente jártam, fényképezőgéppel a kezemben, és vizsgáltam az óvóhelyek jelenségét, amely soha nem látott mértékben vált létünk szimbólumává. Idővel felfedeztem, hogy a közösségi menedékhelyek nemzeti, politikai, társadalmi, kulturális és szocioökonómiai jelentőséggel bírnak.
Megismerkedtem egy sajátos, helyi esztétikai világgal. Egy olyan feszültséggel teli térben, amely bármelyik pillanatban veszélyessé válhat, az óvóhelyek néha gyermekkori boldog emlékekkel teli játszóhelyek voltak, máskor pedig életmentő, létünkért való félelemmel átitatott terekké váltak.
Az óvóhelyek esztétikáján keresztül kezdtem el szemlélni az izraeli élet létbeli disszonanciáját: az elmosódott határokat a mindennapi élet és a vészhelyzet között, valamint azokat az ismeretlen elemeket és tárgyakat, amelyeknek védeniük kellene, de idegenségük és furcsaságuk miatt félelmet keltenek bennünk.
A folyamat során megismertem a „kétfunkciós óvóhely” fogalmát – egy párhuzamos világot, amelyben a szent és a profán együtt léteznek. Az évek során sok nyilvános óvóhelyet zsinagógává alakítottak. A kétfunkciós óvóhely egy olyan közösségi menedékhely, amely eredeti célja – a lakosság védelme vészhelyzet esetén – mellett békeidőben többek között zsinagógaként is szolgál, ahol erre szükség vagy kényszer van.
Meglepődtem az új összefüggéseken, amelyeket felfedeztem. Szent könyvek és vallási szövegek fonódnak össze földi és világi térben; világi elemek és anyagok, mint például csupasz csövek, beton és vas, amelyek célja a létünk védelme veszély esetén, a zsinagógai bútorok és könyvek mellett, amelyek ugyanerre a létre szóló imákkal vannak tele.
Felfedeztem a szent és a profán, a földi és az égi együttélését, a köztük lévő hatalmas disszonancia ellenére. Gondolatok árasztottak el a kirekesztésről és az elhallgattatásról, valamint a sorsról, amelybe beleszülettünk, ami miatt gyakran a föld alatt találjuk magunkat.
Fotó: Limor Fromerman
