Ron Polonski új izraeli csúccsal jutott a 100 méteres mellúszás elődöntőjébe.
Az izraeli úszó ott a 8. helyen végzett, és nem jutott a döntőbe.
Misha Zilberman tollaslabdázónk is vereséggel kezdte, de ott még nincs vége a dalnak.
De ezzel vége is a szombatnak szerencsére.
Szinte már bánom, hogy belefogtam ebbe a naplóba. A nemzetközi sajtó izraeli vonatkozású olimpiai híreit szemlézni olyan, mintha hetekre az asztalon felejtett svédasztalról kéne vacsorázni, és még az izraeli eredmények se nagyon jönnek…
“Genocide Olympiade” — hirdeti a transzparens Izrael Paraguay elleni meccsén, miközben egy észak-izraeli faluban 12 gyereket temetnek, akiket éppen focizás közben ért a Hezbollah rakétája. Ez alatt a Guardianban színes szélesvásznú interjúban gyalázkodik Jibril Rajoub, a Palesztin Olimpiai Bizottság elnöke, az újságíró pedig nem kérdez vissza, nem kommentál, hagyja a szart áradni szép kerek mondatokban. “Izrael megszegi az olimpia idején hagyományos tűzszünetet a gázai bombázásokkal…”
Izrael??? Nem olvasol újságot, bazmeg?!! – 12 gyermek koporsója! – vágnék itt közbe, de a PC fontosabb, mint a tisztesség!!
Ezért nem én írok a Guardiannak.
Ő az a “sportember,” aki az Argentína-Izrael meccs meghirdetésekor Lionel Messi képek elégetésére szólította fel a világot…
Azt a meccset törölték.
Most már Jibril Rajoub nem egy terrorszervezet, hanem egy nemzet olimpiai bizottsága nevében oszthatja az észt, hála a propalesztin fake news iparkodás mögött másodhegedülő világsajtónak. A palesztin “sportdiplomata” többször is kiverte nálam a biztosítékot:
“A konfliktusról az elkövetőket kell kérdezni, nem az áldozatokat!”
Ez utóbbin magát és népét értette. És ez is simán átment az újságíró “kolléga” ingerküszöbén anélkül, hogy az “október 7?” kérdés kicsúszott volna a száján.
Qurvajó a sajtójuk!
Tolják bele a pénzt, az látszik.
Yael Aradot, az Izraeli Olimpiai Bizottság elnökét meg a kutya se kérdezi az impozáns, korrekt nemzetközi sajtóban.
Mielőtt megint káromkodni kezdenék, vissza a sporthoz.
Vasárnap beragadtam a judóba. Minden meccset láttam aznap.
-52 Primo Gefen a koreai Jung Yerin ellen.
Ippon, ott a mi lányunk a 16 között.
Baruch Shmailov Abderrahmane Boushita marokkói versenyzőt búcsúztatta a 66 kilogrammos fiúk súlycsoportjában, ő is ott a 16 között!
Ott aztán Nurali Enomali Tádzsikisztánból lett a végállomás.
Két feltörhetetlen diónak tűntek, akik ha reggelig judóznak sem tudják majd eldönteni, ki a jobb.
A golden scoreban (hosszabbítás az első pontig) Enomalinak sikerült megdobnia az izraeli versenyzőt. Búcsúznunk kell Baruch Shmailovtól.
A judó nagyon kegyetlen sport, és most nem a harc fizikai fájdalmaira gondolok.
A japán Uta Abe, aki a toronymagas favoritja volt a súlycsoportjának (52), az elmúlt olimpia óta szinte minden versenyét megnyerte, és most is vezetett Diyora Keldiyorova ellen. Aztán az üzbég lány kaszáló lába – egyetlen mozdulat! – elvágta az útját az érmek felé.
Hosszú percekig vigasztalhatatlanul zokogott. Évek munkája zuhant a földre abban az ipponban. Három mérkőzés múlva kiderült: trónfosztás volt ez a meccs, ott a 32 között. Diyora Keldiyorova nyerte a súlycsoportja olimpiai aranyát.
Primo Gefen következő ellenfele a svájci Binta Ndiaye volt.
Az izraeli kislány (talán nem bántom meg ezzel a kiváló sportembert…) az utolsó perc határán valahogy összehoz egy wasarit, a svájcinak nincs rá válasza. Gefen kihúzza már a végéig, és ott van a 8 között, ahol egy brutál erős ellenfél várt rá, a koszovói Distria Krasniqi.
Primo Gefen egy percig bírta ellene.
Ippon!
Vigaszágra került, vagyis kapott még egy esélyt, hogy a bronzéremért küzdjön.
Ott a magyar Pupp Réka búcsúztatta, 45 mp alatt. Nem volt vigasz. Sírás volt, ahogy a női verseny szinte valamennyi kiesőjénél.
A szörfversenyek több ezer km-re Párizstól, Francia Polinéziában zajlanak. Tahitin. A szél és hullámok miatt kerültek ide ezek a versenyek. Ahogy elnézem, nyugodtan rendezhették volna a marseille-i kikötőben a versenyt, ahol a vitorlásversenyek helyszíne lesz. Törölték is az első futamokat szélcsend, hullámcsend miatt.
Pedig ott is van két indulónk…
Az úszásban a 4×100 méteres gyorsváltóban az izraeli férfi csapat – Tomer Frankel, Gal Cohen Groumi, Denis Loktev, Alekszej Glivinszkij – összesítésben a 14. helyen végzett, és nem jutott be a döntőbe.
Hétfőn és kedden meg én nem jutottam el a tv-ig.
Az ismétlések, és összefoglalók bőrösre dermedt hideg főzelékeit kanalaztam hétfő éjjel és kedd délután, mert sajnos tudtam az eredményeket: minden izraeli judózó kiesett, aki hétfőn és kedden tatamira lépett, volt, aki a 32 között és volt, aki a 16 között:
Tohar Butbul, Timna Nelson Levy, Gili Sharir, Sagi Muki.
Anasztaszija Gorbenko révén maradt még remény az úszásban. Tornában, (bár a selejtezőkben meglepően sokat hibázott) Artem Dolgopyat ott lesz a hét végén a döntőben.
A marseille-i vitorlásversenyekre is oda kell figyelni. Tom Reuveni és Sharon Kantor is éremszerző helyen állnak a windsurf 6. futama után…
Kedd este meg jön a foci.
A továbbjutáshoz meg kell vernünk Japánt (és Malinak kell drukkolnunk a Paraguay elleni meccsén, mert ha a dél-amerikai csapat győz, mindenképpen kiesünk.)
Ha a csapatunk továbbjut, Marokkó, Egyiptom, sőt akár Irak is szembejöhet…
Az iraki delegáció vezetője azt kérte az olimpiai illetékesektől, hogy ne lobogjanak egymás mellett az iraki és az izraeli zászlók a lyoni stadionon kívül.
A kívánságot az olimpiai hatóságok megtagadták: a zászlókat az ábécé sorrendjében kell kitenni. Irak – Izrael.
Írország lenne a megoldás, de sajnos nincs itt az olimpiai labdarúgó tornán.
Nézzük az Izrael-Japán focimeccset.
Turgeman nincs a kezdőcsapatban… khm!
Az első izraeli helyzet: Abada a 6. percben.
(Sajnos a csoport másik meccsén Paraguay megszerezte a vezetést.)
Higgadtabban, lendületesebben kezdünk, mint a másik két meccsünkön.
Egy gyors izraeli ellentámadás végén létszámfölényben Madmon hibázik. Erősödnek a japán támadások, de sok hibával játszanak.
Végre hallom az izraeli szurkolók hangját!
Szükség is van a bíztatásra: elfogyni látszik az első percek dinamikája.
Niron hárítja Kimura felső sarokra tartó lövését a 45. percben.
3 perc lesz a hosszabbítás, aztán szünet.
A szünetben Izrael – Japán 0-0.
Folytassuk!
Turgeman itt van a pályán!
Japán tűnik harapósabbnak.
Aztán beindul a Turgeman-Gloukh páros, és helyzetig jutunk az 50. percben.
Japán támadás, majd a másik oldalon Gloukh helyzete marad ki.
Pár perc múlva egy szép támadás végén Abada lő a japán kapu fölé.
Ezek most a 2. félidő felénél Izrael válogatottjáé. De amint leírom, veszélyes helyzet a mi kapunk előtt és aztán rögtön még egy.
Aztán Turgeman hibázik a japán 16-osnál.
A 72. percben megint megúszunk egy japán tűzijátékot Niron kapuja előtt.
A 80. percben Abada, a 81.-ben pedig Turgeman fogja a fejét. Mindkét lövést a japán kapus hárította bravúrral.
Aztán Niron hárít egy japán szöglet után.
Kapkodunk.
(A másik mérkőzésen nem változott az eredmény.)
A 90. percben aztán Hosoya marad őrizetlenül, lövése az izraeli kapuban végzi…
Izrael – Japán 0-1.
Nagyon akarjuk az egyenlítő gólt, de nem jön össze. Vége!
Győzelem nélkül, egy döntetlennel, a csoportunk utolsó helyén zárjuk az olimpiát.
Ez különösen azért bosszantó, mert mind a három meccsünk nyerhető lett volna, ha egyenletesen úgy játszunk, mint a legjobb pillanatainkban.
Az olimpiai labdarúgó tornáját a legjobb 8 csapat folytatja:
Franciaország – Argentína
Egyiptom – Paraguay
Marokkó – Egyesült Államok
Japán – Spanyolország.
Főkép: Sharon Kantor – Fotó: Sailing Energy / Marina Rubicón
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
