Vajon mi készteti arra az embert, hogy savuot saravval sújtott reggelén a nyakába vegye a várost, sabbati autóbuszra szállva, másikra átszállva, majd, miután az egy váratlan fordulattal elkanyarodik és száguldva távolodik az úti céltól, a tűző napon gyaloglás után elcsigázva megérkezzen a nap égette, poros dél-tel-avivi utcácskában található Annette stúdióba, és kisgyerekes családok közé vegyülve gyerek előadást nézzen meg?
Nem más, mint egyetlen kocka egy nagyon is ismerős kép világú rajzfilmből, amellyel az előadást hirdetik a közösségi médiában, és a fölötte látható cím: A tücsök – filmkoncert gyerekeknek. Rajzfilm barokk kori hangszereken előadott élő zenei kísérettel.
„A tücsök egy lépést sem tesz legjobb barátja, a hegedű nélkül, amely varázslatos és fülbemászó zenéjének köszönhetően minden nehézségen átsegít. Zdeněk Miler, a híres cseh illusztrátor, szavak nélkül is kedves és lenyűgöző világot teremt. Nagyon egyszerű módon közelíti meg az olyan aktuális kérdéseket, mint a levegőszennyezés és a környezet minősége. A zene központi helyet foglal el, hiszen ebben az erdőben minden állat hangszeren játszik. Számos állattal találkozunk az erdőben: szöcskével, hallal, pókkal, katicabogárral, csirkével, egérrel, méhecskével és még egy sündisznóval is (…).”
Így kezdődik az előadás ismertetője, amelynek keretében a Kistücsökről szóló hét, egyenként ötperces rajzfilmet nézhetjük meg. Kistücsök (eredeti cseh nevén Cvrček) Kisvakond (Krtek) kevésbé ismert „kistestvére”. Az ő kalandjaikról szóló, egyedi hangulatú rajzfilmek régóta az Európa középső és keleti részén felnövő generációk kedvencei, de a világ más országaiban is ismerik és kedvelik őket – alkotójuk eredeti szándéka is ez volt, ezért nem beszélnek az epizódok nagy részében, csak nevetés, mormolás hallható (ezek Miler két kislányának hangjai), illetve zenei és egyéb zörejek.
De hogy jönnek ide a barokk hangszerek?
„Étienne Meyer francia zeneszerző kifejezetten ehhez a költői univerzumhoz írt gyengédséggel teli filmzenét, amelyet a barokk kori hangszerek szokatlan együttese játszik: cink (cornett), viola da gamba és cimbalom. Az előadás lehetővé teszi e ritka hangszerek felfedezését a zenészekkel folytatott rövid beszélgetésnek köszönhetően” – tájékoztat a már említett ismertető.
Meyer 1976-ban született. Talán ő is még gyerekként ismerte meg Zdeněk Miler rajzfilmjeit, talán saját gyerekeinek köszönhetően találkozott velük – mindenesetre zeneszerzőként, a barokk és a reneszánsz zene szakértőjeként az az érdekes ötlete támadt, hogy a filmek eredeti hangsávját az általa szerzett zenével helyettesítve egy varázslatos, egyedi előadást hozzon létre, melynek keretében a barokk kori hangszereken előadott zene kíséri a tücsök és barátai kalandjait. Ilyen zenét, ilyen hangszereket valószínűleg még a zenében jártasabb óvodások és iskolások sem sokszor hallottak – a koncert keretében ráadásul a három fiatal zenész és hangszereik is bemutatkoznak, a nézők még a vetítés kezdete előtt megismerik a tücsök állandó zenei motívumát, amelyet a viola da gamba szólaltat meg.
Az előadás félhomályban zajlik, hiszen filmvetítésről van szó, ugyanakkor élőzenéről is, nagyon is jelenlévő, a közönséggel kapcsolatot tartó zenészek előadásában – ők a vászon két szélén helyezkednek el, megvilágítva, így a játékuk mindvégig figyelemmel kísérhető. Nem könnyű eldönteni, hogy rajzfilm-matinén vagyunk, amelyet a távolról a mozi hőskorát idéző élőzenével próbálnak különlegesebbé tenni, vagy a régi hangszerekre komponált zene a lényeg, amelyet az egyidejűleg látott rajzfilm tesz emészthetőbbé, könnyebben követhetővé.
De ez talán nem is fontos. Az előadás sikeresen ötvözi az egymástól minden szempontból távol álló elemeket, és egy semmihez nem hasonlító, a nézőket magával ragadó művet hoz létre. Nem meglepő, amikor a második rajzfilm-epizód végén a közönség spontán tapsban tör ki, és ez minden epizód végén megismétlődik. (Érdekes módon ugyanezt az epizódot a világhálón fellelhető eredeti változatában megnézve a pók ismétlődő rohanása sokkal kevésbé mulatságos – pedig az eredeti zene sem mondható unalmasnak.)
A film vége után a zenekar vezetője, Nadav Ovadia (aki Étienne Meyer eredeti projektjében is cimbalmon játszik, és aki az izraeli előadásokat létrehozta) mesél a hangszerekről és zenésztársairól (Alma Meir Nir, cink és egyéb fúvósok, valamint Sonia Binenfeld Navot, viola da gamba), beszélget a közönséggel, és meg is hívja őket, hogy közelről megnézzék, vagy akár ki is próbálják a hangszereket.
Aztán lassan szétszéledünk. Az óvóhelyre ezúttal nem volt szükség, a varázslatnak vége, kiléphetünk a forró, poros Dél-Tel-Avivba, ahol talán jön majd előbb vagy utóbb egy sabbati busz.
Az előadás a következő időpontokban lesz még látható és hallható:
- Július 13. Holon, Cinematheque Hayeladim, 11:00
- Július 14. Shaar Haamakim, Hatachana, 17:00
- Július 18. Tel Aviv, Beit Tami (Shenkin 17.), 17:00
- Október 18. (szukkot) Herzlia, Teo, 11:00
- Október 19. Caesarea, Ralli Múzeum, 11:30
Facebook: הצרצר – סרט קונצרט
hatsartsar@gmail.com
Olvasószerkesztő, rovatvezető
